-10-

-         Elmentek m�r? – k�rdezte Tom az �ccs�t.

-         Nem tudom. – �llt fel a fotelb�l Bill �s az ablakhoz s�t�lt. – Nincsenek… nee.

-         Mi az? – sietett oda Bill is.

-         Most Sophiera sz�lltak r�. Sam! – sz�lt bele azonnal el�kapott telefonj�ba. – Kimenn�l �s behozn�d Sophiet? A l�ny, akivel a kuty�k voltak. --- K�szi. – tette is le.

-         Hozza be? – n�zett r� �rtetlenkedve Tom.

-         Csak nem hagyhatom ott kint ennyi kisz�m�thatatlan l�nnyal egyed�l.

-         Egy feln�tt n�, meg tudja v�deni mag�t. Fogja, besz�ll a kocsij�ba �s elmegy, ha akar. Ha nem �lvezi persze, hogy az orruk al� d�rg�lheti, hogy veled volt, m�g meg nem j�ttek.

-         H�lye.

Neh�zkes volt a l�nyokt�l val� megszabadul�s. Kezdtem egyre kellemetlenebb�l �rezni magam, mert csak faggattak, csak kiab�ltak �s elviselhetetlen�l tolakod�ak voltak velem. Az egyik a telefonj�val m�g le is fot�zott, amin azt�n t�nyleg nagyon felh�ztam magam.

-         Na ide figyeljetek. – emeltem meg kiss� a hangomat.

Ekkor jelent meg a test�r, aki nem r�g magamra hagyott ezekkel a beteg elm�kkel, megragadta a karomat, eltuszkolta a l�nyokat az �tb�l �s eg�sz a h�zig vezetett.

-         Most m�gis… - kezdtem volna udvariasan megk�rdezni, mi a fen�t csin�lunk, mikor k�zbev�gott.

-         Bill k�rte, hogy seg�tsek kiszabadulni �s vigyem be �nt a h�zba, ahol biztons�gban lehet.

B�r tudtam volna v�laszolni. De egy sz� nem j�tt ki a sz�mon a meglepetts�gt�l �s a k�vetkez� percben m�r a h�z nappalij�ban tal�ltam magam, egy n�gytag� csal�ddal szemben.

-         Ne haragudj. – j�tt k�zelebb Bill menteget�zve.

-         Mi�rt vagyok �n itt? – suttogtam, h�tha a t�bbiek nem hallj�k.

-         L�ttam, hogy let�madtak.

-         M�g le is f�nyk�peztek. Mi ez az �r�let?

-         Az �let�nk. – vonta meg v�llait Tom.

-         J� napot. – k�sz�ntem az asztaln�l �cs�rg� feln�tteknek.

-         J� napot. – mosolygott r�m ism�t kedvesen a sz�ke gy�ny�r� h�lgy, Bill�k �desanyja.

-         Gordon vagyok. – �llt fel az asztalt�l a f�rfi �s kezet ny�jtott, ahogy oda�rt hozz�m.

-         Sophie. – viszonoztam a k�szfog�st.

-         �lj le, �rezd otthon magad. – k�n�lt hellyel kedvesen.

-         K�sz�n�m, de nekem mennem k�ne. K�s�re j�r �s m�g v�s�rolnom k�ne, ha valamit vacsor�zni szeretn�k. – tal�ltam ki az egyetlen eszembe jut� kib�v�t.

-         Ugyan, maradj. Most fogunk mi is enni. – szegezte nekem aj�nlat�t Bill, de �n azonnal h�r�tani akartam.

-         K�sz�n�m, egyetek nyugodtan.

-         Ne m�r. Tartozom ennyivel.

-         Tartozol?

-         H�t vigy�zt�l a kuty�kra, ami�rt k�sz�nettel tartozom, �s elviselted a l�nyokat, ami�rt engesztel�ssel.

-         Igaz�n nem sz�ks�ges.

-         Ha most kim�sz innen, sz�tszednek mire el�rsz a kocsidig. – k�z�lte Tom.

-         Hazaviszlek. – jutott esz�be a k�vetkez� egyre k�nosabb �tlete Billnek. – �s m�g f�z�k is neked vacsor�t.

Letagl�zott. Hazavisz? F�z nekem? Iszonyatosan kecsegtet� volt m�g a gondolat is hogy kettesben lehessek vele huzamosabb ideig, �s legsz�vesebben azonnal r�v�gtam volna, hogy most azonnal induljunk el.

-         L�gjatok ki h�tul. – fogott �ssze vele az �desanyja.

-         Majd visszahozlak a kocsid�rt.

-         H�t j�. K�sz�n�m. – fogadtam el visszafogottan, mik�zben bel�l megint azt �reztem…

A gyomrom megint g�rcsbe r�ndult, a sz�vem �jra ki akart t�rni mellkasomb�l �s hatalmas er�fesz�t�sbe tellett visszafognom az �szt�n�s, bel�lr�l j�v� vigyort.

-         Akkor induljunk is. – kapta le v�kony kab�tj�t a fogasr�l �s mag�hoz vette slusszkulcs�t.

-         Az�rt ne g�zold el egyiket se. – vigyorgott Tom.

-         Igyekszem. Majd j�v�k, sziasztok.

-         Viszl�t. – b�cs�ztam �n is, �s elindultam Bill ut�n a h�ts�bej�rat fel�.

Kisurrantunk az ajt�n, ahol k�t test�r �csing�zott. Felm�rt�k nek�nk a terepet, m�g be�lt�nk Bill feh�r Audij�ba, egy gombnyom�ssal ny�lt ki el�tt�nk a nagykapu �s m�r indultunk is.

A l�nyok azonnal k�rbevett�k az aut�t, ahogy az utcafrontra �rt�nk. Bill �vatosan hajtott el k�zt�k.

Meg voltam r�m�lve. A vakuk villogtak, a l�nyok az ablakokon d�r�mb�ltek, ahol �rt�k.

Mikor v�gre ki�rt�nk a f��tra, ahol m�r nem b�rt�k az iramot, Bill beletaposott a g�zba �s csikorg� kerekekkel hajtott tov�bb. Fell�legeztem a megk�nnyebb�lts�gt�l.

-         Ez �r�let. – jegyeztem meg v�gre elk�nyelmesedve az �l�sben.

-         Vannak rendes rajong�k is. De van p�r, aki ink�bb zaklat�.

-         De ezek kisl�nyok. �s ahogy kivettem m�g csak nem is n�metek.

-         Legt�bbsz�r a francia l�nyok ilyen tolakod�ak. Messzir�l j�nnek, �s azt hiszik, hogy ez feljogos�tja �ket b�rmire is. Sajn�lom.

-         Mit?

-         Hogy ilyen helyzetbe hoztalak.

-         Miattam ne agg�dj. Kicsit lesokkol�dtam, de semmi t�bb.

-         Nagyon goromb�k voltak veled? Mikor megl�ttam, hogy kin�ztek maguknak, egyb�l sz�ltam Samnek, hogy hozzon be a h�zba.

-         H�t neh�z lett volna n�lk�le elt�nn�m k�z�l�k. K�sz�n�m.

-         Gondolom t�bbet a k�rny�kre sem j�ssz. – n�zett most el�sz�r r�m �s ki�reztem a hangj�b�l az �szinte szomor�s�got.

-         Megfontoland�.

-         Nem el�g, hogy zaklatnak, m�g ihleted sincs m�r ott.

Meglepett, hogy megjegyezte.

-         Nem helyf�gg�. Ink�bb kedv. De gondolom ezt nem kell neked magyar�znom.

-         Nem. – mosolygott. – Hab�r hetek �ta nem �rtam m�r egyetlen sort sem.

Ahogy mosolygott, �n elvesztem gy�ny�r� ajkaiban. Arra gondoltam, ezt meg k�ne �r�k�tenem. �s azonnal beugrott, mi v�r r�nk, ha bel�p�nk a lak�sba… a rajzok szanasz�t, az el�h�vott fot�kkal egy�tt… �s mindegyiken, kiv�tel n�lk�l felismern� mag�t.

-         Bill.

-         Igen?

-         Nem lenne baj, ha �n el�remenn�k, ha oda�r�nk? Iszony� rendetlens�g van, �s nem igaz�n szeretn�lek �gy beengedni a saj�t lak�sodba.

-         Persze. Majd v�rok egy p�r percet. – egyezett bele, egy�rtelm�en nem is sejtve, hogy m�sr�l lenne sz�. – De m�g meg kell �llnunk itt egy percre, ha a f�z�shez alapanyagot is szeretn�nk.

-         Igaz. – feleltem, � pedig befordult egy kis �zlet el�.