27. rész. Konkrét ajánlat.
Megfésülködtem még, copfba fogtam a hajam, megfogtam a kispárnám, belekapaszkodtam a bőröndömbe és én is elindultam.
- Szia. – futottam össze Tommal a folyosón.
- Szia. – folytattam is utam szünet nélkül.
- Feledhető? – kérdezte, mikor mellém ért a liftajtónál.
- Te tetted azzá. – oktattam és beszálltam.
- Most berágtál, mert azt mondtam, hogy soha nem volt még ilyen…
- Hé. – szóltam rá. – Ne merd még egyszer végigmondani. Tudod a felnőtt életben ez nem hízelgő, inkább szánalmas, hogy kitárgyalod az ilyet.
- Este még cseppet sem érdekelt a korkülönbség.
- Nekem ne nagymenősködj.
- Nekem nem kell játszanod a komoly érett nőt.
- Na jó, figyelj. Kellemes este volt, nem tagadom, de a jövőben megoldom nélküled is. Nem vagy felhatalmazva az ilyen társalgásra csak mert egyszer szexeltünk. Vegyél vissza és tegyünk úgy, mintha meg sem történt volna.
- Na végre hugi. – várt a mélygarázs szinten bátyám, ahogy kinyílt az ajtó.
- Mi az?
- Egy órája hívlak.
- Engem? – nyúltam a táskámba. – Hol a telefonom?
- Ja itt. – vette elő Tom a zsebéből.
- Ez meg mit keres nálad? – kérdeztem felháborodva.
- A pincér adta oda. Elhagytad este a bárban. – adta a kezembe.
Megvető pillantásokat intéztem felé, aztán kiszálltam a liftből és mentem is a buszom felé.
- Azt hittem, már egyedül utazom. – tett szemrehányást Bill, aki már elfoglalta az egyik ülést.
- Feltartottak. – dobtam be a bőröndöm és bemásztam a hátsó sorba.
Levette az egyértelmű jelzéseket, úgyhogy előrefordult és nem próbált velem tovább kommunikálni.
- Kész vagytok? – jött oda David a kocsihoz.
- Kész. – vágtam rá.
- Én is. – felelt valamivel kedvesebben Bill.
- Akkor irány Bordeux. Együtt haladunk, együtt állunk meg, de ha lehet minél kevesebbszer.
- Rendben.
- Igenis. – közöltem én is.
- Na sziasztok. – húzta be az ajtót, majd bekopogott a vezető ülés ablakán és már indultunk is.
- Ki húzott fel ennyire? – fordult hátra Bill.
- Senki.
- Tom?
- Hogy mi? Miért húzott volna fel Tom?
- Mert vele szálltál ki a liftből. – magyarázta.
- A testvéred kevés ahhoz, hogy engem felidegesítsen.
- Ugye tudod, hogy ettől még egyértelműbb, hogy vele van bajod?
- Mit szólsz egy témaváltáshoz?
- Benne vagyok. – egyezett bele.
- Mit művelünk Bordeux-ban?
- Hát, ha jól emlékszem interjút adunk egy ottani magazinnak. Lesz egy fotózás, aztán alszunk egy nagyot és irány Montpellier.
- Ki se pakolok akkor.
- Unod már ezt a ki-be pakolászást?
- Te nem?
- Meg lehet szokni. Bőröndből élünk. – sóhajtott, majd húzta száját.
- Meddig bírod még ép ésszel?
- Fogalmam sincs. – dőlt hátra fájdalmasan.
- Ne haragudj, nem akarom ám mindig lehúzni a kedved.
- Ahogy ismerlek, úgyis feldobsz hamar. – nézett hátra rám.
- Úgy hallom írtál egy dalt.
- Már kettőt is, mióta úton vagyunk.
- Szép. És slágergyanúsak? – próbáltam oldani a hangulatot.
- Hát ha sláger lehet egy önsajnáltató, túl őszinte és túl depis dalszövegből, akkor ezek nagyon ütősek lehetnek.
- Szerintem gondolj úgy erre az egészre, hogy van még időd. Ne törődj Daviddal, aki állandóan a határidőt emlegeti.
- Tudod már nem is emlékszem milyen érzés volt nem kötelességből dalokat írni. Már fogalmam sincs milyen volt magamnak írni és reménykedni, hogy Tom segítségével fantasztikus dal lesz belőle.
- Ne érts félre, de nem tudtad, hogy ez lesz? Nem éri meg?
- De. Dehogynem.
- Akkor próbáld meg átvészelni ezt a korszakot, lépj túl rajta, fogd fel úgy, hogy ez egy munka, amit el kell végezned és utána megint minden jó lesz.
- Neked sosem volt olyan, hogy elmentél egy ilyen randira, de nem volt kedved vigyorogni, bájologni és megjátszani magad?
Megdöbbentett a kérdése, már el is felejtettem, hogy elárultam neki, mivel foglalkoztam, mikor összebalhéztunk Daviddal.
- Bocs. Túl indiszkrét voltam.
- Nem. Semmi baj. Csak elgondolkodtam. Olyan természetesen tetted fel a kérdést, mintha a világ legnormálisabb munkája lenne az enyém.
- Nagyjából ugyanazt csináljuk. Azt tesszük, amiben jók vagyunk. De néha terhes.
- Tudod, mikor egy igazi seggfej akar villogni, hogy neki milyen nője van, én mosolygok, kedvesen búcsúzom a randi végén és túllépek rajta. Pedig hidd el, tudnék mesélni, milyen alakok vannak. Volt már olyan, hogy legszívesebben hazamentem volna, de ez a munkám. Ezért fizetnek, ebből élek. Ha egyszer megcsinálom, többé nem fognak hívni. És jelen pillanatban nem nagyon tudom, mit kezdjek magammal, ha nem ezt csinálom.
- Nincs nagy álmod?
- Ezt még nem mondtam senkinek, de ha sok pénzem lesz egyszer, szeretnék nyitni egy szépségszalont. Soha többé nem bájolognék, vezetném a saját üzletem, és nem lenne gondom azzal, hogy mi lesz holnap, ha nem fut be egy felkérés és nem lesz pénzem sem.
- Köszönöm.
- Mit?
- Hogy nekem elmondtad.
- Úgy éreztem, elmondhatom. Bízom benned.
- Én is benned. Jó neked nyavalyogni, de szólj légy szíves, ha kicsit sok vagyok.
- Ne aggódj, majd szólok.
- Ha meg lesz az a szalon, mindenképp elmegyek hozzád.
- Vigyázz, mert szavadon foglak.
- Ha nem baj, hogy be kell zárnod, míg ott vagyok.
- Viccelsz? Egy híresség az üzletemben? Te leszel a reklámarcom.
- Ez egy felkérés?
- Konkrét ajánlat. Majd elkérlek a bátyámtól.
- Figyelemelterelésben te vagy a legjobb, akit ismerek. – mosolyodta el magát végre.
- Pedig nem is erőltetem meg magam. – viszonoztam.
A telefonom csörögni kezdett és Bill már az arckifejezésemből kikövetkeztette, ki lehet a hívó fél. Kikotorta táskájából a zenelejátszóját, előrefordult és bedugta füleibe a kis fülhallgatókat. Nagyon meglepett tapintatossága.
- Igen? – vettem fel.
- Jó reggelt. – köszöntött Nick. – Még mindig utálsz?
- Nem annyira.
- Sajnálom, de nem hagyhattam ki.
- Mindegy.
- Na mi van? Pótoltál?
- Nem aktuális a téma.
- Nem vagy egyedül?
- Nem.
- Akkor csak egy igen vagy egy nem. Egyedül töltötted az estét?
- Nem.
- Jobb volt, mint én?
- Nick, hagyjuk ezt a témát, légy szíves.
- Most mi bajod? Neee. – esett le neki. – Ugye nem szexeltél a kis homival?
- Nem.
- Na jól van, akkor megnyugodtam.
- Nagyon örülök, akkor le is teszlek.
- Helyes baby, menj dolgozni.
- Nagyon vicces vagy.
- Bepótoljuk a randit, ígérem.
- Ne ígérgess.
- Szia.
- Szia. – tettem is le.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
