-9-

V�gig ott volt a gyomorszorongat� �rz�s bennem. Kimelegedtem egy pillanat alatt �s figyeltem, ahogy els�t�l az ablak�b�l. Megl�tott �s felh�vott. Az�rt j�ttem ma �jra ide, hogy tal�n l�thatom �s m�g jobban is s�lt el. Hisz � j�n ide, � aj�nlotta fel a t�rsas�g�t. Igaz, f�b�rl�k�nt �rdekl�d�tt a b�rlem�nyt illet�en az alb�rl�j�t�l, de m�g ett�l is hihetetlen�l feldob�dtam. Felpattantam, a kocsimhoz siettem �s bedob�ltam a holmimat. Behajoltam a vezet� �l�shez �s lehajtottam a kist�kr�t. Megigaz�tottam a hajam, let�r�ltem a szemem alatt l�v� sminkfoltot, amit fekete szempillaspir�lom hagyott, egy leheletnyi sz�jf�nnyel feldobtam k�llemem, bez�rtam a kocsit �s visszas�t�ltam a padhoz.

M�r szaladt is fel�m a k�t kis j�t�kos eb, mik�zben Bill �pp bez�rta a kaput. A kuty�k szerencs�re nem engem t�ztek ki leter�teni val� c�lk�nt, k�t oldalr�l ker�ltek ki engem �s tov�bb szaladtak a park ir�ny�ba.

-         Szia. – �rt oda Bill �s mosolyogva k�sz�nt�tt.

-         Szia. – viszonoztam pr�b�lva a kellet�n�l nem sokkal �rulkod�bb mosolyt engedni meg magamnak.

-         Ink�bb �k s�t�ltatnak engem. – n�zett a t�volban rohang�l� kuty�i ut�n.

Hirtelen a semmib�l j�tt hangzavart hallottam. Az utca v�ge fel� n�zt�nk mindketten a hangok ir�ny�ba, ahol megl�ttunk egy kisebb t�meget fel�nk s�t�lva vihor�szni, f�nyk�pez�g�pekkel a kezeikben.

-         Ne. – esett k�ts�gbe Bill �s a telefonj��rt ny�lt.

-         Nem vettek �szre m�g.

-         Nem hagyhatom itt a kuty�kat.

-         Menj, vigy�zok r�juk. – hamarkodtam el a d�nt�st, mert majd megszakadt a sz�vem a jelenet l�tt�n.

-         Biztos?

-         Persze.

-         K�sz�n�m. – n�zett r�m h�l�san �s siet�s l�ptekkel indult el a kapujuk fel�.

Irgalmatlan sik�toz�s vette kezdet�t, �s a l�nyok megsokszorozt�k l�pteiket Bill ir�ny�ba. Siker�lt be�rnie �s bez�rnia maga m�g�tt az ajt�t, mire oda�rtek. Megk�nnyebb�lve fordultam a kuty�k ut�n �s keres�s�kre indultam.

Persze nem fontoltam meg �nfel�ldoz�somkor, hogy k�t idegen kuty�val van dolgom. �s itt nem azon van a hangs�ly, hogy �k idegenek az �n sz�momra. Nem voltam soha nagy kutyabar�t, igaz�b�l eg�sz kiskoromban rettegtem t�l�k.

-         Sziasztok. – k�sz�ntem nekik kiss� f�lve, mintha v�laszt v�rn�k lev�ve bel�le a jeleket, miszerint kedvelt ember leszek-e a kis k�nyszer egy�ttl�t�nk alatt. – A gazdi nemsok�ra j�n, addig l�gy sz�ves ne egyetek meg.

Mindketten fel�m fordultak �s �res tekintettel b�multak r�m.

-         Sophie vagyok. M�r tal�lkoztunk.

Az egyik, a nagyobb termet� megk�zel�tett �s v�gigszagolta nadr�gom sz�r�t, majd elfordult �s tov�bb jel�lgette a f�kat felemelt h�ts� l�b�val. Ebb�l lesz�rtem, hogy � fi�.

-         J� kis kutya. – bizonygattam magamnak �s �vatosan guggoltam le egy fa�g�rt ny�lva, hogy lek�ssem vele a m�sik, nem t�l nagy bizalommal fel�m fordul� ebet. – A filmekben ez bej�n. – haj�tottam el a botot.

�s bej�tt. A kutya m�r ut�na is eredt, majd p�r m�sodperc m�lva visszahozta, letette a l�bam el� �s figyelt. V�rta, hogy �jra eldobjam. Teh�t ism�tl�sre v�rt. Megnyertem magamnak.

A k�vetkez� negyed �r�t azzal t�lt�ttem, hogy eldobtam a botot, �k pedig felv�ltva hozt�k vissza nekem, att�l f�gg�en �pp melyik�k kapta el.

-         J� napot. – j�tt egy ismeretlen hang a h�tam m�g�l.

-         J� napot. – k�sz�ntem vissza.

-         Gyertek sr�cok. – sz�lt a kuty�khoz, akik engedelmesen �lltak l�bai mell�. – Bill k�sz�ni a seg�ts�get. Nem tud kij�nni a h�zb�l.

-         Nincs mit. – feleltem id�tlen �br�zattal.

-         Viszl�t. – k�sz�nt is el a marcona �riember �s a k�t kuty�val a nyom�ban elindult a h�z fel�.

Csak n�ztem, ahogy elhaladnak a h�z ir�ny�ba, �s nem tudtam leplezni csal�dotts�gomat. Ez megint nem �gy s�lt el, ahogy annak lennie kellett volna.

A l�nyok, ahogy a k�zel�kbe �rt a test�r a k�t kuty�val, m�r r�juk is vetett�k magukat.

-         Ezek Bill kuty�i! – sik�totta az egyik �s val�sz�n�leg – hab�r nem n�ztem volna ki bel�l�k ezt a fajta �rtelmi k�pess�get – r�j�ttek, hogy ha a test�r egyed�l ment ki �s k�t kuty�val t�rt vissza, akkor a kuty�kat s�t�ltat� egy�n m�g mindig erre lehet valahol.

Fel�m… �s vagy t�z szemp�r szegez�d�tt r�m, amint z�r�dott ism�t a kapu el�tt�k. Tudtam, hogy oda fognak j�nni. De nem sz�m�tottam, hogy ilyen er�szakosak lesznek.

-         Hol van Bill? – k�rdezte az egyik, kik�rve mag�nak, hogy nem egyb�l k�rd�s n�lk�l �rultam el holl�t�t.

-         Azt hiszem �pp el�letek rohant a h�zba �gy h�sz perccel ezel�tt. – tudtam, kicsit lekezel� vagyok, de nem tudtam leplezni �szinte undoromat.

-         Te ki vagy? – t�madt le egy m�sik szint�n nem t�l szimpatikus kisl�ny.

Mert ezek kisl�nyok voltak. Akcentussal besz�lt�k a n�metet �s arra gondoltam, hol vannak a sz�leik ezeknek a k�lf�ldi tiniknek.

-         Sz�modra az teljesen �rdemtelen, hogy �n ki vagyok.

-         Bill bar�tn�je! – sik�tott fel egy t�lem szerencs�re t�volabb �ll� le�nyz�, mintha a vil�g egyik legnagyobb rejt�ly�t oldotta volna meg.

-         H� csajok, nagyon t�vol �lltok az igazs�gt�l. De ha nem haragszotok, nektek otthon lenne a helyetek, nekem pedig sajnos nincs id�m tov�bb csevegni veletek. – pr�b�ltam �tv�gni rajtuk.