25. rész. De nem alhatsz itt.

A vadiúj fehérneműmre felvettem az új ruhámat is, és elindultam felfedezni a hotelt. Elsődleges célom a bár volt. Ami szombat este nem teltházas. Sőt. Egy pincér srác ücsörgött a pultnál, és mikor meglátott felpattant. Kértem tőle egy italt, majd elindultam egy hatalmas ajtó felé, ami félig nyitva volt, így belátást engedett. Egy kis színpad volt odabent, a közepén egy hófehér gyönyörű zongorával és egy fehér bőrborítású paddal. Egyenesen oda sétáltam, a poharam letettem a zongora tetejére és játszani kezdtem. Nem vagyok valami profi, de azért az alapokat már elsajátítottam a suliban. A zenélésben, bármilyen hangszeren való játékban az a legjobb, hogy te irányítod. Hogy az történik, amit te szeretnél, hogy hanggá válik az, ami a fejedben született meg.

River Flows in you… ez az, amit elsőként tanultam meg játszani. Sőt azt hiszem ez az, ami miatt meg akartam tanulni játszani. Már lehunyt szemmel is megy, az érzés vezeti a kezeimet.

Pár perc után már nem csak azokat a hangokat hallottam, amiket én ütöttem le. Összerezzentem, mikor megláttam Tom kezeit a billentyűkön.

-          Bazdmeg Tom! – tettem a szívemre a kezem.

-          Bocs. – vigyorgott.

-          Mit keresel itt?

-          Hoztam inni. – mutatott a földre lehelyezett tálcára, amin egy-két ital várakozott.

-          Meg is állhatott volna a szívem.

-          Én meg azt hittem elájulsz majd a zongoratudásomtól. – nagyképűsködött. – Leülhetek?

Szóban nem válaszoltam, inkább arrébb húzódtam megadva magam.

Ahogy leült már játszani is kezdte tovább a dalt.

Nem nyomult, nem játszotta végre meg magát. És jó volt társaságban lenni. Nem ellenkeztem tovább. Vártam egy kicsit és csatlakoztam, mikor rámnézett.

-          Szóval te ilyet is tudsz. – mosolygott, mikor végeztünk.

-          Te hogyhogy itt vagy?

-          Ezt én is kérdezhetném. Hol van a barátod?

-          Mint látod, nem jött el. Randija van. – ez kicsúszott és Tom arcán láttam, hogy elég érdekesen hangzott.

-          Egyre érdekesebb vagy számomra. – lehajolt két pohárért és az egyiket kezembe adta.

-          Nick és én nem vagyunk egy pár.

-          Csak mikor a szükség úgy kívánja?

-          Igen.

-          Tehát ő kizárólag azért jött volna el Párizsba, hogy…

-          Ne. – tettem mutatóujjam a szája elé. – Igen azért. De ne ragozzuk túl, így is elég szánalmas ez a helyzet.

-          Akkor erre igyunk.

-          Mire?

-          Én is magamra maradtam.

-          Te tudtad, hogy nem jött el. – esett le a felismerés, ő pedig csak elmosolyodta magát és lehúzta az italát.

Nem tudtam haragudni. Jól esett, hogy valaki itt van velem és szándékosan maradt velem, mert tudta, hogy másként egyedül lennék. Még akkor is kedves és törődő gesztus, ha ez mind Tomtól származik…

-          Bocs, hogy ma…

-          Hé. – csitított most el ő a mutatóujja segítségével. – Ne beszéljünk róla.

Ahogy ujjával az ajkamhoz ért, óvatosan végigsimította, majd egyenesen a szemembe nézett. Nem volt nehéz kitalálni mit akar. Egyértelműen kihasználná a helyzetet. Nem volt időm mérlegelni…

Letettem a poharam és megcsókoltam. Azok a vonzó puha ajkak ezerszer kívánatosabbak, ha már megérinted… és nem elég a jóból. Átkulcsoltam karjaim a nyaka körül és úgy csókoltam tovább. Viszonozta, lelkesen falta ajkaimat, és szemből az ölébe húzott, majd fenekemnél fogva emelt fel és rakott a zongorára, ami hangos összevisszaságban kezdett zenélni fenekem alatt. Én pedig felocsúdva önkívületi állapotomból, eltoltam magamtól Tomot.

-          Ezt nem kéne.

-          Ne gyere a bátyáddal. – fúrta bele fejét a nyakamba és az egész testemet libabőrbe borító csókokat lehelt oda.

-          És a…

-          A korkülönbség is csak a te javadat szolgálja. – vigyorgott és csípőjével szorosan befurakodott széttett lábaim közé.

Iszonyatosan felizgatott. Habár nem volt nehéz dolga tekintetbe véve, hogy két napja ilyen estét terveztem, és nem igazán megy az ilyet kiverni a fejemből…

Egy köhécselés zavart meg. A pincérsrác állt az ajtóban.

-          Mi az? – förmedt rá Tom.

-          Telefonon keresik uram.

-          Ki?

-          David Jost.

Tudtam jól, hogy miért keresi David őt…

-          Majd visszahívom.

-          Tom. Menj. – bújtam ki szorításából.

-          De…

-          Ez jókor jött. – magyaráztam és már lépdeltem is le a színpadról, kikerültem a pincért és már romboltam is fel a szobámba.

Ahogy beléptem már vágtam is be magam mögött az ajtót. Hátammal nekitámaszkodva csúsztam le rajta, míg földet nem értem. Ott ültem és próbáltam nyugtatni a testem. A testem, amit odaadtam volna Tomnak… mert hihetetlenül kívántam őt. Fogalmam sincs mikor szexeltem utoljára Nicken kívül bárkivel. Vonzott az újdonság varázsa, vonzott a szűnni nem akaró vágy kioltása, vonzott az a srác, aki magabiztosan hengerelt le csókjaival ellentmondást nem tűrően bizonygatva férfiasságát.

Próbáltam a jól bevált érvsorolgatással terelni a figyelmem és lebeszélni magam Tomról. David… kit érdekel a véleménye? Nem kell, hogy megtudja. Csak húsz éves… és akkor mi van? Nekem hízelgő, hogy fiatalabb. Bill miatt vagyok itt, nem tudom, milyen fényt vetne ez a kialakulóban lévő barátságra… újra az az érv: nem kell megtudnia. Végülis nincs itt senki, kettőnk közt marad, és soha többé nem ismételjük meg.

Nő vagyok, ki kell elégíteni a vágyaimat. Tom készen áll rá és kíváncsi vagyok, mit tudna nyújtani nekem.

Összeszedtem magam, felálltam, nagyot sóhajtottam kiengedve magamból a feszültséget és kinyitottam az ajtót… Tom állt ott, kezeit épp kopogásra tartva. Pólójába kapaszkodtam, magamhoz rántottam és megcsókoltam. Ezúttal hagyta, hogy sürgősen megszabadítsam a pólójától, és amint ezt megtettem, egy lendülettel becsukta az ajtót és nekidöntött. Egy mozdulattal tépte szét blúzomat, aminek csak úgy repkedtek a gombjai szanaszét. Elmosolyodta magát, meglepett arcomon, majd kibújtatott a blúzomból és elismerő pillantásokat vetett szexi melltartómra.

-          Erre az alkalomra?

-          Azé, aki leveszi rólam. – kacérkodtam.

-          Enyém a megtiszteltetés.

Derekamra tette a kezét és felhevült bőrömön óvatosan vezette végig tenyereit, egészen fel a hátam közepéig, ahol rábukkant melltartóm kioldójára, ami egy pillanat múlva már a földön landolt. Melleimet kezeibe vette és egy-egy forró csókkal jutalmazta őket, amitől én már rég a pokolba kívántam az egész előjátékot.

Hátsózsebébe nyúltam és kivettem belőle egy gumit. Arca elé tartva jeleztem, hogy most azonnal húzza fel, és ne szarozzon tovább mással.

-          Honnan…

-          Hagyjuk. – szakítottam félbe.

Eszem ágában nem volt nekiállni magyarázni, hogy az ő fajtájánál mindig van egy gumi elérhető helyen… még csak azzal sem bajlódnak, hogy a pénztárcájukba tegyék. Mivel általában szükség van rá és nem lapul sokáig használatlanul a farzsebben…

Tetszett neki ez a helyzet, elvette a kezemből a kis tasakot, én pedig kioldottam gombjait bő nadrágján, ezzel is gyorsítva az eljárást. Míg azzal bajlódott, én kibújtam a szoknyámból. Felkészülten álltunk egymással szemben, ő pedig egy határozott mozdulattal felkapott az ölébe és megindult velem az ágy felé.

-          De nem alhatsz itt. – közöltem vele, amint hanyatt vágódtam alatta.

Már megint mosolygott, már szinte zavarba hozóan élvezte a stílusomat…