26. rész. Megtaláltam az igazit.

Jelzők: heves… vad… eszméletlen…

Levegő után kapkodva másztam le Tomról, és mivel már úgy éreztem, megáll a szívem, ha tovább folytatjuk, úgy döntöttem, én fejezem be neki. Megcsókoltam és gyengéd puszikkal, harapdálással haladtam lefelé felsőtestén. Élvezte. Még jó, hogy élvezte, ebben igazán jó vagyok. Szeretek örömet okozni, szeretek én irányítani és figyelni a reakciót. Hangos élvezettel végződött számára is ez az együttlét, én pedig büszkén mosolyogva adtam egy puszit az arcára, belebújtam a köntösömbe és bementem a fürdőbe mosakodni.

Mikor visszatértem, még mindig hanyatt feküdt az ágyon és a plafont bámulta. Kivettem a táskámból két szál cigit és az öngyújtómat. Mindkettőt meggyújtottam, lefeküdtem Tom mellé, és az egyiket a szájába adtam.

-          Köszi. – nézett hálásan a szemembe.

-          Megjöttek. – hallottam David hangját odakintről.

-          Elszívom és átosonok a szobámba.

-          Azt jól teszed. És ennek köztünk kell maradnia.

-          Nehéz lesz magamban tartani. – mosolygott.

-          Bevallom jobb volt, mint amire számítottam. – viszonoztam akaratlanul is a mosolyát.

-          Hálás köszönet a barátodnak, amiért kihagyta a ma estét.

-          Átadom.

Nem beszélgettünk tovább, elszívtuk csendben a cigit, felállt, odahozta a hamutálat, amiben elnyomtuk a csikkeket, majd kidobta a gumit a szemetesbe és felöltözött. Én pedig feküdtem és néztem verejtékező felsőtestét, ami most még vonzóbbnak tűnt. Egy cseppet sem bántam meg, ami történt.

-          Hát… – állt meg az ágy mellett.

-          Jó éjt. – fejeztem be a mondatát.

-          Neked is.

Volt egy olyan érzésem, hogy ezzel a lezárással egyikünk sincs megelégedve, így felpattantam az ágyon, odatipegtem a széléhez, átkaroltam a nyakát és megcsókoltam. Benyúlt a köntösöm alá és csípőmbe kapaszkodva csókolt viszont.

-          Mmm… – toltam el magamtól lehunyt szemmel. – Menned kéne.

-          Itt sem vagyok. – vigyorgott beképzelten és már ment is.

Résnyire nyitotta az ajtót, kilesett rajta, visszanézett, még egyszer a szemembe nézett és már ki is surrant.

Visszahuppantam az ágyamba és élveztem a magányos perceket, kielégülten vigyorogva.

Ez a pasi nem is olyan éretlen… legalábbis, amit most nyújtott nekem az korántsem egy éretlen tinire jellemző. Elvarázsolt teljesen és tudta ezt nagyon jól.

Ebben a pozícióban ébredtem, mikor kopogtak az ajtómon.

-          Mi az? – nyávogtam, majd belépett David.

-          Jó reggelt. Reggeli aztán megyünk is.

-          Mennyi az idő?

-          Ne azzal foglalkozz. Most téged keltettelek utoljára.

-          Kössz.

-          Mennyi idő kell?

-          Fél óra?

-          Fél óra múlva az étteremben.

-          Igyekszem. – ültem is fel.

-          Milyen fitt vagy.

-          Korán ágyba bújtam.

-          Sajnálom, hogy nem jött el a barátod.

-          Én nem.

-          Neki annyi.

-          Na menj. Lent találkozunk.

Kiment, én pedig kikeltem az ágyból és nekiálltam készülődni. Lezuhanyoztam gyorsan, bedobáltam a holmim a bőröndömbe, felöltöztem kényelmes, utazásra alkalmas ruhába és már mentem is le az étterembe.

Georg, Tom és egy ismeretlen lány ücsörgött kávézgatva az asztalnál.

-          Jó reggelt. – köszöntem nekik és leültem Tom mellé kerülve a szemkontaktust.

-          Szia. Hagy mutassam be neked a páromat. Alyssa, ő Viki.

-          Szia. – köszönt nekem kedvesen mosolyogva Alyssa.

-          Szia. – viszonoztam.

-          Mit hozhatok a hölgynek? – jelent meg mellettem a semmiből a tegnapi pincérfiú feltűnően kedves vigyorral az arcán.

Le is esett azonnal, hogy látott tegnap a zongorán ülve, Tommal a lábaim közt.

-          Egy hatalmas kávét kérek a lehető leggyorsabban. Köszönöm.

-          Azonnal hozom.

-          Többiek? – érdeklődtem.

-          Bill még készülődik. David meg valahol rohangál. – felelt Tom, én pedig kénytelen voltam felé fordulni.

Felvettük a szemkontaktust, amiből felülkerekedve magamon, gyorsan ki is szálltam.

-          Itt is van. Tej, cukor? – tett le elém egy bögrét a pincér.

-          Megoldom, köszi.

-          Haver, nem is mondtad, hogy telt az estéd. – faggatta halkan Georg Tomot.

Feszült figyelemmel hallgattam, miközben összekevertem a kávém és már kortyoltam is bele.

-          Életem legjobb orális kielégülésén vagyok túl. – tartotta pacsira kezét, én pedig azzal a lendülettel köptem vissza forró kávém tartalmát a bögrémbe, asztalra, ruhámra. – Megtaláltam az igazit.

Tomra néztem, aki rámvigyorgott.

-          És neked, hogy sikerült a randid?

-          Nos. – tettem le a bögrémet. – A srácról kiderült, hogy túl gyerekes egy felnőtt viszonyhoz, úgyhogy lezavartunk egy feledhető szexet és el is felejtjük egymást egy életre. – közöltem végig a szemébe nézve, majd felálltam. – Elnézést. – fordultam a pár felé. – Később találkozunk.

Még hogy nem gyerekes… ez a megjegyzése gusztustalan volt, egyáltalán nem hízelgő. Egy srác, aki kitárgyalja a szexuális életét ilyen formában… kell a frásznak. Jól esett ez a csalódás, mert engem igazolt már megint és az emberismerő képességemet.

Georg értetlenül nézett utánam egészen addig a pillanatig, míg le nem esett neki, mi folyik itt.

-          Neee! – nézett kikerekedett szemekkel Tomra.

-          Kuss. – rúgott bele az asztal alatt, meglátva a közeledő Davidot.

-          De…

-          Később.

-          Jó reggelt. – ért oda az asztalhoz David. – Többiek?

-          Szanaszét. – fejezte ki egyszerűen Georg.

-          Látom a húgom volt már itt. – mosolygott utalva az asztalon fellelhető kávéfoltokra.

-          Na én megyek, még be kell raknom pár dolgot. – állt fel Tom.

-          Húsz perc múlva a busznál mindenki. – szólt rá David.

-          Igenis.

Ahogy felértem a szobámhoz, még be sem tudtam lépni az ajtón, mögöttem nyílt egy másik és Bill szólított meg.

-          Jó reggelt! – üdvözölt kedvesen.

-          Szia. – fordultam meg, ő pedig mosolygott a látványon.

-          Ne is említsd, kérlek. Gyorsan átöltözöm. Túrhatom fel a bőröndöm.

-          Segítek. – indult el az ajtóm felé.

-          Köszönöm. – egyeztem bele inkább, mivel megláttam Tomot kiszállni a liftből.

Meg sem vártam, hogy odaérjen, már csuktam is be magunk mögött az ajtómat.

Amíg én fehérneműre vetkőztem szó nélkül Bill előtt, addig ő kitúrta a szerinte kényelmes és utazásra alkalmas ruhadarabokat a bőröndömből.

-          Köszönöm. – vettem el tőle. – Ezeket bedobálod? – adtam oda neki cserébe a lekávézott ruhaneműimet.

-          Hogy telt az estéd?

-          Feledhetően. A tiéd?

-          Annyi sushit ettem, hogy egy jó időre elment tőle a kedvem.

-          És Natalie nagyon utál engem?

-          Ha azt mondom, nem kerültél szóba, elhiszed?

-          Nem, de ez esetben nem is faggatózom tovább.

-          Köszi. – hálálkodott mosolyogva és behúzta a cipzárt a bőröndön. – Kész is vagyunk. Megyek, iszom egy kávét. – állt fel és megindult az ajtó felé.

-          Bill.

-          Igen? – fordult vissza.

-          Nem akarsz velem utazni a következő helyre?

-          Megtisztelő.

-          Akkor ott találkozunk.

-          De ugye tudod, hogy nagyjából öt órás útról van szó?

-          Valahogy kibírjuk egymást addig. – mosolyodtam el magam.

-          Én is úgy hiszem. – helyeselt és már ment is.