33. rész. Büszke vagyok rád.

-          Többiek? – érdeklődött David, de ezen egyszerű kis szó kiejtése is problémát okozott most neki.

-          Fele banda már alszik, másik fele még az étteremben bulizik. – válaszolt hangyányival értelmesebben Georg.

-          Na sziasztok. – szállt ki a mienk alatt lévő szinten, a saját szobájába indulva David. – Kössz az estét hugi. – puszilt meg.

-          Én is. Jó éjt.

-          Elvigyem a szobájáig? – nézett rám kérdően Georg.

-          Ne. – vágtam rá és csuklójába kapaszkodva bírtam maradásra, önelégült mosolyra fakasztva ezzel Tomot.

-          Most meg minek örülsz? – kérdeztem felháborodva, ahogy a lift ajtaja újra becsukódott.

-          Tudod te jól.

-          Bazd meg. – feleltem egyszerűen, majd hátat fordítottam neki és vártam, hogy végre kinyíljon az ajtó a mi szintünkön.

Ekkor követte el Tom azt a tettét, ami iszonyúan felháborított. Belemarkolt a fenekembe.

-          Esküszöm, hogy pofán váglak. – fordultam vele szembe újra.

-          Haver. – szólt rá Georg.

-          Nem bírtam megállni, ne haragudj. – tartotta magasba mindkét kezét.

-          Na végre. – rontottam is ki, amint nyílt az ajtó.

-          Haver, ne. – fogta vissza az utánam induló Tomot Georg.

-          Mit ne?

-          Tudod jól. Ne csináld ezt. Be vagy rúgva, ne legyél bunkó.

-          Ő is akarja.

-          Aha, főleg azok után ahogy reggel viselkedtél és most, hogy letapiztad előttem.

-          Oké, abbahagytam. Megyek, lefekszem.

-          Biztos?

-          Tuti.

-          Akkor jó éjt. – köszönt el Tomtól és elindult a szobája irányába.

Kétszer sikerült leejtenem a kezemből a szobám kulcsát. Ideges voltam. Azért, mert belemarkolt a fenekembe a haverja előtt és azért, mert az előtte való szemezés annyira beindította a fantáziám.

Mikor másodszor hajoltam le a kulcsomért, Tom keze ért oda hamarabb.

-          Parancsolj. – egyenesedett ki, mutatóujjára húzva a kulcskarikát.

-          Add ide. – tartottam felé a kezem.

-          Kérd szépen.

-          Te mégis mi a faszt képzelsz magadról, áruld már el!

-          Nyugi. – csitított, és odaadta a kulcsomat. – Bocs.

-          Bocs?

-          Bocs, hogy megfogtam a feneked. Esküszöm nem bírtam ellenállni, de nézz rám. Ittam, kiszolgáltatott vagyok és kívánlak.

-          Te nem vagy normális.

-          De megint mosolyogsz. Bejön a dumám valld be.

-          Nem számít, hogy bejön-e.

-          Szóval igen. – vigyorgott.

-          Jaj Tom, hagyd már abba ezt.

-          Nem megy. És mi rossz történhet? – lépett közelebb.

-          Az, ami ma reggel is.

-          Oké, nem kellett volna. – forgatta szemeit.

-          Most ne alázkodj be a szex reményében.

-          Én abban sosem reménykedek. Biztos vagyok a dolgomban.

-          Szóval szerinted mi most szexelni fogunk?

-          Aha.

-          És ebben biztos vagy?

-          Naná.

-          És mégis mire alapozod? Csak kíváncsiságból.

-          Hát ha ezúttal nem akarsz pofán vágni… - tette tarkómra a kezét, majd lehajolt hozzám, egész közel. – Akkor megmutatom.

Én kezdeményeztem. Annyira közel volt, hogy már szinte éreztem ajka ízét, ami egyből felizgatott. Óvatosan haraptam alsó ajkába, ő pedig elmosolyodta magát.

-          Én mondtam. – egyenesedett újra ki beképzelten.

-          Nem nyert. – fordultam el és végre beletaláltam a kulcsommal a zárba.

-          Nem végeztem. – suttogta mögülem és belecsókolt a nyakamba.

Akaratlanul is hátrahajtottam a fejem, szabad utat hagyva neki. Átfonta karjait a csípőmön és kezeivel óvatosan haladt felfelé egészen a mellemig.

Szembe fordultam vele és egy határozott csókkal jutalmaztam. A kilincshez nyúlt, benyitott, majd felkapott és bevitt a szobába.

Lábaim csípőjén körbefonva, hátam az ajtónak támasztva… kopogtak.

-          Hugi! – szólt be bátyám egyértelműen felismerhető hangja.

Tom vigyorgott, én pedig felizgultan kapkodva a levegő után szóltam ki.

-          Mi az?

-          A táskádban hagytam a kulcsaim.

-          Bújj el. – suttogtam Tomnak, aki elengedett, így már saját lábaimon álltam a földön.

-          Mégis hova?

-          Mit tudom én, oldd meg. Be kell engednem.

Az ajtó felé fordultam, megigazítottam a ruhám, vettem egy mély levegőt, felvettem a földről a táskám és kikotortam David kulcsát, majd ajtót nyitottam.

-          Itt van. – nyomtam a kezébe.

-          Tudod mennyi idő volt rájönnöm, hogy hol van? – nevetett.

-          Aha, de most már akkor mehetsz is aludni.

-          Baj van?

-          Dehogy. Mi lenne?

-          Fura vagy. – került ki és besétált a szobába.

Hosszú fájdalmas másodpercekig nem mertem megfordulni, de mivel nem hallottam semmiféle reakciót, így már én is felbátorodtam. Valószínűleg Tomnak sikerült elbújnia…

David az ágyamra ült, én pedig nézelődtem körbe, merre lehet.

-          Tudod nem az alkohol beszél belőlem. Nagyon örülök, hogy végül eljöttél.

-          Én is. – kukkantottam be a fürdőbe, de Tomot ott sem találtam.

-          Hugi, mi van?

-          Semmi. Elhagytam a fülbevalómat.

-          Ott van a füledben. – vigyorgott.

-          Ja nem ezt. – bénáztam, egyszerűen nem tudtam megnyugodni.

-          Na jó, hagylak. – állt fel.

-          Köszi. Reggel találkozunk.

-          Még valamit hagy mondjak, amit muszáj.

-          Mi lenne az? – érdeklődtem, elindulva az ajtó felé.

-          Akármennyire is utáltam a tudatot, hogy mivel foglalkozol, akkor is büszke vagyok rád.

-          Hagyjuk most a munkát. David. Holnap beszélünk. – tuszkoltam ki.

Ha tudná, hogy illetéktelen fül is hallgatja ezt a beszélgetést… nem hagyhattam, hogy esetleg rátérjen az itteni küldetésemre.

-          Aludd ki magad bátyó.

-          Szeretlek. – ölelt szorosan magához.

-          Én is. – bújtam hozzá.

Rég éreztem már ilyen közel magamhoz és nem is tudom, mikor mondtuk ki ezt a szót egymásnak.

-          Szép álmokat hugicám. – puszilt homlokon.

-          Neked is.

Megkönnyebbülve csuktam be utána az ajtót és megmagyarázhatatlan boldogság lett úrrá rajtam. Nem is tudtam, hogy mennyire hiányzott a szeretete. Hogy azt mondja, szeret.

Ahogy leültem az ágyra, eszembe jutott Tom.