9. rész

-         Ez a telefonom volt? –lépett Clair mögé Tom.

-         Öhm… én csak… -motyogta majd Tom kezébe nyomta a telefont.

-         Te felvetted a telefonom? –kérdezte dühösen és megnézte a hívólistát.

-         Én… ne haragudj csak…

-         Na ide figyelj! Soha!!! Érted? Soha ne merd felvenni a telefonom! –kiáltotta, majd visszament a fürdőbe és tárcsázni kezdte Nicot.

„Vedd fel… kérlek… vedd már fel…”

-         Úristen…ne haragudj Paul én…

-         Semmi gond… öhm.. csörög a  mobilod…

-         Ja, igen. Hallom –nevettem kínomba és éreztem ahogy a fejem paprika vörössé válik.

-         „Tom? Bazd meg kisapám!” –azzal kinyomtam és ki is kapcsoltam a telefont.

-         Nem vetted fel? –kérdezte szelíden Paul.

-         Nem… mert… mert nem fontos ez csak egy jel, hogy ideje felmennem a szobámba.

-         Értem. Nos… akkor jó éjszakát. Holnap lenne esetleg kedved találkozni? De csak dél körül lenne nekem jó mert… elég elfoglalt vagyok –mosolygott a férfi.

-         Hm… a dél nekem is jó. Nincs kedved este lejönni a koncertemre?

-         Koncertedre? –nézett rám elképedten.

-         Aham –mondtam és heves bólogattam.

-         Rendben… -mosolygott vissza.

-         A jegyed a recepción hagyom…Jó éjt Paul.

-         Jó éjt Nico és szép álmokat! –mondta majd adott egy puszit az arcomra.

-         Meglesz!

„Én nem vagyok normális! –csaptam be magam mögött az ajtót és az ajkamhoz emeltem a kezem. Még mindig égette a szám az a csók. Hogy lehettem ilyen örült… Csak úgy megcsókoltam. Ráadásul nem is ismerem semmit nem tudok róla! Ahj…Bolond vagy Nico… Bolond” –

Mosolyogva behúztam a függönyt és bekapcsoltam a tvt..

„Tom”– hasított belém a szörnyű felismerés amint a képernyőre pillantottam.

Villámgyorsan kikapcsoltam és kibújtam a fekete flitteres ruhámból, amit egy ügyes mozdulattal a fotelba hajítottam…

Bemasíroztam a fürdőbe és megszabadultam a többi ruhadarabomtól is, majd a hatalmas kád vízbe belecsobbantam.

Nyugtatóan hatott rám a meleg fürdő. De nem tudtam teljesen kikapcsolni. Folyton az a nyekergős lány jutott az eszembe… és hogy vajon mit csinálnak épp Tommal.

-         Nicooo –kiáltott drága testvérem.

-         Fürdök… -sóhajtottam.

-         Na mikor léptél le? –lépett be az ajtón Mary kezében egy doboz fagylalttal.

-         Most…

-         Azt meg honnan szedted? –mutattam a jégkrémre amit Mar gőzerővel lapátolt magába.

-         Moszttalátamafrigyóba –mondta teli szájjal.

-         Hogy mi van? - nevettem miközben kimásztam és magamra csavartam a törölközőm.

-         Most találtam a frigóba –mondta vigyorogva. –Na? Kalandos estéd volt? –kérdezte és mellém ült a kád szélére.

-         Ezt én kérdezhetném…

-         Áááá láttál minket?

-         Hm. Nehéz volt nem észre venni ahogy ledugtad a nyelved a torkán –somolyogtam.

-         Fúú de szemét –fújt rám dühösen és kinyújtotta a nyelvét.

-         Igen, igen, pont azt! –mutattam a kiöltött nyelvére.

-         Olyan nagyon szemét vagy. De!!! úgy hallottam, hogy te se voltál sokáig egyedül.

-         Jajj ne is mond –sóhajtoztam és elmeséltem neki az estét. Mary nagyon lelkes hallgatóságnak bizonyult. Annyira beleélte magát a helyzetbe hogy mikor a csókot meséltem lecsöppentette a ruháját a fagyival.

-         Na bazz –törölgette. –Tehát… Jól csókol –nyugtázta a témát.

-         De nem az a lényeg! Hanem … -elcsuklott a hangom.

-         Hanem, hogy Tom telóját egy ribi vette fel.

-         Ne legyél ilyen közönséges! –intettem le.

-         Jóó van anyuciii! Na spuri aludni hercegnőm! Tom tényleg meghülyített téged…

A szobára fülledt meleg telepedett. Hiába ment a ventilátor és hiába volt rajtam csak fehérnemű… a testem tűzforró volt. Nagy nehezen sikerült elaludnom…

-         Jajj Tomy most épp fürcsizik.. nagyon… öhm… megizzadtunk. Ki vagy?

„ÁÁÁÁÁ ezt nem hiszem el! Még most se hagy békén?”

Visszahanyatlottam az ágyamba és magamra húztam a takarom. Oda kinn már világosodott. De úgy éreztem a szívemre csak most telepszenek rá a gomolyfelhők… 

Úgy éreztem magam mint akit agyon vertek. Mary vidáman csacsogott mellettem miközben én tanácstalanul bámultam a bőröndömet.

-         Ha legalább kinyitnád és úgy néznél bele akkor el hinném, hogy azon filózól hogy mit vegyél fel –zökkentett ki a gondolatmenetemből testvérkém.

-         Így viszont arra következtetek hogy Tomon agyalsz –folytatta.

-         Hm… kis Einstein… azért még ne állj jósnak –kuncogtam.

-         Most merd azt mondani hogy tévedtem –telepedett elém Mary és felhajtotta a táskám tetejét majd vadul elkezdett benne kotorászni.

-         Jó… oké… talán elkalandoztam Kaulitz földre de… el mondanád mit művelsz? –rákönyököltem a térdemre és kiváncsian pislogtam.

-         Ezzel kis anyám leveszel a lábáról mindenkit –húzott elő egy kis mutatós felsőt… no meg a hozzá tartozó pinduri szoknyácskát.

-         Te most viccelsz… ugye?

-         Hol a francba van az a cipő…

-         Na ide figyelj nem vagyok hajlandó magasa…

-         Ki a fene mondta hogy magas sarkút veszel hozzá? –nevetett és a saját bőröndjéből elő húzott egy ezüstösen csillogó balerina cipő.

-         Baba cipő… -gügyögte édesen és mint aki jól végezte dolgát lecsücsült velem szembe és vadul mosolygott.

-         Ezt nem hiszem el… de tudod mit? Legyen! –azzal berohantam a fürdőbe és neki láttam a készülődésnek.