44. rész. Mondtam, hogy szomorú.

-          Most mi van? – nézett rám hatalmasra kerekedett kíváncsi szemeivel.

-          Semmi. – helyeztem nyelvem hátuljára a gyógyszert, majd kortyoltam egy hatalmasat.

A plafont bámulva igyekeztem koncentrálni, hogy le tudjam nyelni. Bill feszült figyelemmel nézett, ami nagyon zavart, mert elterelte a figyelmem. Kinyújtottam a kezem és eltakartam a szemét. Ő pedig csak vigyorgott.

-          Francba, így nem megy. – köptem vissza a pohárba szám tartalmát, és szabadon engedtem Bill tekintetét is.

-          Te tényleg ennyire fóbiás vagy?

-          Azt hitted kamuzom? Évek óta nem bírom lenyelni, csakis ha nagyon, muszáj és nagyon koncentrálok.

-          Most nem nagyon muszáj?

-          Miért lovagolunk tíz perce már a hülye gyógyszer témán?

-          Mert szarul vagy és jó lenne nem annyiban hagyni. Én bevettem és máris jobb. Adj egy esélyt, oké?

-          Mégis mire?

Nem felelt, elővett egy újabb gyógyszert és felállt. Kiment a fürdőbe, kezében egy pohárral, majd pár perc múlva visszatért.

-          Meg sem fogod érezni. – adta kezembe a poharat.

-          Mit műveltél?

-          Összezúztam és beleszórtam. Idd meg. – akaratoskodott gondoskodóan.

Nem ellenkeztem, kiittam a pohár tartalmát egy kortyra.

-          A felnőtt nő imidzsed kissé romlott most a szememben.

-          Választhatsz filmet. – rebegtettem a szempillám.

Szerencsére a tea hamar megjött, épp mire Bill filmet választott. Nem kellett neki kétszer mondani, fellelkesült és már kutatott is a listán. The Notebook. Még nem láttam. Ő viszont már igen. Azt mondta, tetszeni fog, töltött a bögrémbe teát, majd betakarózott mellettem. Felhúzott térdekkel ültünk egymás mellett az ágy támlának támasztva hátunkat, kortyoltuk a forró teát és nekiláttunk a filmnézésnek.

Hogy sírtam-e a végén? Mint egy gyerek. És Bill? Hatalmas krokodil könnyeit diszkréten törölgette mellettem, remélve, hogy nem találom égőnek.

-          Utállak. – kapcsoltam ki a tévét szipogva.

-          Én mondtam, hogy szomorú.

-          Ha ezen sírsz, mit csinálsz, ha megnézed a Halálsoront?

-          Azt nem bírtam végignézni.

-          Akkor meg is van a revans. – vettem el a távirányítót.

-          Előre szólok, nagyszerűen tudok alvással tüntetni.

-          Na jó, akkor majd máskor. – enyhültem meg.

-          Holnapra szabadnapot kaptunk. – váltott hiperszuper sebességgel témát.

-          Igen, hallottam róla.

-          Akkor elmegyünk abba az étterembe, amibe megígértem, hogy elviszlek?

-          Szerinted David engedi, hogy mászkálj, mikor pont azért kaptál szabadnapot, mert beteg vagy és nem lehet veled mit kezdeni?

-          Azt mondta, hogy nem tud velem mit kezdeni?

-          Azt hiszem, szó szerint.

-          Na és mit mondott még rólam? – vigyorgott.

-          Nem utálom most annyira, hogy erre válaszoljak. De talán még visszatérünk rá.

-          Tom nem örül, hogy veled lógok. – jött az újabb téma ezúttal kicsi szünet után, megkomolyodva.

-          Nem érdekel Tom véleménye. – válaszoltam gyorsan, nehogy belemenjünk, és hosszasan taglalni kezdjük a hármunk zűrös, zavarba ejtő viszonyát.

-          Azt is elmondta, hogy…

-          Én meg elmondtam Tomnak, hogy nem óhajtom kitárgyalni a magánéletemet. – vágtam közbe.

Nagyon jól tudtam, mit akar mondani.

-          Szerintem féltékeny. Mármint Nickre az volt, egyértelműen látszott, de reggel is, mikor nálam talált téged.

-          Bill miből nem értetted meg azt, hogy nem akarok erről beszélni?

-          Én csak szeretném tisztázni a dolgokat.

-          Mit szeretnél tisztázni ezen?

-          Van köztetek valami? – tért egyből a lényegre.

-          Nem. Nincs. Mindent tudsz szerintem. Annál nincs több. Háromszor voltunk együtt, egyik este nála aludtam. Ennyi.

Kedvem lett volna a fejéhez vágni, hogy a bátyja nem az az ember, aki szexnél többre is érdemes lenne számomra és haragszom a feltételezésért, miszerint van köztünk valami, mert számomra egyértelmű, hogy ha Tom és én köztem lenne valami komolyabb, nem csókolóztam volna tegnap az öccsével. De számára a kérdés feltevésekor kiderült, hogy nem egyértelmű, tehát könnyűvérű nőcskének hisz. Ha ezzel előhozakodtam volna, totál leégetem magam, hisztinek hiszi, és többnek gondolja majd a dolgot, mint kéne.

Utálok kombinálni. Főleg mert mikor kombinálni kezdek, tudom, hogy az valaminek a kezdete… mert el kezd érdekelni a dolog.

-          Ne haragudj. Megint túl indiszkrét voltam. – mentegetőzött, hosszú elmélkedéssel töltött perc csendbe burkolózásom után.

-          Kicsit kellemetlen nekem ez a helyzet, amiben vagyunk. Nem azért jöttem, hogy veletek bonyolódjak mindenféle kapcsolatba. Megtörtént, ami megtörtént, nem szeretném, ha lenne folytatása. Főleg nem a mai után. – tettem hozzá meggondolatlanul.

-          Mi volt ma?

-          A bátyád itt járt előtted és leugatott.

-          Nagyon zavarja az egóját, hogy nem rohansz utána újabb szexért esedezve.

-          Soha senki után nem futok. És ez alól Tom sem lesz kivétel. Csak ront a helyzeten, ha bármit szeretne a jövőben.

-          Ő nem a gondolkodás híve.

-          Neked mellé kéne állnod, nem nekem igazat adnod.

-          Most utálom őt annyira, hogy melléd álljak. – utalt arra, amit én nem rég Davidról mondtam.

-          De én nem kérem, hogy mellém állj. Sőt ne állj senki mellé, mert nincs semmi, ami okot adna. Tom majd megkomolyodik, én meg nem leszek olyan hülye, hogy mégegyszer hozzá forduljak, ha rám jön a…

-          Na ezt légy szíves ne fejezd be. – tette számra a kezét. – Inkább térjünk vissza arra, hogy fogunk holnap begyógyszerezve kiszökni innen, hogy betartsam az ígéretem.

Elmosolyodta magát, mikor érezte arcomon, hogy én is ezt teszem forró tenyere mögött.

-          Megyek zuhanyozni. Addig foglald el magad. – emeltem el kezét a szám elől, mikor elmúlt a spontán mosoly hatása.

-          Megsértődtél?

-          Nem Bill, egész nap lázas voltam, folyt rólam a víz és fetrengtem. Rám fér egy zuhany, de örülök, hogy kihúztad belőlem. – másztam ki az ágyból és magára hagytam zavarba ejtett ideiglenes szobatársam.