8. rész

…gyengéden símította végig a fiú testét… ráült megfeszült combjára és hagyta hogy Tommal eggyé váljon.

Határozottan hatolt a lányba…minden érzelem nélkül és gyorsan. Csókolgatta a nyakát és simogatta… de már nem is érdekelte hogy a lánynak jó legyen. Ágyéka szinte égett… egy hangos sóhaj szakadt ki belőle majd a lány vállára hajtotta fejét.

Pár perc utána a kezét lecsúsztatta a lány csiklójához és lassan izgatni kezdte….

Figyelte ahogy a lány teste lassan megfeszül…

Ahogy visszahanyatlott lesöpörte a párnát, mire  a lány sokkoltan felkiáltott:

-         Ez… ez egy bugyi? –kérdezte hisztérikusan, villódzó szemekkel.

-         Hjaj –sóhajtott Tom.

-         Mi az hogy hjaj? Te… csak kihasználtál ugye?? Egy strigula leszek? Bazd… ez kész. Abban az ágyban szeretkeztünk ahol tegnap még egy másik kis csajt cserkésztél be!!! –toporzékolt  a lány.

-         Először is ő nem csak egy kis csaj… és igen, tegnap még ő feküdt mellettem! Most te vagy itt!! És kész! Ahj most mit lelkizünk??? Ne bonyolítsuk jó? Nem kell elrontani mindent… gyere ide –a karjaiba zárta a lányt aki hozzábújt, lábát a fiú lába közé csúsztatta és karjait csípője köré fonta.

Tom tekintete a földön heverő fehérneműre tévedt. Lehunyta a szemét és belefúrta arcát a lány selymes hajzuhatagába.

-         Ahj de nincs kedvem itt lenni –toporzékolt Nico Marynek.

-         Nyugodj már meg! Csak egy kört csapunk köszönsz mindenkinek és csáó.. mehetünk is.

-         Na jóóó… akkor gyorsan indulok…

„ Már nem is számolom kinek köszöntem. Sok ficsúr… istenem. És ezek a nők!!! Basszus smink nélkül a gyerekük  se ismerne rájuk… förtelmes. 70 éves de úgy sminkeli magát mintha 15 lenne…

-         Jó estét kívánok Nico Sternenlicht –léptem oda egy nagyobb csapathoz és mindenkivel kezet fogtam.

-         Jó estét had gratuláljak…

De már nem hallottam a további szavakat… hirtelen mintha egy falat húztak volna közém és közé… istenem ez az akivel összeütköztem… úristen de jól néz ki. Úgy masírozott el mellettem mint egy katona. Az illata belopódzott az orromba és nem tudtam tőle szabadulni. A tekintetemmel kísértem egészen a terem végéig de ott elé állt egy csapat…

Visszafordultam a vendégekhez…

Bambán bólogattam, de  a tekintetemmel kerestem az idegen férfi tekintetét. Ő is fáradt volt. De mosolygott. Egy pillanatra félre néztem és… ő már eltűnt.

Kb. egy órán át fürkésztem a tömeget hátha meglátom és bemutatkozom neki…de hiába. Felszívódott…

Mary leragadt egy pasassal és olyan jól mulattak, hogy nem volt szívem megzavarni. Így csendben elkezdtem osonni a kijárat felé.

-         Jéézusom!!! –kiáltottam és a falnak ütköztem.

-         Elnézést! Ne haragudjon én csak… ááá maga az aki leöntött a kávémmal.

-         Igen, de most majdnem meghaltam! A frászt hozta rám.. mit lopakodik a sötétbe?

-         Hát szerintem pont olyan nesztelenül akarok eltűnni mint kegyed…

-         Jahj… értem… ne haragudjon a reggeli…

-         Nem, nem semmi gond.  De kérem… ne magázzon. Had mutatkozzak be: Paul Petrelli.

-         Nagyon örülök Nico Sternenlicht.

-         Csodaszép neve van.

-         Köszönöm…de, akkor te is tegezz.

-         Nos.. jól van. Elfogyasztanál velem egy italt?

-         Nagyon szívesen!”

Nagyon repült az idő. Mire észbe kaptunk éjfél fele járt. Hiába beszélgettünk olyan jól… Zavarba ejtően nézett rajtam végig és megfogta a kezem. Mint egy szégyellős kis fruska elhúzódtam tőle.

-         Bocsáss meg de el kell intéznem egy telefont…

-         Hm… éjfélkor? Csak nyugodtan…-mosolygott…

Csöng…de  miért nem veszi fel??? Ahj …

-         Hallllóóó –szólt egy magas női hang a vonal túlsó végéről.

-         Heló…öhm Tom…?

-         Jajj Tomy most épp fürcsizik.. nagyon… öhm… megizzadtunk. Ki vagy?

Lecsaptam a kagylót… a szívem hirtelen mintha kétszeresével dobogott volna. Nem gondolkoztam… előre léptem és tarkójánál fogva magamhoz húztam Pault. Forrón megcsókoltam. Ő egy pillanatra habozott… de aztán a csípőmre tette a kezét és visszacsókolt. Szenvedélyesen és kiéhezve.