37. „Most �n sz�rtam el…”

A t�v�t kapcsolgatva fek�dtem az �gyamban �s aludtam is el. A telefonom cs�rg�se z�kkentett ki �s a kijelz�m�n b�ty�m nev�t olvastam.

-          Mi az? – ny�sz�r�gtem.

-          Hol vagy?

-          A szob�mban. �pp aludtam.

-          Hol a fen�ben volt�l eg�sz nap?

-          Sokfel�. De m�g egyszer mondom, alszom.

-          Besz�lni szeretn�k veled.

-          David komolyan mondom, ha nem hagysz b�k�n…

-          J�. Ok�ok�. – hadarta. – Rendben. Hagylak.

-          H�l�s k�sz�net. – nyomtam is le a piros gombot, el�g hosszan ahhoz, hogy ki is kapcsoljam a mobilomat.

Hallottam m�g ahogy a szomsz�d szob�ban ricsajoznak a t�bbiek… Georg hangj�t tiszt�n ki tudtam venni, de Tom m�g n�la is hangosabb volt. L�nyok vihor�sztak, amib�l arra k�vetkeztettem, Tom t�nyleg felcipelt p�r p�ld�nyt magukhoz. Gustav m�ly d�rm�g� hangja sem v�ratott sok�ig mag�ra �s �gy vettem ki, � is j�l elsz�rakozik egy l�nyz�val. Csak egy valakit nem hallottam. Billt. De vajon nincs ott, vagy ott van csak megh�zza mag�t duzzogva az egyik f�lrees� fotelben?

Ezen �s ehhez hasonl� �rdemtelen dolgokon gondolkozva aludtam v�gre el, de ism�t nem tartott sok�ig. A hangulat oda�t emelkedhetett, ahogy a hanger� is vele ar�nyosan. Tudtam, nem mehetek �t �s nem sz�lhatok r�juk, mint egy nyugd�jas h�zin�ni… de kedvem lett volna. �pp mikor egyetlen megold�sk�nt a fejem a p�rn�m al� dugtam, akkor j�ttek r� szomsz�daim, hogy van t�v�j�k, amib�l fantasztikusan lehet zen�t hallatni… �gy nem sokra mentem a j� p�r r�teg pamut �s toll kever�k�vel sem.

Az �lom elker�lt m�g j� ideig. Miut�n m�r hosszas forgol�d�somat meguntam, bekapcsoltam a t�v�t, h�tha az majd lek�t �s elaltat.

�gy is lett, de az el�tte l�v� hossz� �r�knak t�n� id��rt m�r revansot veszek.

Reggelre nem csillapodott a d�h�m, ahogy felkeltem, m�r eszembe is jutott, mi k�zdelem volt eljutni az alv�sig. R�ad�sul rosszat is �lmodtam. Bill egy tet�n �lt �s �n csak lentr�l l�ttam lel�g� l�bait. Felkiab�ltam neki, hogy v�rjon meg, ne mozduljon �s m�r rohantam is a l�pcs�h�z fel�. A l�pcs�k egyre csak sokszoroz�dtak, mintha egy�ltal�n nem haladtam volna semmit. Kifullad�sig rohantam �s m�r zokogtam, mikor David k�nnyed�n els�t�lt mellettem �s k�z�lte: „Nem tudod megmenteni”. Tov�bb haladt �s elt�nt a k�vetkez� l�pcs�fordul�ban.

Tudtam, hogy hamarosan indulunk, �gyhogy nem v�rtam meg David �breszt�s�t. N�lk�le is �sszeszedtem magam. Letusoltam, fel�lt�ztem, magamhoz vettem a holmimat �s lebattyogtam a f�ldszintre. Ott nekit�masztottam a b�r�nd�m a falnak �s m�r mentem is k�v�zni. A pinc�rsr�c egy finom reggelire akart r�dum�lni, de nem volt �tv�gyam. �s ahogy r�j�ttem arra, hogy igaz�b�l semmihez �s senkihez nincs kedvem, megl�ttam Sakit, a test�rt, akinek �nnepelt�k a sz�let�snapj�t. Vagyis �k �nnepelt�k, �n d�sz voltam.

Felpattantam �s ut�namentem.

-          Saki, Saki, egy pillanatra.

-          J� reggelt. – �llt meg fel�m fordulva.

-          Viszont. Nem tudod, mikor van �ltal�nos �breszt� a t�borlak�knak?

-          Negyven�t perc m�lva. – n�zett az �r�j�ra mosolyogva… �r�ltem, hogy vette a po�nomat.

-          �s mikor indul a g�p?

-          D�lre megy�nk a rept�rre.

-          K�sz�n�m. Akkor �n el�remegyek, nincs kedvem itt �lni.

-          Szeretn�d, ha elk�s�rne valaki?

-          K�sz�n�m, nem sz�ks�ges. De ha a b�ty�m keres…

-          Sz�lok neki.

-          K�…

-          Sz�vesen. – mosolygott �s m�r ment is a dolg�ra.

V�gre egy kedves ember.

Visszamentem, megk�sz�ntem a pinc�rfi�nak a finom �s gyorsan elk�sz�lt k�v�mat, megkapaszkodtam a b�r�nd�mbe, �s ahogy kil�ptem az ajt�n egy m�sik sz�llodai alkalmazott m�r intett is le nekem egy taxit. Illedelmesen megk�sz�ntem �s bepattantam.

-          Tom! – rontott r� David.

-          Mi az? – sz�lt ki er�tlen�l takar�ja al�l.

David megl�tta a mellette mocorg� alakot, �gy odasietett �s ler�ntotta r�luk a takar�t.

-          H�! – sik�tozott a sz�m�ra idegen l�ny – de m�g Tom sz�m�ra is az lehetett –, David pedig visszarakta r� a takar�t.

-          David, mit m�velsz? – k�rte sz�mon Tom.

-          Semmit. �breszt�. � pedig ne legyen itt, mire visszaj�v�k. – hagyta is magukra �ket �s folytatta �tj�t egy m�sik szob�ba.

Ahogy kopogott, m�r bebocs�t�st is nyert, hisz Billt �bren tal�lta.

-          Szia.

-          Szia. �bren vagyok.

-          L�tom. Viki veled van?

-          Viki? Mi�rt lenne velem?

-          Nem tudom. Nincs a szob�j�ban �s ez�ttal a ruh�i sem.

-          Gondolod, hogy…

-          Nem tudom. El�sz�r azt hittem… mindegy mit hittem. Sz�val nem besz�lt�l vele?

-          Nem. Tegnap megj�tt �s el�g szar kedve volt. Georg megh�vta a szoba buliba, de nemet mondott. Az�ta nem l�ttam.

-          Ki van kapcsolva a telefonja is.

-          David. – l�pett be Saki a nyitott ajt�n �t a szob�ba.

-          Mi az?

-          Viki azt �zeni, hogy el�re ment a rept�rre.

-          Egyed�l?

-          Megk�rdeztem, elk�s�rje-e valaki, de azt mondta, nem sz�ks�ges.

-          K�szi.

-          F�l �r�ja kereslek, hogy sz�ljak.

-          Hal�lra agg�dtam magam.

-          Na �n megyek is tov�bb.

-          Rendben. K�ssz Saki.

-          David. – sz�lt hozz� egyb�l Bill.

-          Igen?

-          Nem lehet, hogy t�nyleg jobb lenne, ha hazamenne?

-          Elsz�rtam megint. De ilyen vagyok, �s ezt tudja. Nem l�phet le �lland�an mindenfel�, �gy hogy nem sz�l nekem.

-          Feln�tt n�.

-          De nem akarom, hogy hazamenjen. Azt akarom, hogy vel�nk… hogy velem legyen. Ink�bb elint�zem, hogy jobb kedve legyen.

-          Hogyan?

-          Majd megl�tod. Na k�sz�l�dj, f�l �ra m�lva indulunk.

-          Rendben. – mosolyodta el mag�t Bill, l�tva David gyors hangulatv�lt�s�t.

Sz�m�tottam r�, hogy tal�n David felh�v �s megk�rdezi, hol vagyok, mi�rt nem vagyok a szob�mban �s �gy tov�bb. De nem tette. �s ez kicsit megh�kkentett. Eg�szen addig, m�g meg nem l�ttam, hogy a telefonom tegnap este �ta kikapcsolt �llapotban van. �gy most m�r arra sz�m�tottam, mit fogok �n kapni ez�rt m�r megint. Lehet, hogy t�nyleg mindent �n sz�rok el �s t�nyleg � csup�n az agg�d� b�ty�?

�rtam gyorsan egy enyh�l�st el�seg�t�, de igaz�n �szinte sms-t neki.

„Most �n sz�rtam el, ne haragudj r�m k�rlek. Itt vagyok a rept�ren, v�rlak titeket. Hugi”

V�lasz nem j�tt, de az �r�mra n�zve tudtam, p�r perc m�lva �gyis szem�lyesen int�zz�k el. �s t�nyleg. Alig �t perc m�lva meghallottam a sik�toz�st, megl�ttam a test�r�k had�val �vezett sr�cokat, a sik�t�s elhalkult, �k pedig Daviddal az �len k�zeledtek fel�m.

-          Szia. – k�sz�ntem neki, amint m�r hall�t�vols�gon bel�l �rt.

Gyorsan �rkezett �s karjaiba z�rt.

-          Ilyet ne csin�lj l�gy sz�ves m�g huszon�t �vesen sem.

-          Ki volt kapcsolva ez a szar �s nem vettem �szre. – �leltem �n is �t.

-          Olyan h�lye vagy, a sz�vbajt hoztad r�m.

-          Ne haragudj.

-          Te se. Azt hittem, hazament�l.

-          Gondoltam r�. De nem hagylak cserben. Egyel�re. – tettem hozz� eltolva �t magamt�l, hogy a szem�be tudjak mosolyogni �s �rezze, hogy hab�r nagyon d�h�s vagyok, nem tudom nem szeretni �t.

-          Szeretlek te h�lye. – h�zott �jra mag�hoz.

-          T�l �rzelg�s�k vagyunk. – suttogtam mellkas�ba f�rva fejem.

-          Leszarom. Ha m�g egyszer sz� n�lk�l elt�nsz, �n magam raklak fel az els� hazatart� g�pre. Komolyan hugi, ne sz�rakozz velem l�gy sz�ves.

-          T�lreag�lod.

-          Tudom. De te meg t�l laz�n veszed.