16. rész

Szelíden ölelte magához a lányt, aki menekülés szerűen kapaszkodott belé. A fiú halkan suttogott  a fülébe:

-         Olyan rossz volt látni hogy így kiborultál! Aggódtam érted…

-         Azt hittem be se jöttél hozzám.

-         Minden nap ott voltam. De akkor mentem amikor tudtam, hogy alszol. Megkértem a nővért, hogy szóljon amint elaludtál. De ma kicsit késve érkeztem…

-         Ezek szerint… megbocsátasz?

-         Én meg tudok bocsátani neked..de neked is meg kell...meg kell tanulnunk elfelejteni a múltat ki mit és kivel követett el...úgy érzem, adhatnánk egymásnak 1 esélyt..de csak is akkor, ha te is komolyan gondolod és  jön rád az a mánia hogy túl fiatal vagyok hozzád... Nico ez  számít..csak ez...- a tenyeremet a szívéhez rakta és mélyen a szemembe nézett. - Ezt neked adom ha vigyázol rá...- nem tudtam elhinni hogy ez a valóság hogy Tom Kaulitz ilyet mond nekem..túl sok gyógyszert nyomtak belém…

-         Tudnánk tisztalappal indulni? Úgyértem…- kezdtem akadékoskodni.

-         Igen…- szakított félbe. - és nem érdekel, hogy érted. Kellesz nekem te őrült nőszemély!-  arca komoly volt sugárzott a szeméből hogy igazat mond a szája szegletében huncut  kis mosoly húzódott. Minden ellenállásom megszűnt.

-          

Hosszú szenvedélyes csókban forrtak össze, amit követett még egy és még egy…

-         Ez már úgy hiányzott nekem. –csókolta mohón a száját, a lány pedig élvezettel csókolt vissza. - Támadt egy őrült jó ötletem –nézett rá vágyakozva.

-         Neee, Tom kérlek azt ne mond hogy itt… - tétovázott a lány. Bár tetszett neki az ötlet.

-         Miért ne? Nekem nagyon szimpatikus ötlet…

Meg sem várta a lány válaszát. Tarkójánál fogva magához húzta és mélyen megcsókolta. Miközben benyúlt a bemelegítő felső alá és végig cikázott ujjaival a lány hátán. 

A Hold ezüstös fényével világította meg a párt. Talán soha nem közeledtek egymás felé ennyire lassan…szenvedélyesen és vágyakozva. Tom minimálisan húzta le magáról a nadrágot, akár csak Nico. Hűvös volt. Ők mégis úgy érezték lángol a testük.

Nico remegve fogadta magába a fiút, miközben csókolták és simogatták egymást. Nyögéseik, sóhajaik nem zavartak meg mást, csak egy csapat madarat, akik ijedten repültek fel a sötét felhők közé.

*** 

Kedves naplóm!

Jobban érzem magam mint bármikor… boldog vagyok de valamilyen szinten szomorú is. Bár Bill és Tom látszólag túlléptek a dolgokon én még nem igazán tudtam. Apropó Bill. Elutazott Gustavval a hegyekbe… fel nem foghatom, hogy tehetett ilyen őrültséget. Persze megérkezésük után 6 órával már a legközelebbi klinikán voltak. A lököttet nem megcsípte egy lódarázs? Gustav szerint hiszti rohamot kapott amikor meglátott egy csapat hangyát a sátrukba kimenekült onnan, de balszerencséjére magára öntött valami cukros lötyöt… jött a méhecske Bill meg aztán ment a dokinénihez szuriért.

 Bill a kórházba várva találkozott 1 lánnyal aki épp olyan kis ügyetlenke mint ő azóta is folyton a telefonon lógnak és egymást túl licitálva mesélik kivel mi történt.Ebből még bármi is lehet.Én szurkolok nekik mivel Bill így talán könnyebben megbocsát hogy nem őt hanem Tomot választottam.

Amint hallom most érkeztek meg. Aha határozottan így van! A fenekét sajnálja mert akkora injekciót kapott. Na szééép! Még ezt sem bírja ki. Természetesen Tom röhög rajta, már szinte sír. Én meg halál nyugodtan ülök a kanapén és írom a lökött naplómat, amit azért kell, hogy a feszültség ne halmozódjon fel bennem. A doktornő tanácsolta. Bill mosolyog rám. Talán már megbocsátott. Talán nem. Túl jó színész. Ritkán mutatja ki az igazi érzéseit. Néha néha eszembe jut azaz este amit együtt töltöttünk, de… ő akkor is egy nagyon nagyon jó barát számomra. Tom mellém telepedett, nyomott egy csókot  a pofimra majd mit sem törődve azzal, hogy én figyelek-e vagy sem mesélni kezdi , hogy Bill mennyire nyávogott mikor érte mentek. Én meg csak figyelem őt… Ahogy a baba arcával élénken és vigyorogva meséli a sztorit és önkéntelenül egoista módon kihúzom magam. Hiszen Tom Kaulitz barátnője lettem mielőtt feleszmélhettem volna. Megsimogatom a rasztás tincseit és próbálom magamra irányítani figyelmét, de túlságosan beleéli magát… így kénytelen vagyok felállni.

-         Nicoooo hova mész? –jön az elnyújtott kérdés miközben karon ragad és én az ölébe huppanok.

-         Gondoltam elszórakoztatod magad –mosolyogtam rá és a hajába fúrtam ujjaimat.

-         Adsz egy csókot?- kérdezi pimaszul.

-         Az előbb rám se bagóztál most meg csókot kérsz? –kacagtam.

-         Igeeeeeeeen! Igen igen igen igen.

Megcsókoltam… És újra… meg újra.

Véééééégeeee