-3-

-         Merre megy�nk?

-         Van itt egy kis park. Im�djak. – mutatott kuty�ira, akik m�r �nt�rv�ny�en rohantak a park ir�ny�ba. – �k k�vetnek, ha nem gond. – biccentett fej�vel a h�tunk m�g�, ahol �pp k�t marcona �riember l�pdelt tisztes t�vols�got tartva.

Honnan a fen�b�l ker�ltek ezek el�?

-         Nem dehogy. L�ttam m�r, hogy elk�l az er�s�t�s.

-         M�g most is. – s�hajtott.

-         Ezt hogy �rted? – k�rdeztem, � pedig elindult a k�t j�t�kos eb fel�.

-         H�t �gy, hogy m�r nem csin�ljuk a band�t. De m�g mindig akadnak p�ran, akik k�pesek itt t�lteni a szabadidej�ket a h�zunk el�tt.

-         Kitart�ak. Vagy n�zd a j� oldal�t.

-         Van neki?

-         Feledhetetlenek vagytok. – pr�b�ltam egy mosollyal jobbkedvre der�teni.

-         Ebben lehet valami. – mosolyodta el mag�t bek�pzelten.

-         Na ugye. – feleltem �s k�zben azon kezdtem agyalni, hogy h�vjam �t a reg�nyemben.

Bill nem lehet. �s nem csak az�rt mert nem adom ugyanazt a nevet a fikci� �s a val� �let f�szerepl�j�nek. A Bill nem t�l m�v�szi n�v, nem az �n st�lusomhoz val�, valahogy nem illik a k�pbe.

-         A Bill becen�v vagy ez a teljes keresztneved?

-         A teljes. – v�gta r� szinte betanultan.

-         Sokszor k�rdezik?

-         Nem egy szokv�nyos n�met n�v. �ltal�ban azt hiszik William vagyok. – forgatta szemeit, egy�rtelm�en elutas�tva ezt a nevet.

Ez az! William! T�k�letes. Kifinomult, sz�pen cseng�, f�rfias, de m�gis gyeng�d n�v.

-         Te m�v�sz l�lek vagy. – �llap�totta meg r�m n�zve.

-         �s b�szk�n v�llalom. De mivel buktam le?

-         Azzal, ahogy n�zel�dsz, ahogy mindent megfigyelsz alaposan. Ahogy elmerengsz egy n�ven. Vagy p�ld�ul azzal, hogy napok �ta egy padon �cs�r�gsz az ihletre v�rva egy halom pap�rral a kezedben.

Csak n�ztem, ahogy besz�l, ahogy r�lam besz�l �s ismer. Figyelt engem �s nem csup�n fel�letesen.

-         M�r els� nap �szrevettelek. Anyu mondta, hogy m�r � is v�ltott veled p�r sz�t. – vallotta be.

-         Nagyon kedves az �desany�d.

-         A legkedvesebb. �s te szimpatikusnak t�nt�l neki.

-         �s a csal�d azon gondolkodik napok �ta, ki az a l�ny a padon?

-         Azt hiszem m�r m�sodik nap sejtettem, hogy nem rajong� vagy, hab�r a b�ty�m v�ltig �ll�tja. De mindent el�rult, ahogy r�juk n�zt�l.

-         Ez egy kicsit h�tborzongat�.

-         Mi?

-         Hogy tudom, ti figyeltetek engem. �n itt gyan�tlanul �lem a z�rk�zott kis �letem, ebben az idillben �s sejtelmem sincs r�la, hogy nem messze t�lem �pp azon tanakodnak, ki lehetek, �s mi c�lb�l vagyok itt.

-         �s mindez�rt napi h�rom �r�t aut�zgatsz ide �s vissza.

-         Jut eszembe, nem tudsz egy kiad� lak�st a k�rny�ken? – nevettem el magam.

-         Telefon�lhatok p�rat az �rdekedben, ha t�nyleg �rdekel.

-         T�nyleg �rdekel. – feleltem, mert m�r biztos voltam benne, hogy itt a helyem.

-         Akkor ennek ut�naj�rok m�g ma.

-         K�sz�n�m. Itt megtal�lsz, ha van valami.

Telefonj�t a f�l�hez emelte �s m�r h�vott is valakit. – �n vagyok, figyelj, lakik most valaki a lak�sban? --- A magdeburgiban. --- Ok�, akkor h�vom Phillipet. --- Kuty�t s�t�ltatok. --- Igen, de most le is teszem. --- Szia. – k�sz�nt el er�ltetve a b�cs�t, nyilv�n a m�sik f�l m�g folytatta volna a t�rsalg�st.

-         Nos, �pp van egy kiad� lak�s a k�rny�ken. P�r utc�val arr�bb.

-         Ez gyors volt.

-         A b�ty�mmal eg�sz j� befektet�snek tal�ltuk a lak�sbizniszt. Van j� p�r szerte N�metorsz�gban, P�rizsban �s Mil�n�ban is. Az itteni �pp szabad, ha gondolod megmutathatom �s ha tetszik a dolog, fel is h�vom az �gyv�dem, hogy iparkodjon a pap�rmunk�val.

-         Nem vagy te t�l seg�t�k�sz?

-         �reg hiba. – ismerte el �s a kis g�dr�cske ism�t megjelent arc�nak finom b�r�n.

-         K�sz�n�m a lehet�s�get. Megn�zn�m, ha lehet.

-         Visszaterelem a kuty�kat �s mehet�nk is.

-         �… ok�, rendben, k�szi. – hebegtem letagl�zva az iramt�l.

Nem is ismer �s ilyen kedves, seg�t�k�sz �s lehengerl�en magabiztos velem szemben. Lehet, hogy a vele val� �lmomb�l m�g mindig nem �bredtem fel?

A kocsimban �lve v�rtam, m�g bevitte a h�zba a kuty�t, majd p�r perc m�lva az aut�j�val hajtott ki a kapun, ez�ttal d�szk�s�ret n�lk�l. Mell�m �llt �s letekerte az ablakot.

-         Gyere ut�nam, p�r percre van innen. – k�z�lte kedvesen �s megv�rta beleegyez� b�lint�somat.

Miut�n ezt megkapta, el is indultunk. Izgatott voltam. Nagyon izgatott. Kettesben lenni vele valami�rt nagyon furcsa �rz�s volt. Nem �reztem magam magabiztosnak a k�zel�ben �s r�m telepedett egy bizonyos megfelelni akar�s. Azon gondolkodtam, mikor elmosolyodtam magam, hogy a szendvicsem egyik alapanyaga sem k�sz�nhet vissza fogsoromon, a szemfest�kem m�g a megfelel� hely�n van-e massz�van, vagy m�r elken�d�tt-e nevets�gess� t�ve �br�zatom, a frufrum huncut tincsei rendezetten �llnak �s siker�lt ellen�llniuk az er�teljes sz�lfuvallatokra… Tetszeni akartam-e? Nem tudom. De nem tetszeni semmik�ppen nem szerettem volna. � t�ls�gosan t�k�letes volt hozz�m, ezt m�r els� l�t�sra meg�llap�tottam. Elt�rp�ltem mellette, elnyomott egy perc alatt �s minden n�ies magabiztoss�gom elsz�llt.

Eg�sz hamar oda�rt�nk egy kis �j�p�t�s� sorh�zhoz. Gondoltam, hogy nem lesz hossz� az �t, tekintetbe v�ve a v�roska m�retbeli adotts�gait, arra viszont nem sz�m�tottam, hogy egy ilyen t�pus� lak��vezetre bukkanok.

-         Az a nagy teraszos az. – mutatott a legfels� emelet fel�, mikor kisz�lltam az aut�mb�l.

-         Val�ban nagy. – �llap�tottam meg felfel� b�mulva.