8. rész. Dobd be magad.

Sok volt ez mára. Egy évig hozzám sem szóltak, nem kerestek, nem foglalkoztak velem. Erre kiderül, hogy mind a ketten tudnak rólam mindent. És mind a ketten a fejemhez vágják, mennyire üresnek és céltalannak találják az életemet. Fantasztikus. David érdekében egyet remélek csak. Hogy nem ő uszította aput ellenem. Nagyon remélem, hogy semmi köze apu viselkedéséhez, mert nagyon nagyon megszívja, ha igen.

-          Még hogy nincs célom. – dühöngtem másnap egy közös ebédnél Nicknek.

-          Mi a célod? – kérdezte. – Úgy értem, most huszonöt vagy, mi a terved mondjuk harminc éves korodra?

Elgondolkodtam és a dühből végre kilátva, rájöttem, hogy tényleg nincs… nem tart semerre az életem.

-          De nekem ez így jó.

-          Én tudom.

-          Miért, neked van terved?

-          Persze. De nem árulom el. Annyit mondok, hogy harminc évesen már gazdag leszek.

-          Miért van az, hogy ha te konzumkodsz, egy őrületes jó pasi vagy, akiért kapkodnak a nők? Ha én konzumkodok, egyszerűen csak egy kurva vagyok.

-          Szerinted az apám velem szóba áll? Már két éve nem, de nem érdekel. Vagy elfogad így, vagy nem.

-          Neked könnyebb. Nincs egy bátyád, aki állandóan mindenben jobb nálad már mióta az eszedet tudod.

-          Te sokkal jobb vagy.

-          Mit csináljak Nick? Menjek el velük?

-          Ha jóban akarsz lenni a bátyáddal, és azt akarod, hogy apád is végre normális legyen veled, akkor el kell vállalnod.

-          De ez még rosszabbul is elsülhet, mint a legutóbbi.

-          Nincs veszteni valód. Most Davidnak van. – utalt mosolyogva.

-          Revans?

-          Olyasmi. A bátyád a markodban lesz, mert nem akar lebukni a kisfiúk előtt.

-          Imádlak. – vigyorogtam most már én is.

-          Na ez a beszéd baby. Menj velük, érezd jól magad, keress egy rakás pénzt.

-          Nélküled nem lesz az igazi. – biggyesztettem le alsó ajkam.

-          Tartjuk a kapcsolatot, és ha kellek, megyek oda, ahol csak vagy.

Befejeztük az ebédet és felmentünk a lakásomra, ahol segített bepakolni rutinosan a bőröndömbe.

-          Ezt ne hagyd itt. – nyomta a kezembe előkerült kulcsgyűjteményem.

-          Nehogy elfelejtsem. – kerestem meg a lakáskulcsaimat, levettem róla a főbejárat kulcsát és átraktam a kulcsgyűjteményemre.

-          Sosem értettem, minek gyűjtöd ezeket.

-          Ki tudja, talán egyszer hasznát veszem.

-          Na gyere ide. – tárta szét karjait.

-          Velem tarthatnál, mint a homi barátom.

-          Lesz ott abból bőven. – gúnyolódott.

-          Hívjál sokszor. – néztem rá.

-          Te is. – felelte és egy hosszú puszit adott a számra.

-          Na megyek. – öleltem még utoljára át és felkaptam az egyik bőröndöm.

-          Indulás. – fogta meg a másikat és lekísért a kocsimig.

Bepakoltunk és beszálltam.

-          Dobd be magad. – kacsintott, én pedig egy utolsó mosollyal búcsúzva elhajtottam.

Elérték, amit akartak, úton vagyok Davidhoz, hogy megtegyem, amit kért tőlem. Meglátjuk, mi lesz a vége, de az biztos, hogy ezúttal nem hagyom magam. Ezúttal ő fogja megszívni, ha nekem valami nem fog tetszeni.

-          Hát ti? – kérdezte a Bill szobájában rá várakozó négy srácot David.

-          Gondoltuk felvidítunk. – huppant le az ágyára Bill.

-          Bizony. Vége a munkának. – csukta össze a laptopját Tom.

-          Miért lenne rossz kedvem?

-          Egyértelmű. – bólogatott Gustav.

-          Elszúrtam srácok. Nem jön velünk.

-          Megleszünk nélküle is. – veregette meg vállát Georg.

-          A magad nevében beszélj. – szólt rá vigyorogva Tom.

-          Kössz srácok. – erőltetett mosolyt az arcára David. – Ki az? – hallotta meg a kopogásomat, Bill pedig odament, hogy kinyissa az ajtót.

-          Sziasztok. – léptem be. – Eszméletlen nehéz kiszedni ezekből, hogy melyik a saját bátyám szobája. Megtalálom, és ott még ki kell szednem egy pasasból, hol van. Abszurd. Ezt elvennéd? – nyomtam Bill kezébe két szatyrot.

-          Hugi? – nézett rám hatalmas szemekkel David és felállt az ágyról.

-          Miért vagy így meglepődve?

-          Azt hittem, nem jössz.

-          Pedig egy szóval nem mondtam ilyet. – kacsintottam. – Nos nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én úgy gondoltam, ha már együtt megyünk, illene megismerkednünk. Mivel férfiakról van szó, három dolog jöhet számba, ebből egyet egyből ki is húzhatunk. Marad a kaja és a pia. Hoztam mindent.

Csak néztek rám mind meglepődve, én pedig hoztam a formám. Biztos az is sokat segített, hogy a Bill által küldött kabátot is magamra öltöttem a poén kedvéért. Kedvesen mosolygott, majd belenézett a szatyrokba.

-          Kínai kaja?

-          Bizony. Remélem szeretitek.

-          Mi mindent megeszünk. – világosított fel Georg.

Kipakoltunk mindent az asztalra és nem kis meglepetést okoztam, mikor elkezdtem kirámolni az italozás hozzávalóit.

-          Sopronban voltam tavaly és ott ajánlották nekem ezt a koktélt.

-          Miből áll? – érdeklődött Tom.

-          Mindenből, amit itt lász.

-          Csili paprika? – mutatott rá David.

-          Bizony. És még méz, almalé, pálinka.

-          Ütős lehet.

-          Nem vészes. De mindenkinek ki kell próbálnia, nincs csajoskodás.

-          Mielőtt ezt elkezdenénk, van már szobád?

-          Nincs.

-          Foglalok neked. – vette ki zsebéből a telefonját.

Míg ő ezzel foglalkozott, a fiúk kajáltak, én pedig egy literes shakerben elegyítettem a hozzávalókat.

-          Na fiúk. Gyorsan lehúzni, nem levegőt venni, aztán kiélvezni minden pillanatot. – emeltem poharam, miután mind az ötük kezébe adtam egyet-egyet.

-          Hugi ez biztos iható? – forgatta maga előtt sajátját David.

-          Igazad van. – vettem el tőle. – Nem csajoknak való.

Láthatóan tetszett a kis oltásom a másik négy srácnak, mert mind vigyorogva fordultak bátyám felé.

-          Oké, oké. Add ide. – nyúlt érte és kivette a kezemből. – Rád hugi. – kacsintott, majd egyben lehúzta.

-          Egészségetekre. – követtem ebben én is őt.

Mikor először elém rakták ezt a piát, én is kétségek közt húztam le az első pohárral. Az ajkaimon át, az egész szám, a torkomig égett tőle, de mikor elmúlik az az érzés, egy finom, kellemes alkohol ízét érzi az ember.

David arcán a második fázist nem nagyon láttam. Sosem bírta a csípős dolgokat.

-          Na neeem. – bólogatott hevesen Bill, mikor meglátta David vörösödő arcát, tátott száját.

-          Gyerünk srácok, ne sértsetek meg. Meg kell innunk a pertut.

-          Bármit. – mosolygott rám Tom, és kiitta a poharát.

-          Én nem várom meg a reakciót. – nyelte le hirtelen Gus is az adagját.

-          Georg? – fordultam felé.

-          Várok vele egy kicsit.

-          Ugyan már. – töltöttem ki magamnak a következőt.

-          Te nem vagy normális. – szólalt meg végre leküzdve magát David.

-          Ez baromi jó. Ide a következőt. – tartotta elém poharát Tom.