5. rész

A nap hamar felmelegítette a szobában a levegőt. Nico komótos lassúsággal nyitotta ki a szemét és mosolyogva nézett a mellette békésen szunyókáló fiúra. Mutatóujjával lágyan cirógatni kezdte a fiú alhasát mire annak izmai megfeszültek. Egy pillanatra nem vett levegőt…majd elmosolyodott és megfogta a lány kezét.

-         Miért csinálod ezt velem folyton?

-         Nem tudom miről beszélsz Tom –mosolygott. –Mit csinálok veled?

-         Hát ezt… felhúzol aztán meg …

-         Aztán meg? Megcsókolom a pocakod így –és megpuszilta –aztán hozzád bújok…és…adok egy búcsúcsókot –lassan közeledett a fiú csábító ajkához… behunyta a szemét de éppen csak súrolta ajkait… majd kicsit jobban hozzá érintette, de még mindig nem csókolta meg teljesen…csak játszadozott vele.

-         Ne kínozz már –suttogta rekedten a fiú.

Nico nem válaszolt… óvatosan átlendítette bal lábát a fiú karcsú testén és onnan nézett le rá. Tom feszülten várta a következő lépését…

Lehajolt hozzá…kezeivel megtámaszkodott a fiú feje mellett és lassan közelíteni kezdett annak ajkai felé. Gyengéden szerette volna megcsókolni de nem tudott magán uralkodni.

Tom kezét Nico csípőjére tette és lassan elkezdte felhúzni a felsőjét, miközben a lány keze elkalandozott… a mellkasától egyenesen az alhasáig, minden porcikáját végig simogatta… végig csókolta.

 Tom egyre szaporábban lélegzett és hangos sóhajjal jelezte tetszését.

Legurította magáról a lányt, és jobb kezével elkezdte cirógatni a nyakától… végig a gerince vonalán… majd a combjától lassan de határozottan közeledett annak érzékeny pontjához.

Nico felsóhajtott amint a fiú jéghideg ujjai kényeztetni kezdték. A szívük egyre hevesebben dobogott, miközben a nap sugarai egyre inkább bekebelezték a szoba sötétjét.

Tom felemelkedett hogy szemmagasságba legyenek. A szemei csak úgy csillogtak… arcán lustán gördült végig egy izzadság csepp, hogy aztán kiengedett rasztatincsei sűrűjébe elvesszen.

Egy pár pillanatig csak gyönyörködött a pihegő lányban, aztán újra lehajolt hozzá és csókolni kezdte. Minél hamarabb a lányba akart hatolni… nem gondolkozott sokáig. Lassú vontatott mozgással belé hatolt. Ütemes mozgásba kezdtek… viszonylag hamar rátaláltak a megfelelő ritmusra. A lány behunyta szemeit…beleharapott alsó ajkába miközben Tom csak nézte őt… figyelte minden rezdülését… nyitva tartotta a szemét ameddig csak tudta…de a mozgásuk egyre gyorsabb lett… a levegő egyre forróbb és kevesebb. Nico ajkát egy halk sikoly hagyta el, miközben teste megfeszült. Pár perc után a fiú testét is átjárta a kielégülés…

Csak szuszogtak...szótlanul összefonodott a testük…kapaszkodtak a másikba.

Tom ráhajtotta fejét Nico mellkasára, így a haja teljesen beborította annak fedetlen felső testét.

A szívünk nem akart csillapodni. Egyre szorosabban és szorosabban ölelték egymást.

A nap már teljesen felkelt ők pedig csak pihegtek egymás karjában.

-         Szemétnek érzem magam –motyogtam halkan remegő kezekkel Marynek a vonaton.

-         Nos.. nem fogom azt mondani hogy nem vagy az. És tényleg csak úgy leléptél? –nézett rám meghökkenve.

-         Igen! –kiáltottam ingerülten és bekapcsoltam az mp3 lejátszóm. „Mit kéne csinálnom hogy ne érezzem magam ilyen rohadtul??”

És ekkor eszembe jutott egy nagy ötlet…

Előkaptam a mobilom és már írtam is az smst.

-         Most már jobban érzed magad? –kérdezte csodálkozva Mary mikor elküldtem.

-         Nem… de egy fél fokkal jobb…

-         Bazzd. Komolyan nem tudom mit írhattál 160 karakterbe amitől megnyugszik.

-         Nem fogom megmondani… ne is álmodj róla! –mosolyogtam.

-         Nem is érdekel –mondta és kinyújtotta a nyelvét. –Na jóóóó rohadt kiváncsi vagyok mond mááár el!!!

Mindketten felnevettünk… miközben Tom mosolyogva ébredezett…

Kinyitotta a szemét, és hunyorogva körbe pislogott. De Nico már sehol nem volt. Kirohant a fürdőszobába… de ott sem találta. Leült az ágy szélére, lehajtotta a fejét és beletúrt kusza tincseibe.

-         Nem csalódtam benned Nico…de még találkozunk. Tudom…

Felállt és visszafeküdt az ágyba. Magához húzta a vékony lepedőt és mélyen beszippantotta  a lány parfümjének bóditó illatát… Mindenhol ezt érezte. Akárhova fordult. Nyugtalan álomba merült miközben a lányok vonata egy határozott rándulással elindult Münchenbe. Az üzenet azonban még olvasatlan volt.

Verőfényes napsütésre érkeztek meg a patinás hotelbe. Az emberek vidáman csacsogtak miközben Nico ingerültem kopogtatta magas sarkú cipőjének a sarkát.

-         Ha nem hagyod abba isten bizony bokán rúglak! –szólt oda Mary.

-         Jól van na… de mikor kapjuk meg a szobát? –tártam szét a karom aminek meg is lett a következménye…

-         Jajj elnézést!!! Nem akartam!!! Én… borzasztóan sajnálom –hebegtem a férfinak akit sikerült nyakon öntenem saját kávéjával.

-         Semmi baj… Ez ne az én napom. –legyintett türelmesen.

-         Természetesen kifizetem önnek…

-         Nem, nem szükséges. Van belőle elég, de ha most megbocsát…

-         Még egyszer elnézést –mondtam vörös arccal.

Az idegen csak legyintett és folytatta az útját szomorkásan és egy jó adag forró kávéval az ingén.

-         Hát fiam komolyan nem tudom mi jöhet ezután –röhögött Mary.

-         Kac kac kukac. Inkább lódulj a recepcióra és kérdezd meg mi a francot szöszmötölnek.

„Hiányzik!!! Ez nem lehet igaz… itt vagyok München legszebb hotelében, csodás kilátású szobában körülöttem rengeteg jobbnál jobb pasi és erre én kire gondolok?? Tom Kaulitzra… Vajon mit szólt az smshez?”

Nagyot sóhajtva átfordult jobb oldalára és kinézett a fekete ablakon. A hold nagyon messzinek tűnt… de fénye olyan magasztos volt, hogy képtelen volt levenni róla a tekintetét.