10. rész.

-         Niiicooo!!!! Hívjam a rohammentőket? –kiabált be Mary.

-         Dehogy! –léptem ki és ő ámulva végig nézet rajtam.

Füstös smink, tussal gondosan kihúzott szemek, enyhe szájfény…. Fekete mélyen kivágott flitteres felső… pici fehér szoknya… Ezüstös balerina cipő…

- Hm.. nem semmi –nyugtázta mosolyogva testvérkém.

Izgatottan ültem a backstage- ben… a biztonsági őr már jelzett hogy megérkezett Paul... De most valahogy nem tudtam vele foglalkozni.

Mindig ez van… akárhányszor lépek közönség elé. Valami félelmetes milyen sebességgel dobog ilyenkor a szívem…

„ Jó oké le kell nyugodnom. Nincs mese. 12 dal + 1.

-         Még 5 perc Nico! –szólt be Sophie.

-         Rendben. –mosolyogtam rá, de nem sikerülhetett túl megnyugtatóra mert beljebb lépett és mellém ült.

-         Minden oké? –kérdezte mosolyogva. Sophie az én „nővérem”… nincs előtte titkolni valóm. Igaz nem olyan régen ismertem meg de… akkor is.  Turnén sülve főve együtt vagyunk. Most is épp miattam rohangált fel-alá mert eltűntették a mikrofonom.

-         Áhh semmiség… pasik… -legyintettem.

-         Jól van szívem akkor ma istenesen berúgunk konci után –nevetett rám.

-         Neked is? –kérdeztem mosolyogva. Ő csak bólintott majd kitessékelt…

„El fogom rontani. Érzem! Jajj nee! Nem nem lesz semmi gond…. Ok fúúú nagy levegő. Úristen felkonferálnak… igen ez határozottan az én nevem. Jesszus mennyien vannak!!! „

Valaki belökött pont a színpad közepére…de amikor meghallottam a dobot, majd a gitárokat valami hatalmas nyugalom szállt rám. A hangom betöltötte az egész stadiont… amit végül a rajongók még inkább felerősítettek. Egyre felszabadultabb lettem. Csak a zenére tudtam koncentrálni. Már nem hallottam a kiabálásokat és már nem gondolkoztam…Énekeltem… tiszta szívemből. Csak nekik. A rajongóimnak. Akik mindig ott vannak velem. Mindegy hogy melyik országban, városban vagyok. Egy-két ismerős arcot mindig látok. És ez mindennél többet ér. Ez mindenért kárpótol.

Szinte repültem!! Rohantam le,  hogy minél előbb elkészüljek. Már nagyon izgatott voltam, hiszen most autogramosztás következik! Ilyenkor kicsit tudok a rajongókkal beszélni. Nem túl sokat, de mégis… Elég sok mindent megtudok tőlük. Egy gyors smink frissités, táska fel ééés.

-         Mehetünk –léptem ki. Mary, Sophie, és Josh a  testőröm is felpattant.

-         Hát szívem… ma aztán tényleg elemedben voltál –veregette meg a hátam Sophie.   

-         Aha… szinte izzott a levegő odabent –kontrázott Marym.

-         Jajj nagyon, nagyon boldog vagyok. Annyira hiányzott már ez! Komolyan. Hihetetlen… minden dalomat kívülről fújják… fel tudjátok ezt fogni? –

A többiek csak somolyogtak, én pedig vigyorogva indultam tovább.

2 órával később már ismét a hotel szobámban voltam… Épp a mobilom kapcsoltam be mikor valaki kopogtatott…

-         Ahh… Paul! –mondtam meglepetten, majd arrébb álltam, hogy bentebb invitálhassam.

-         Ezt a nagyszerű fellépésért –nyújtott át egy hatalmas csokor rózsát.

-         Oh… nagyon szépen köszönöm

-         Semmiség… Van kedved esetleg velem vacsorázni? –„Zavarban volt… mint egy kis tinédzser. Mosolygásra késztetett a visszafogottsága és már majdnem igent mondtam amikor…

-         Csöng a telefonod –szólt Paul.

-         Oh köszi…- vigyorogtam, de amint megláttam a kijelzőt megfagyott a vér az ereimben. – Remélem megbocsátasz egy pillanatra –és a válaszát meg se várva rohantam be a fürdőbe.

-         Hallo… -szóltam bele ridegen.

-         Szia… Végre hogy elértelek!!! Tudod miért találták fel a mobilt? Hogy könnyebben elérjük a másikat –hőzöngött.

-         Igazán Tomy fiú? Hm… mondd csak milyen volt a FÜRCSIZÉS? –változtattam el nyávogósra a hangom. –Hallom nagyon nagyon megizzadtatok… -folytattam gúnyolódva.

-         Miért kerestél? –szólt ridegen.

-         Nem tudom… már nem fontos –megremegett a hangom pedig azt akartam, hogy határozottan csengjen.

-         Hazudsz –éreztem a hangján hogy elmosolyodott. A hangja most sokkal lágyabb volt.

-         Miből gondolod?

-         Szeretnélek látni –folytatta a válasz elől kitérve.

-         Nem fog menni…

-         Szerintem igen… csak … nyisd ki az ajtód…