34. rész. Kérd a legjobbat.

-          Tom. – néztem körbe őt szólongatva.

-          Itt vagyok. – mászott ki az ágyam alól.

-          Nem mondod, hogy ott voltál? – nevettem el magam.

Elképzeltem, ahogy hihetetlen sebességgel kúszik be az ágy alá, ahelyett, hogy simán bement volna a fürdőbe.

-          Kinevetsz? – guggolt velem szemben.

-          Ne haragudj. – pukkadoztam.

-          Örülök, hogy viccesnek találod a helyzetet. Legközelebb te mászol az ágy alá.

-          Legközelebb? – szakadt meg egyből a röhögőgörcsöm.

-          Aha. – bólogatott magabiztosan, majd közelebb hajolt és megcsókolt.

Lassan emelkedett felém, egy pillanatra sem szakítva meg a csókolózást, hanyatt döntött az ágyon egyértelművé téve, hogy nincs tovább verbális kommunikáció.

Ezúttal sem csalódtam. De most ő irányított végig. Végig alatta maradtam, most ő mutatta meg, mitől lesz feledhető egy Tom Kaluitzcal való együttlét. A végletekig húzott és csak akkor hagyott elmenni, mikor már tényleg nem bírtam tovább és még jobban beindult, mikor ezt el is érte és látta rajtam.

Miután lefeküdt mellém, én lehunytam a szemem és próbáltam kiegyenlíteni szakadozó légzésem.

-          Én mondtam. – nagyképűsködött pár perc múlva.

-          Ne rontsd most is el, kérlek. – nyomtam a kispárnám az arcába, majd felálltam és mentem a köntösömért a fürdőbe. – Kell egy cigi. – közöltem, ahogy visszatértem.

-          A szobámban van.

-          Egy perced van.

-          Gyere velem. – sétált oda hozzám és belepuszilt a nyakamba.

-          Mit? Na nem. – toltam el magamtól.

-          Gyere már. – bújt vissza és kioldotta köntösömet. – Elszívunk egy cigit és folytatjuk.

-          Miből gondolod, hogy…

-          Most kezdjük előröl? – fogta meg a kezem és az ajtó felé húzott.

Út közben felmarkolta szanaszét dobált ruháit és már nyitotta is az ajtót.

-          Tom nem gondolod, hogy így fogunk kimenni innen, ugye?

-          Én a helyedben sietnék. – lépett is ki meztelenül szobám ajtaján.

-          Tom gyere már vissza. – próbáltam visszahúzni, de ő bizonyult erősebbnek.

Egy szempillantás alatt a folyosón találtam magam, ő pedig kiabálni kezdett.

-          Jó éjszakát mindenkinek!!

-          Te nem vagy normális. – indultam el utána, hogy minél gyorsabban átérjünk a szobájába.

-          Várj, a kulcs a nadrágomban van. – nyomta a kezembe ruháit és kikeresve közülük nadrágját, kezdte áttúrni a zsebeit.

-          Tom! – szóltam rá, de már nem bírtam tovább nevetés nélkül a látványt és a helyzetet.

-          Meg is van. – emelte fel kulcsát büszkén.

-          És be is megyünk valamikor?

-          Ja igen. – fordult végre a zárhoz és egy pillanat múlva már bent is voltunk végre.

Rá se kellett szólnom, már elő is vette a táskájából a cigijét, és egy öngyújtóval együtt dobta felém a dobozt.

Míg ő felvette a boxerét végre, én kivettem két szálat, és mindkettőt meggyújtottam. Az ágyon ülve nyúlt a cigiért, én pedig szemből az ölébe ültem és úgy tettem a szájába.

-          Kérdezhetek?

-          Mit?

-          Mit dolgozol, ami zavarja a bátyádat?

-          Muszáj elmondanom?

-          Találgassak?

-          Ne. Azt inkább ne. – szálltam ki az öléből és hanyatt feküdtem az ágyon. – Konzumhölgy vagyok.

-          Hogy mi?

-          Pénzes pasikat kísérek társasági eseményekre.

-          De nem…

-          Nem. Csak jó társaság vagyok egy-egy partin, semmi több.

-          És csak vén fazonokat kísérgetsz? – hasalt le mellém.

-          Többnyire.

-          És jól lehet keresni vele?

-          Elég jól. De most már hanyagoljuk is ezt.

-          Várj már, engem érdekel.

-          Miért érzem, hogy nem lesz jó vége?

-          Szóval hogy találnak meg?

-          Egy ügynökségen keresztül. Felhívják a központot, elmondják mit szeretnének, milyen lányra van szükségük és kapnak egy kis listát azokról a lányokról, akik megfelelőek lennének. Ők kiválasztják és lefixálják a részleteket.

-          Mekkora esélye van annak… – bontotta szét a köntösöm és ujjával gyengéden simogatni kezdte köldököm környékét. – …hogy ha szeretnék egy konzumhölgyet, téged kaplak.

-          Kérd a legjobbat. – vágtam rá egyértelmű válaszomat.

Éreztem, hogy mocorog, a következő pillanatban pedig puha ajkai érintették bőrömet. Összerezzentem hirtelen és lenéztem rá. Kivette a kezemből a cigimet és az övével együtt elnyomta a kisasztalon lévő hamutálba.

-          Folytatás? – emeltem fel a fejem és rámosolyogtam.

-          Aham. – dünnyögte egy újabb puszit adva két mellem közé.

Rég volt már olyan, hogy rendszeres szexuális életet éltem, így ez most nagyon jól esett. Élveztem minden mozdulatot és minden sóhaj után úgy éreztem, ebből még akarok, még többet.

Kopogásra ébredtem, és azonnal leesett, hogy nem az én szobámban vagyok… és az is, hogy reggel van.

-          Basszus. Tom. – keltegettem.

-          Mi az?

-          Kopogtak, és én itt vagyok és reggel van. – soroltam kipattanva az ágyból.

Már nyílt is az ajtó, mire épp beértem a fürdőbe.

-          Ébresztő. – hallottam meg bátyám hangját.

-          Ébren vagyok. – ült fel Tom. – Többiek?

-          Most megyek a srácokhoz.

-          Mennyi időm van?

-          Egy óra múlva indulunk.

-          Kész leszek. – felelte.

-          Szia. – ment is ki David.

-          Most hogy fogok átmenni? – jöttem ki a fürdőből.

-          Amíg Billt keltegeti van időd.

-          És ha…

-          Ne pánikolj. – sétált az ajtóhoz és kinézett. – Most ment be Bill szobájába.

-          Itt sem vagyok. – kaptam fel a köntösöm.

Mikor odaértem hozzá, nem hagyta, hogy kikerüljem. Magához húzott és megcsókolt.

-          További szép napot. – közölte mosolyogva.

-          Neked is. – viszonoztam, még egyszer kinéztem a folyosóra és már rohantam is vissza a saját szobámba.

De az a fél perc, amit köntösben töltöttem a folyosón, elég kiborító volt. Rettegtem attól, hogy lebukok, hogy valaki, de főleg David meglát.

Az ajtónak dőlve próbáltam lenyugtatni heves szívdobogásomat, mikor kopogtak.

-          Szia. – köszönt meglepődve David, mikor ajtót nyitottam.

-          Már ébren vagyok egy ideje. Indulunk?

-          Egy óra múlva. Még reggelizünk egyet.

-          Oké, bepakolok és lent találkozunk.

-          Várlak. – indult is el.

-          David. – szóltam utána.

-          Igen?

-          Amit este mondtál.

-          Mit is? – kérdezte kicsit elszégyellve magát.

-          Nem emlékszel?

-          Nem tudom.

-          Mindegy. – pusziltam meg és útjára engedtem.