-7-

Otthonosan �reztem magam a lak�sban. Nem tudom az�rt-e, mert tudtam, Bill �zl�s�t t�kr�zi. De val�sz�n�leg. Mert �gy is egy kis darabk�t megismerhettem bel�le. A kifinomults�g�t, az �rz�kenys�g�t, a t�k�letesre val� t�rekv�s�t. Rengeteget el�rul egy emberr�l a lak�sa.

Az �r�s nem ment, �gyhogy csak kapcsolgattam a t�v�t �s t�mtem magamba a v�s�rolt �dess�geket.

„Szia! Hogy halad az �n kedvenc �r�n�m? Ugye nem felejtetted el a holnapi dedik�l�st? Sz�p est�t!” – j�tt ez az �zenet az �gyn�k�mt�l.

„Szia! Persze, hogy nem felejtettem el… mikor �s hol is lesz? J”

„Stuttgart, Arena plaza, 13.00 �rted menjek, vagy ott tal�lkozunk?”

„Ott leszek. J� �jt!”

Nan�, hogy kiment a fejemb�l. �gy l�tszik, t�nyleg nem vagyok alkalmas a k�t dologra val� koncentr�l�sra. Az egyik dolog mindig fontosabb �s tot�l elfeledteti a m�sikra val� id�ford�t�st. Teh�t holnap Stuttgartba megyek. El�kaptam a laptopot, Google Earth �s megn�ztem, m�gis mikor kell kelnem, hogy ebb�l a kis isten h�ta m�g�tti v�rosk�b�l, oda�rjek id�ben. Nem t�l boldogan tapasztaltam, hogy az �t kicsivel t�bb, mint �t �ra lesz. Teh�t legal�bb h�tkor el kell indulnom, hogy az illend�s�gnek megfelel�en id�ben megjelenjek. Ahhoz viszont f�l hatkor kelnem kell, ha valahogy ki is akarok n�zni. Tipikus p�ld�ja a jelenlegi hirtelen j�tt „�letvitelemnek”… idek�lt�ztem, hogy ne kelljen annyit furik�znom M�nchen �s Magdeburg k�z�tt. Erre m�r holnap reggel szelhetem �t az orsz�got. Ugyanis az �t M�nchen �s Stuttgart k�z�tt alig m�sf�l �ra lenne. �s meg�ri? Hisz Bill ma m�g csak el sem j�tt, hogy � bonyol�tsa le a formalit�st a lak�s b�rl�s�vel kapcsolatban.

De h�t nem tehet r�la. Fogalma sincs, hogy milyen �rz�seket keltett bennem m�r az els� percben �s milyen megmagyar�zhatatlan �rz�sekk� emelte azt a r�vid kis egy�ttl�t�nk alatt.

-         Na sziasztok. – �rkezett haza Bill.

-         Szia. – puszilta �t meg �desanyja. – J� sok�ig tartott.

-         Hulla f�radt vagyok.

-         Nem eszel? Mi m�r ett�nk, de tettem f�lre neked.

-         K�szi, ettem.

-         J�l van.

-         Tommal mi van? Eg�sz nap h�vtam, de nem vette fel.

-         Gordonnal zen�lnek a gar�zsban.

-         Mi van a lak�ssal? Sophie elj�tt?

-         El. Bej�tt, elolvasta a pap�rokat, al��rta, odaadta az el�leget �s elment.

-         Tal�lkozt�l vele?

-         Nem. Kellett volna? – mosolyodta el mag�t Simone.

-         Ja nem, csak k�v�ncsi voltam. Na megyek Tom�khoz. – k�z�lte �s m�r ment is a gar�zs lej�rata fel�.

-         Hell�. – k�sz�nt�tt�k �t testv�re �s mostohaapja, akik �pp egy kis sz�netet tartva �cs�r�gtek a fotelekben.

-         Sziasztok. – huppant le f�radtan a szabadon hagyott helyre.

-         F�radt vagy? – �rdekl�d�tt Gordon.

-         Mintha napok �ta nem aludtam volna ki magam.

-         El akartalak pedig cs�b�tani bulizni. Szombat van. – indult be Tom.

-         H�t ezt most kihagyom.

-         Te tudod.

-         Mi volt a b�rleti szerz�d�ssel? – t�rt r� a t�m�ra, �s besz�lget� t�rsai egyb�l r��reztek, hogy � sz�ve szerint egyb�l ezzel is ind�tott volna.

-         M�rmint mi volt Sophieval? – vigyorgott Tom.

Bill v�laszra sem m�ltatta.

-         Semmi. Itt �llt a h�z el�tt, kimentem hozz� �s beh�vtam. Elolvasta, vagyis ink�bb �tfutotta fel�letesen, al��rta, kifizette az el�leget �s m�r el is viharzott.

-         �rtem.

-         �gy t�nt nem r�m sz�m�tott.

-         Mondott valamit?

-         A csal�dott �br�zata, amit mindv�gig nem siker�lt lepleznie, el�rulta.

-         Szar lehet, hogy valaki nem �rted van oda. – nevette �t ki Gordon, csup�n az�rt, hogy kicsit Bill mell� �lljon, aki tagadhatatlanul rossz kedv�en �lt k�zt�k.

-         T�nyleg csal�dott volt? – csillantak fel Bill szemei.

-         Hat�rozottan.

-         Fel k�ne h�vnom?

-         Minek? Egy idegen csaj. M�r azt sem �rtem, mi�rt aj�nlottad fel neki a lak�sunkat, mikor azt sem tudjuk ki �, �s mit keres itt m�r napok �ta egyed�l a h�zunk el�tt.

-         Szerinted tot�l nyilv�nval�, hogy mit keres itt.

-         Igen. �s j� lenne, ha neked is azz� v�lna.

-         Nem rajong�.

-         Igen tudom, ihletet gy�jt egy padon �cs�r�gve. Igaz, azt nem tudjuk mihez. De pont a mi h�zunk el� keveredett egyenesen M�nchenb�l, f�nyk�pez�g�ppel, �s egy titokzatos mapp�val, amibe eg�sz �ll� nap firk�lgat.

-         Hagyjuk ezt. Nincs kedvem veszekedni. Csak megk�rtelek, hogy l�gy vele kedves.

-         Az voltam. Egy szava nem lehet. Nekem viszont igen, hisz tojt r�m magasb�l eg�sz v�gig.

-         Ez nem igazolja sz�modra, hogy nem fan? – csatlakozott Gordon, tov�bbra is a fiatalabb fiv�r p�rtj�t fogva.

-         Megyek, lefekszem.

Gordon alig �szrevehet�en oldalba b�kte Tomot, m�g Bill el�rt az ajt�ig.

-         �csi figyelj. Ha gondolod, h�vd fel. Tudod, hogy n�ha t�l bizalmatlan vagyok az idegenekkel szemben. Sophie kedves l�nynak t�nik.

-         �s gy�ny�r�. – s�hajtott mosolyogva Bill, majd kiment az ajt�n.