7. rész. Ez a nem fair.

Volt egy olyan érzésem, hogy a sütizésnek két kimenetele lehet. Az egyik, hogy belemegyek, elfogadom az ajánlatát és hétfőn velük tartok, akárhová is mennek. A másik verzió, hogy összeveszünk, minden sérelmet egymás fejéhez vágunk, és újabb hosszú idő mosoly szünet következik a kapcsolatunkban.

De most úgy gondoltam, lesz, ami lesz. Meghallgatom, hátha… de nem adok nagy esélyt az első verziónak.

-          A francia krémes még mindig a kedvenced? – kérdezte, mikor leültem egy asztalhoz a cukrászdában és ő rendelni indult.

-          Igen.

-          Hozom. – kacsintott és pár perc múlva egy-egy hatalmas sütivel tért vissza.

-          Köszi.

-          Nem is kertelek. – kezdett bele, ahogy leült.

-          Jó a beszélőkéd.

-          Nekem ez a munkám.

-          Tudod végülis mindkettőnk munkájának a lényege az emberek manipulációja.

-          Ezért is szeretnélek téged megkérni erre az egészre.

-          Próbálok nem olyan témára tévedni, ami rosszul végződne. De tudod mi az egyetlen dolog, ami a nem listámon van?

-          Én.

-          Igen.

-          Nem volt még alkalmam bocsánatot kérni. Paraszt voltam.

-          Alkalmad az volt. Egy éved volt rá David.

-          Tudod, milyen vagyok. És te felpofoztál a vendégeim előtt. Befolyásos emberek előtt égettél le, és nehéz volt kimagyaráznom magam.

-          Komoly? – húztam fel magam. – Nehéz volt? Én aláztalak meg? Bazdmeg David, az imént voltál szemtanúja annak, hogy apu nem áll szóba velem miattad.

-          Nem miattam. A munkád miatt. Tudod, hogy igazam van, csak jobb a lelkednek, hogy van kit hibáztatnod.

-          Tudtam, hogy ez lesz. Nem jövünk ki egymással hosszú távon. És ha elmegyek veletek, az nem változtat semmin. Mi van, ha valami elromlik? Mi van, ha megint rosszul végződik? Ha a kisfiúk, akik bálványként imádnak, megtudják, hogy te a saját húgod bérelted fel, mit fognak szólni?

-          Miért sülne el rosszul? Jól kijöttél Billel már a bulin is. Mi sem bizonyítja jobban, mint az a kabát, amit elküldött neked. Meg sem játszottad magad és megkedvelt. Mi romolhatna el? Te jól elleszel és egy rakás pénzt kapsz cserébe. Tudom, hogy nem jön rosszul.

-          Te felkészültél. – bólogattam elismerően.

-          Ugyan. Tudod, hogy semmibe nem vágok bele, ha nem vagyok biztos minden apró részletben.

-          Na jó, hagy kérdezzek valamit.

-          Bármit.

-          Ha elvállalom, és ha sikerül Billt felvidítani, aki ezáltal nekilát az albumnak, akkor mi lesz? Mi lesz utána? Viki lelép és ennyi volt? Vagy téged… basszus téged csak addig érdekel, míg elkészül az album. Utána már lehet depressziós a kis pártfogoltad?

-          Dehogy. Szeretem őket, tényleg. Nem akarok rosszat nekik. És ha nem készül el az album, ami már így is késik, nagy szarban lesznek mind. Szerződés köti őket bizonyos határidőkhöz, de az a helyezet, hogy ahhoz még elég gyerekesek, hogy ezt fel is fogják. Most ők lubickolnak a sikerben, a halom lóvéban, amit eddig összehakniztak. Ők a nagy sztárok, akik csúcsra jutottak. De arra nem gondolnak, hogy ez kötelességgel is jár. Mikor kiabáltam Billel, mert már nem bírtam cérnával, azt mondta, nyugi David, majd elkészül az az album, ne stresszelj. Azt mondta, hagyjam egy kicsit élni. Az én felelősségem, hogy mindenük meglegyen, és hogy csúcson maradjanak. Nehéz megtalálni a ballanszt, de te segíthetsz.

-          Ha elvállalom, és veletek megyek, mi lesz a mostani életemmel? A munkámmal például.

-          Most ez lesz a munkád, és mikor végeztünk John majd visszavesz.

-          Te ismered a főnököm. – esett le.

-          A lakást úgyis csak bérled, mond fel. Lesz elég pénzed, hogy vegyél egy sajátot végre valahol, ha végre megállapodsz.

-          Oké ez már sok. Te mindent tudsz rólam?

-          A húgom vagy. Még szép, hogy mindent tudok rólad. Tudok a barátodról, a költözéseidről, arról, hogy te vagy a legkeresettebb az ügynökségednél és mindenről, amiről egy báty tudni akar.

-          Vagy egy báty, aki utánajárt a dolgoknak, hogy felkészülten tegyen ajánlatot nekem. Ha én nem vállalom, van b terved?

-          Nincs.

-          Hova mentek és mennyi időre?

-          Egy hónapra nagyjából. Németország, Franciaország és Olaszország. Kis promós turné, kötelező pofavizit, hogy ne felejtsék el őket.

-          És nekem csak veletek kéne tartanom.

-          Igen. Színt vinni a csapatba, a szürke hétköznapokba, hogy mikor hazajövünk, újult erővel vágjanak bele az album befejezésébe.

-          Mennyi idősek ezek a srácok egyébként?

-          Az ikrek húsz évesek, Gustav huszonegy lesz holnap, Georg pedig huszonkettő majd jövőre.

-          Hát nem tűnnek annyinak.

-          Tudom, hogy arra gondolsz, öt év az nagy korkülönbség, de hidd el, nem gyerekek ők már. Ha egy hatvan évessel elmész randizni, egy húszéves miért nem fér bele?

-          Nem bírod, ki hogy ne cseszegess?

-          Na jó hagy mondjam el, hogy látom a dolgot.

-          Úgy sem bírnád magadban tartani. – dőltem hátra már feladva a süti befejezését.

-          Huszonöt éves vagy, szinte havonta költözöl egyik bérelt lakásból a másikba, egyik városból a másikba. Nem vagy képes kapcsolatot kialakítani és lenyugodni végre. Nem vagy hajlandó belátni, hogy nem csak bulizásból áll az élet és hogy nem tart semerre az életed. Azt mondod jó emberismerő vagy, de magadat nem ismered. Menekülsz mindenhonnan, ahol úgy érzed, meg kéne állapodnod.

-          Azt hiszed te jobb vagy? A nevetséges kis együttesed befuccsolt és azóta tini srácok háta mögé bújva próbálsz érvényesülni. Csak úgy vagy nagy ember, ha ezeket a fiúkat irányítgathatod, és arra nem vagy képes, hogy elérd, Bill megcsinálja a lemezt. Te aztán sokkal jobb emberismerő vagy. Csak manipulálsz mindenkit, de el kell keserítselek, velem nem fog menni.

-          Na jó hugi, figyelj ide. Ebben a hotelben szálltunk meg. – tett le elém egy papírt. – Hétfő reggel indulunk, ha meggondolod magad, holnap este várunk. Ha nem, akkor nem. – állt fel.

-          Elsétálsz a kocsidig?

-          Hívok egy taxit.

-          Tudod ugye, hogy nem célravezető a sértődött viselkedésed?

-          Jó légy. És ha nem jössz el, akkor vigyázz magadra. És légy szíves néha azért jelentkezz, szeretem tudni, mi van veled. – adott egy puszit az arcomra.

-          Eddig nem kellettem ehhez.

-          Szia. – köszönt el, újra elengedve füle mellett megjegyzésemet.

Ahogy elment, hívtam Nicket, ahogy megígértem neki. Hát nem ért rám. Jöhet Tina. Dolgozik, nem ér rá. Ez nem jó. Máshoz most nincs kedvem.

Maradtam még egy kicsit, befejeztem a sütimet, aztán érdekes döntésre jutottam. Bepattantam a kocsiba és hazamentem. Anyuékhoz haza.

-          Szia, hát te? – nyitott ajtót anyu.

-          Apu?

-          A szobájában van, mióta elmentetek.

-          Beszélek vele.

-          Jól van. – állt arrébb, én pedig egyenesen apu szobája felé vettem az irányt.

-          Szia. – nyitottam be.

-          Szia. – köszönt vissza szemüvege alól kitekintve rám.

-          Ugye tudod, hogy nem fair, amit csinálsz? Nem nézhetsz levegőnek, mert nem azt csinálom, amit te akartál, hogy csináljak. Nem leszek közgazdász, mert nem nekem való. Davidot elfogadod úgy, ahogy van, pedig egy igazi…

-          Hé. – szólt rám levéve a szemüvegét. – A bátyádról beszélsz.

-          És a bátyám elmondta, milyen munkát ajánlott nekem? Fel akar bérelni, hogy vidítsam fel a kis pártfogoltját, mert az nem akar albumot gyártani neki.

-          Igen tudom.

-          Nem kurva vagyok, nem fekszem le senkivel pénzért, csupán beszélgetek és elkísérek befolyásos embereket különféle partikra. Igen, abból élek, ahogy kinézek. De abból is, amilyen ember vagyok. És szeretek ilyen lenni. Sajnálom, ha nem fogadsz el, de nincs jogod így viselkedni velem. Nem érdemlem meg azt, amit művelsz már több mint egy éve.

-          Az, amit a bátyád felajánlott, abban semmi kivetni való nincs.

-          Tehát szerinted el kéne fogadnom?

-          Tudod milyen érzés bekapcsolni a tévét és arra gondolni, mikor látlak meg egy vénemberbe kapaszkodva vonaglani? Csak lemegyek az újságoshoz és megkérdezi, az az én lányom-e mit tudom én melyik fejessel valamelyik csatornától.

-          De nem kéne szégyenkezned azért, amit mások gondolnak. Neked tudnod kéne, hogy nem vagyok kurva.

-          Anyád biztos az ajtóra van tapadva, ezért ebbe most nem megyek bele. De az, hogy a saját bátyádnak nem vagy képes segíteni, sok mindent elárul a családhoz való hozzáállásodról. Egy évedbe került, hogy ide gyere és beszélj velem. Hogy végre felvállald, amit csinálsz, és elém állj. Anyád vállára raktad az egész terhet. Na ez a nem fair, kislányom. Az apád vagyok és egy célom volt, hogy jól neveljelek fel. És azt kell mondjam, nem én szúrtam el. Csakis te. Szerinted én ilyen életet akartam neked? El tudod mondani mi a célod? Mi a terved a jövőre nézve? Szerintem semmi. Mert heteknél tovább egy városban sem vagy képes megmaradni, egy normális férfit nem hoztál még haza, bemutatni nekünk. Szerinted mégis mit gondoljunk rólad?

-          Semmit! Azt hogy a lányod vagyok! Miért kéne ennél többet gondolnod? És ha valamit tudni akarsz rólam, kérdezd meg és ne mástól a hátam mögött. Képes vagy arra utalni, hogy minden rendben lenne köztünk, ha elfogadnám David ajánlatát? Hát tudod, amilyen ember ő lett, azt viszont tényleg csak neked köszönheti.

-          Na jó, elég. – lépett be anyu. – Fejezzétek be.

-          Én befejeztem. – néztem apu szemébe. – Sziasztok. – búcsúztam, majd távoztam is becsapva magam mögött a bejárati ajtót, majd a kocsimét és olyan gyorsan hagytam el a házuknak még a környékét is, amilyen gyorsan csak tudtam.