41. r�sz. Azt hittem, nem lehet fokozni.

-          �s mit mond neked a szemem? – n�zett m�lyen az eny�mbe.

-          Meg fogom b�nni, de ha tudni akarod, mit mond most nekem a szemed, megmutatom.

Megcs�koltam. Tudtam, hogy nem k�ne, tudtam, hogy h�lyes�g, de megtettem. Mert �gy gondoltam, be kell fejezn�nk, amit az el�bb f�lbe hagytunk. Vagy legal�bbis j�l esett a repeta…

Mosolyogva nyitotta ki szemeit miut�n elv�ltak ajkaink.

-          Megtan�tottalak szemb�l olvasni.

-          Akkor most olvasd ki az eny�mb�l azt, hogy ezt t�bb� nem tehetj�k. Eml�kszel, te mondtad. Vagy 100% vagy semmi. Vagy bar�tok vagyunk vagy semmi.

-          Iszonyatosan j� bar�t vagy. – egyezett ily m�don bele �s m�g egy utols� puszit c�lzott ajkaimra.

-          Ez egy j� tulajdons�gom.

-          Rosszat m�g nem v�ltem felfedezni.

-          Azon leszek, hogy ez �gy is maradjon. – �ltem v�gre fel, el�sz�r is hogy v�letlen se �rezzek k�sztet�st egy �jabb cs�kra a k�zels�g�ben, m�sr�szt az�rt mert �jra kellett t�ltenem a poharam.

J�l �reztem magam �s nem csup�n a teljes �veg bor elfogyaszt�sa miatt. Rengeteget nevettem, amivel ar�nyosan Bill is egyfolyt�ban hangosan kacagott mindenen. A rosszkedv, a depi m�r r�g elsz�llt �s egy�ltal�n nem b�ntam meg, hogy �tj�ttem hozz�. Tudtam, hogy Nick nem fog neheztelni, tudtam, hogy meg�rti, hisz ismer.

Hajnal h�rom k�r�l kezdt�nk tisztulni �s ezzel egyid�ben �rz�kelni a hideget is, �gyhogy bement�nk �s leheveredt�nk az �gy�ra. Nem sz�moltam, de biztos vagyok benne, hogy �t percn�l tov�bb nem voltam �bren.

Alig csuktam le a szemem, a telefonom cs�r�gni kezdett.

-          Igen? – sz�ltam bele, �s ahogy kij�tt a hang a torkomon, mintha kis k�sekkel vagdost�k volna.

-          J� reggelt.

-          Hagyj aludni. – nyomtam is ki.

-          Reggel van? – ny�sz�r�gte mell�lem Bill.

-          �gy fest.

-          Szarul vagyok. – tette a p�rn�t a fej�re.

-          �n is.

Kopogtak. Biztos voltam benne, hogy a b�ty�m az. Gyorsan kellett d�ntenem. Kiszenvedtem magam az �gyb�l �s bementem a f�rd�be.

-          J� reggelt. – hallottam is meg David hangj�t.

R�h�gn�m kell, ha arra gondolok, hogy ugyanezt j�tszottam el Tommal is…

-          David, musz�j aludnom. – d�nny�gte a p�rna al�l Bill.

-          Menn�nk kell. S�r� napunk lesz.

-          Szarul vagyok.

-          Hogyhogy szarul?

-          F�j a torkom, a fejem sz�trobban, �s azt hiszem m�snapos vagyok.

-          Fasza. Mondtam, hogy kor�n kel�nk �s tudtad, hogy mennyi dolgunk van. M�gis mi a fen�t csin�lt�l �jjel?

-          David l�gy sz�ves. – k�rlelte.

-          Hozok neked egy te�t �s egy aspirint. F�l �ra m�lva el kell indulnunk. – hagyta is el a szob�t.

-          Vissza kell mennem. – j�ttem ki a f�rd�b�l.

-          J� neked. Engem telet�mnek gy�gyszerekkel, te pedig lust�lkodhatsz eg�sz nap az �gyadban.

-          Majd gondolok r�d, �g�rem. – copfoztam �jra �ssze sz�tkusz�l�dott hajam. – Basszus l�zas vagyok. – �llap�tottam meg, ahogy a homlokomhoz �rtem.

-          Sz�lok Davidnak, hogy hozzon neked is te�t �s aspirint.

-          Persze �s mit mondasz, mit keresek itt?

-          Nem lesz nyilv�nval� abb�l, hogy egyszerre betegedt�nk le? – �lt fel �s a telefonj��rt ny�lt.

-          Ennyi er�vel el sem kellett volna b�jnom.

Nem reag�lt, h�vta a b�ty�mat.

-          David, visszaj�nn�l?

-          Minek?

-          Csak gyere vissza l�gy sz�ves.

-          Egy perc �s ott vagyok.

-          K�szi. – tette le.

-          Ez �rdekes besz�lget�s lesz.

-          �csi. – nyitott be hirtelen Tom.

-          Azt hittem, nem lehet fokozni. – �ltem le lemondva arr�l, hogy ez az �jszaka k�zt�nk marad.

-          H�t ti? – n�zett r�nk meglepetten.

-          Itt vagyok. – j�tt be David is. – Mi folyik itt? – n�zett v�gig h�rmunkon.

-          Na j�. – �lltam fel. – �n megyek a szob�mba.

-          Hugi, j�l vagy? – k�rdezte s�padt arcomba b�mulva.

-          Nem mondan�m. K�s�bb besz�l�nk. – int�ztem ezt Bill fel� �s elhagytam a sz�k�ss� v�lt szob�t.

-          Itt aludt? – szegezte egyb�l �jabb k�rd�s�t David ez�ttal Billnek.

-          Igen.

-          �csi te sem n�zel ki t�l j�l.

-          Mi�rt h�vt�l Bill?

-          Hogy elej�t vegy�k a pletyk�knak. Viki itt aludt �s �gy n�z ki nem volt t�l okos dolog hajnalig a teraszon iszogatni. �gyis r�j�ttetek volna, mert a jelek szerint mindketten megf�ztunk.

-          Rengeteg k�rd�sem lenne, amire most nincs id�nk. Hozom azt a rohadt gy�gyszert �s k�sz�ljetek el.

-          David v�rj. – sz�lt b�ty�m ut�n Bill.

-          Mi az?

-          Nem t�rt�nt semmi. �s ne ess neki, nem csak az � hib�ja, hogy felel�tlenek voltunk.

-          M�g visszat�r�nk erre. – hagyta is ott �ket.

-          Itt aludt veled? – hitetlenkedett tov�bb Tom.

-          Igen.

-          Na �s? Mi volt?

-          Semmi. Mondtam m�r, hogy nem t�rt�nt semmi. Ittunk, besz�lgett�nk, azt�n h�rom k�r�l beest�nk az �gyba �s aludtunk.

-          De hogy ker�lt ide, hogy ha itt van a szuperszexi modell hapija? – g�nyol�dott.

-          �tj�tt felvid�tani.

-          �s siker�lt?

-          Hagyd m�r abba. Igen, siker�lt neki, de nem �gy, ahogy te gondolod.

-          H�t j�. Ti tudj�tok. Na l�pek.

-          Tom.

-          Igen?

-          Van k�ztetek valami?

-          Kivel?

-          Vikivel, m�gis kivel?

-          Nincs semmi. Az �gvil�gon semmi. Mi�rt?

-          Csak k�rdeztem.