13. r�sz. Vidd magaddal Billt.

-          Na itt vagyok. – l�pett be b�ty�m a szob�mba.

-          Nyugi k�sz leszek egy �r�n bel�l.

-          Kipihented magad?

-          Ki bizony. De tan�ja voltam egy konfliktusnak Bill �s Georg k�z�tt.

-          Ma �sszebalh�ztak kicsit a pr�b�n.

-          Tudom, nem k�ne ilyen hamar hatalmas k�vetkeztet�seket levonnom, de Billnek tal�n m�gis pihen�sre lenne sz�ks�ge. Ezek egym�snak ugranak hamarosan, �s az nem nagyon hajtja el�re az albumgy�rt�st. De jav�ts ki, ha t�vedek, ez nem az �n szakter�letem.

-          Ha nem lenn�nek lefix�lva a hat�rid�k, egyet �rten�k veled, �s hosszabb szabads�gra k�lden�m �ket. – �lt le az �gyamra �s most el�sz�r l�ttam rajta, hogy t�nyleg sz�v�n viseli a sr�cok sors�t. – Majd pihennek, ha az album a piacon van.

-          Te is tudod, hogy ez nem igaz.

-          Figyelj, �k ezt v�llalt�k, mikor lemezszerz�d�st aj�nlottam nekik. Tudt�k, mivel fog j�rni.

-          �gy n�z ki egyik�k belef�radt.

-          Bill a kulcsfigura. Az � v�ll�t nyomja a sok stressz. R�ad�sul nagyon lelkis, ami nem sokat seg�t a dolgon.

-          Laz�ts egy kicsit a p�r�zon. Te azt akarod, hogy mutassam meg neki, milyen j� m�ka ez az eg�sz. De � azt l�tja, hogy d�lig alszom, hogy nincs semmi dolgom, �s azt csin�lok, amit akarok. Ez sem seg�t.

-          Kedvelnek t�ged. Megk�rdeztem Billt, hogy kij�tt�k-e.

-          Mit mondott?

-          Hogy m�g nem tudja.

-          Kicsit durva voltam vele, de bocs�natot k�rtem.

-          Min vit�ztatok?

-          Zavart, hogy annyira be van fordulva �s megjegyeztem, hogy ne rajtam vezesse le a fesz�lts�g�t, mert � j�r rosszabbul, ha �n is azt teszem.

-          Hugi. – n�zett r�m k�rlel� tekintettel.

-          Nyugi. Nem fordult el� t�bbet. De m�g bele kell r�z�dnom ebbe. Magamat adhatom, azzal nincs is baj. De ezek elk�nyeztetett gyerekek, a hozz�juk hasonl�kat k�pen r�h�g�m �ltal�ban. Nem egyszer� visszafognom magam, mikor egy gazdag, h�res �s sikeres tini nyafog nekem.

-          Menni fog?

-          Persze. Eg�sz norm�lis sr�cok, amit eddig megismertem bel�l�k. Csak hi�nyzik a mag�nszf�r�m m�r most. Egy�tt buszozgatni, egy�tt lakni, mindenhol bel�j�k futni… �s ez m�g csak a m�sodik nap. Ez j� lesz? – raktam magam el� egy sz�k s�t�tlila, p�nt n�lk�li egyberuh�t, egy vastag fekete lakk�vvel a derek�n.

-          T�k�letes.

-          Akkor ezzel megvoln�nk. – tettem le mell� az �gyra. – El k�ne m�r jutnom egy k�rm�sh�z, mert botr�nyos �llapotban vannak a kezeim.

-          � az �n hi� hugic�m.

-          Na majd holnap teljes tataroz�sra megyek.

-          Az �n hitelk�rty�mmal? – mosolygott.

-          Terveim szerint. – pislogtam.

-          J�l van. Na megyek, m�g el kell int�znem p�r telefont.

-          Ok�. F�l �ra m�lva az ajt�m el�tt fogom v�rni az indul�st.

-          K�szi. Tudod mit? – fordult vissza az ajt�b�l.

-          Igen?

-          Vidd el magaddal Billt holnap.

-          K�rm�sh�z?

-          Mit tudom �n. Csak vidd el kikapcsol�dni. � szereti az ilyen k�nyeztet�seket. Jobb kedve lesz majd t�le.

-          H�t j�. Majd megk�rdezem t�le.

-          K�sz�n�m. – ment is ki az ajt�n.

Egy pasival sz�ps�gszalonba? Nekem lesz �g�bb, vagy neki? Most ecseteltem neki, hogy m�r a m�sodik nap megfulladok a folytonos t�rsas�gukban, erre a kis pihi napomon is r�ngassam magammal a befordult Billt. Lehet, hogy ez�ttal t�lv�llaltam magam.

Szoros copfba fogtam a hajam, a copfot egy nagy lokniba var�zsoltam a hajs�t�vasammal, beleb�jtam a lila rucimba, felvettem a kedvenc fekete t�sark�mat, lila kist�ska �s m�r k�sz is voltam. Pontban f�l �ra m�lva m�r ott dekkoltam az ajt�m el�tt.

-          Komolyan �gy j�ssz? – �rkezett a k�rd�s jobbr�l k�zeled� Tom sz�j�b�l.

-          Parancsolsz? – k�rdeztem vissza, rem�lve, hogy rosszul hallottam.

-          El�g figyelemelterel� a szerel�sed.

-          Nem hiszem, hogy van leszbikus rajong�tok.

-          Nem is r�juk gondoltam.

-          � hogy ez egy b�k volt? – tettettem meglep�d�st.

Ekkor s�t�lt el el�tt�nk Bill sz� n�lk�l �s r�nk sem heder�tve l�pdelt a liftig, amivel el is t�nt a szem�nk el�l.

-          A testv�red csak �gy sug�rzik a boldogs�gt�l.

-          Majd helyre j�n. De most depi van.

-          �s mi�rt? – �rdekl�dtem, mintha fogalmam sem lenne az ok�r�l, �s t�nyleg �rdekelne a v�lasza.

-          Ez sajnos nem biztos, hogy r�d tartozik.

-          Sz�val csaj van a dologban.

-          Ex csaj. De nem t�lem tudod. Nem r�g szak�tott vele a bar�tn�je, akit nagy szerelemnek hitt.

-          Nem vagy valami j� titoktart�.

-          David h�ga el�tt nem hiszem, hogy titkol�znunk k�ne.

-          Nyugodtan h�vj a nevemen. De h�vhatlak �n is Bill b�tyj�nak, ha jobban tetszik.

-          Mehet�nk? – j�tt oda David.

-          Persze. – kaptam az alkalmon. – J�t dum�ltunk. – sz�ltam Tomhoz �s elindultam David ut�n.

-          J�v�k egy gyors, de finom kaj�val. – sz�lt ut�nam kor�bbi besz�lget�s�nkre utalva.

-          Hiszem, ha l�tom.

-          Nem hagyod �t b�k�n? – �llt mell� Georg.

-          Nem csin�ltam semmit. – emelte fel mindk�t kez�t �rtatlanul megadva mag�t.

-          Aha. – vigyorgott.

-          Ne gyere a menedzser h�ga tabu dum�val.

-          Eszembe sem jutna felesleges fejmos�sba kezdeni. De nem �gy l�tom, mintha vev� lenne r�d haver.

-          �n sem teperek. De ha alkalom ad�dik, kihaszn�lom.

-          Milyen alkalom? – �rkezett meg Gustav is.

-          Nem akarod tudni. – z�rta le a t�m�t Georg. – Menj�nk.

-          Bill?

-          M�r el�re ment. – v�laszolt Tom �s mind a h�rman elindultak a m�lygar�zsba ut�nunk.

Szerencs�re ez a kis buszt�ra r�videbb volt, mint a reggeli. H�sz perc �t a v�roson �s m�r ott is voltunk a hatalmas stadionn�l, ami el�tt egy t�t nem lehetett volna leejteni annyi sikongat� f�l�r�lt rajong� v�rakozott.

Komolyan f�lteni kezdtem a testi �ps�gem. Kisz�llok a n�gy szt�rral egyszem n�k�nt a kocsib�l… k�sz �ngyilkoss�g. Szinte hallom a kritik�kat, a f�lt�keny megjegyz�seket. De nem �n lenn�k, ha ezt nem �lvezn�m. �s a helyemben ki nem �lvezn�? Ugyan.

Hamar bejutottunk a h�ts�bej�raton hermetikusan k�rbez�rva test�r�k gy�r�j�be. Hatalmasok �gy k�zelr�l. De ez a f� dolguk. Hatalmasnak �s ijeszt�nek lenni. Nos, ezt j�l csin�lj�k.

A backstage-be ment�nk, ahol a sr�coknak kis eligaz�t�st tartott a menedzsment. El�re mennek, mint akik most �rkeznek, fot�zkodnak a k�l�nf�le rekl�mokkal ell�tott �ri�splak�tok el�tt, adnak p�r egy-k�t szavas interj�t az �rdekl�d� sztori hajh�szoknak, majd bevonulnak, megv�rj�k, m�g beengedik a fanokat. Lezavarj�k a koncertet, ut�na ir�ny az autogramoszt�s. Nagyj�b�l h�tsz�zszor firkantgatni az al��r�sukat minden egyes �juldoz� l�nynak �s v�ge. Mehet�nk haza.

Ez �gy m�g nekem is f�raszt�nak hangzik, k�v�ncsi vagyok, hogy fogj�k b�rni.

Bentr�l egy kis szob�b�l figyeltem �ket egy kis t�v� seg�ts�g�vel. Kivonultak a fot�sok el� �s nekem egy dolog azonnal felt�nt. Bill. Billt mintha kicser�lt�k volna. Vigyorog, kiegyens�lyozott, elsz�nt �s pont kell�en magabiztos. P�zol, �s j�kedv�en v�laszolgat hadarva a k�rd�sekre. Mintha k�t Bill lenne. Csak mindenki m�st hisz a val�dinak.

Amint siker�lt nem �r�letk�nt jellemeznem azt a jelens�get, ami a koncert megkezd�se el�tt p�r perccel zajlott az ar�n�ban, arra gondoltam, basszus, ez milyen j� �rz�s lehet!? Ezek a l�nyok mind miattuk vannak itt, mind �rt�k j�ttek, csak hogy l�thass�k �s hallhass�k �ket �l�ben. Sosem gondoltam bele milyen lehet a rajong�s a m�sik szemsz�gb�l.