Egy �v hossz� id�

I.Eml�kez�s-felejt�s
Az utc�n szakadt az es�, mintha az angyalok is s�rn�nak velem. Az ablakb�l n�ztem a kihalt
 utc�t. Az id� miatt el�g csendes �s mag�nyos volt most. El�vettem egy �jabb zsebkend�t
 �s megt�r�ltem k�nny�ztatta szemem. Egy r�gi eml�k futott �t a gondolataimon. 
Egy fi� arca, akit val�sz�n�leg soha t�bb� nem l�thatok m�r. Egy rajzverseny, amely 
megv�ltoztatta �letem. A t�ma a "St�rok" voltak �s aki nyert, az tal�lkozhatott azzal, 
akit lerajzolt. A bar�tn�m b�ztatott, hogy jelentkezzek...�s �n megtettem. Megnyertem 
�s izgatottan csomagoltam, hogy egy hetet Vele t�lthessek. Nem voltam a rajong�ja, 
nem tartoztam a fanok k�z�, m�gis �gy �reztem, hogy amikor rajzolom, vagy csak r� 
gondolok, el�nt valami megmagyar�zhatatlan melegs�g. Nem tudtam r�la semmit, csak 
hogy van egy band�ja az ikertestv�r�vel �s k�t bar�tj�val. 
Egy m�sik eml�k...az els� tal�lkoz�s. Amikor megpillantottam gy�ny�r� barna szemeit, 
bel�lr�l valami bizserg�st �reztem.
-Szia!-mondtam zavartan.
-Te vagy �gi?-m�rt v�gig egy kaj�n vigyor keret�ben �s el�r�bb l�pett.
-Igen.
-Nem n�met vagy, ugye?
-Nem. Magyar vagyok.
-� egy magyar rajong�!-sz�lt h�tra a t�bbieknek.
-Nem vagyok fan...
Ennek mintha �r�lt volna, agy kis megk�nnyebb�l�st v�ltem felfedezni gy�ny�r� hangj�ban
 �s csillog� szemeiben. Azon a h�ten megismertem �ket k�zelebbr�l. Bar�tok lett�nk. 
J�l elvoltunk, legink�bb Hozz� ker�ltem a legk�zelebb. �ltattam magam, hogy ez csak 
bar�ts�g, de legbel�l elkezdtem ,�lyebb �rzelmeket t�pl�lni Ir�nta. Beleszerettem. 
Menthetetlen�l. Csak a testv�re tudott r�la, mert � �tl�tott rajtam, �gyhogy musz�ly volt 
bevallanom. Azt tan�csolta, hogy valjak sz�nt, de v�g�l nem tettem meg. Nem mertem. 
F�ltem. F�ltem a reakci�j�t�l mit mondana, mit tenne. Nem �gy ismertem meg, mint a 
komoly kapcsolatok h�v�t. Az utols� napon megk�rtem Billt, �rizze meg titkomat. F�j� 
sz�vvel b�cs�ztam el t�l�k, f�leg T�le. Szorosan meg�leltem, amit egyb�l viszonzott is.
-Hi�nyozni fogsz!-s�gtam a f�l�be alig hallhat�an.
-Te is!-szor�tott m�gjobban mag�hoz.
Sz�vem szerint �r�kre ott maradtam volna �s mindent bevallottam volna Neki. De ez az 
eg�sz rem�nytelen. K�t k�l�n orsz�gban �l�nk, nekem m�g van egy �v h�tra a 
k�z�psuliban. Arra k�rtem �ket felejtsenek el, b�r tudtam, hogy ez ford�tva nem fog 
menni. �sszet�rt sz�vvel mentem haza Magyarorsz�gra. Bez�rk�zott lettem, nehezen 
ny�ltam meg az embereknek. Tudtam, csak egyvalami seg�thet: a felejt�s...
Kit�r�ltem a telefonsz�mukat a telefonomb�l. Felvittem a Tomr�l k�sz�lt rajzaimat a 
padl�sra, elt�ntettem mindent.

II.Ismer�s�k
Az utols� �vem a suliban el�g kem�ny volt, de nem hagytam, hogy b�rmi elvonja a figyelmem. 
Csak titokban gondoltam R�. A bar�tn�mnek megig�rtem, hogy t�l teszem magam Rajta, 
de ez az ig�ret megd�lni l�tszott. Mindketten sikeresen �retts�gizt�nk le. N�metorsz�gban 
ment�nk egyetemre �szt�nd�j seg�ts�g�vel. Egy h�zat vett�nk egy kisv�rosban, Loitsche-ben
 egy kis feh�r csal�di h�zzal szemben. Mik�zben �jabb zsepit haszn�lok el, azt a h�zat n�zem. 
Nem tudom mi�rt, de van valami furcsa �rz�sem vele kapcsolatban �s ez nem hagy nyugodni. 
Nem �rdekelt az es�, �tmentem �s becs�ngettem. Egy sz�ke haj� n� mosoly�val tal�ltam szembe magam.
-J� napot! Nem akarok zavarni, csak eszembe jutott, hogy m�r egy hete lakunk itt �s m�g be sem mutatkoztam.-mondtam.
-Simone vagyok �s nyugodtan tegezhetsz!
-K�sz�n�m. �n �gi vagyok.
-Gyere be, l�tom elk�l most a t�rsas�g!-c�lzott a kis�rt szemeimre, amelyekr�l m�r el is felejtkeztem-Pont itt vannak 
most a fiaim is, �k majd feldobnak!
Bevezetett a konyh�ba, ahol ismer�s�kre bukkantam. Az asztaln�l ott �lt Bill, Gustav, Georg...�s �!
-Szia!...-k�sz�ntek d�bbenten. Tom szerencs�re h�ttal �lt �s miel�tt ,egfordulhatott volna, gyorsan kirohantam onnan.
-�gi!-kapott el a kapuban Bill.
-Mi az?-fordultam fel�.
-Mit keresel itt?
-A szomsz�dba k�lt�ztem. Ti mit kerestek itt? Azt hittem Magdeburgban laktok.
-Igen, ott is csak megl�togattuk anyu�kat.
-Mond, hogy Tom nem vett �szre!-n�ztem fel r� k�nnybel�badt szemekkel.
-El kell mondanod neki! Tudnia kell!
-Mi�rt? Egy �ve nem tal�lkoztunk �s...
-Mert Tom is bel�dszeretett!
-Mi????
-Igen! �s pokol volt neki ez az egy �v! Meg kell tudnia.
-Nem, nem kell �s k�rlek te se mond el neki! �S azt se, hogy itt vagyok!
-Nem mondom el, hogy szereted, de meg fogja tudni, hogy itt vagy. Tudod...most csal�dtam benned.
-Nem te vagy az egyetlen...-mondtam, majd hazamentem.
-Mondj�tok m�r el, hohy ki volt itt!-hallotta Bill b�tyja hangj�t, amikot be�rt.
-�gi.-v�laszolt egyszer�en.
-�gi? Milyen �gi?
-Aibe belez�gt�l.
-�gi? Hogy hogy? Mi�rt ment el? Hova ment?
-A szomsz�d h�zba, ugyanis ott lakik. �s hogy mi�rt ment el, azt t�le k�rdezd meg.
-Megyek!-pattant fel a sz�k�r�l Tom.
F�l perc sem telt el, hallottam, hogy cs�ngetnek.
-Szia! Miben seg�thetek?-nyitott ajt�t bar�tn�m.
-�gival szeretn�k besz�lni.
-Aham, na szia.
-V�rj m�r! Besz�lnem kell vele...k�rlek, nagyon fontos!
-Mond el nekem �s majd �n �tadom neki.
-K�rlek...
-Mond mit akarsz!
-H�t j�...szeretem! Nagyon! �rted? Musz�ly besz�lnem vele. Nem tudom mi�rt b�jk�l el�lem, hogy mit tettem. 
Hi�nyzik! Egy �ve nem l�ttam �s egyszer�en bele�r�l�k a hi�ny�ba.
-Menj fel a l�pcs�n, balra a m�sodik.
-K�szi...
-Gyere!-kiab�ltam ki a szob�mb�l, mert valaki bekopogott. Gyorsan megt�r�ltem a szemem.
-Szia!
-Tom!-kaptam a szivemhez.
-Sz�val t�lleg itt vagy. Mi�rt nem h�vt�l fel, hogy ide k�lt�zt�l? Azt hittem t�bbet jelent neked a bar�ts�gunk.
-A bar�ts�gunk...
.Most mi az? Ut�lsz, vagy mi?
-Dehogyis �pp ellenkez�leg.
-Ezt hogy �rted?
-Sehogy...feletsd el.
-�gi.-h�zott mag�hoz gyeng�den.
-Engedj el.
-Elmenjek?
-Igen.
-Ok�...-engedett el csal�dottan-ha t�lleg ezt akarod.
-Ezt.-n�ztem le a f�ldre. Nem volt b�tors�gom a szem�be n�zni.

II.Kezdet
Hagytam elmenni. Azt hittem, hogy �gy jobb lesz, de m�r mikor kil�pett megb�ntam az 
eg�szet. Bar�tn�m bej�tt p�r perc m�lva �s elmondta, hogy szerinte Tom T�nyleg szeret, 
�s hiba volt elk�ldenem.Felvil�gos�tottam, hogy ezt �n is tudom, ut�na �tmentem Tom�khoz. 
Bill alig akart felengedni hozz�, de siker�lt meggy�zn�m.
-Bej�hetek?-k�rdeztem f�lve Tom ajt�j�ban.
-Gyere!-mondta.
-Ne haragudj, hogy elk�ldtelek! Igenis sokat jelent a bar�ts�gunk...!
-De?
-De...r�szemr�l te...t�bbet jelentessz egy bar�tn�l!-huh kimondtam.
-Ezt hogy �rted?
-�gy ahogy mondtam...�n...szeretlek.
-Ez�rt b�jk�lt�l el�lem?-l�pett lassan k�zelebb.
-�n nem b�jk�ltam.
-Persze!-h�zott mag�hoz gyeng�den �s most hagytam is.
-De �n...-megcs�kolt miel�tt v�gigmondhattam volna.
-Szeretlek!-mondta a cs�k v�g�n.
-�n is szeretlek!
�r�ltem. Boldog voltam azzal, akit igaz�n szeretek. 
Ez nem a v�ge valaminek. Ez ink�bb a kezdet. Aznap elkezd�d�tt az igazi �letem a fi�val, 
akit mindenn�l jobban szeretek...

V�GE

/Agnusdei/