-12-

-         Nekem sosem ment �gy, hogy r�k�sz�ltem. Ez�rt j�rtam mindig mindenhova tollal a zsebemben. Rengeteg dalsz�vegr�szlet van szalv�t�n, zsebkend�n, �tlapon vagy mozijegyen.

-         Sosem �rezted, hogy m�sr�l vontad el a figyelmed, mialatt a munk�ddal foglalkozt�l?

-         Sokszor z�rtam ki a k�lvil�got. Tal�n t�l sokszor is. – felelt �s �gy t�nt egy-egy r�gi eml�ket id�z fel mag�ban keser� sz�j�zzel gondolva r�juk.

-         Sosem f�lt�l att�l, hogy nem lesz lehet�s�ged bep�tolni, amir�l lemaradt�l?

-         R�gen nem tudtam, hogy v�lasszam sz�t a val�s �letet att�l a vil�gt�l, amit csak egyed�l �ltem. De ma m�r tudom, a kett� csak egy�tt m�k�dik.

-         Sosem �rezted �gy, hogy nincs is val�s �leted?

-         Sz�mtalanszor. – mosolyogta el mag�t egy�tt �rz�en. – De mindig volt, aki seg�tett k�t l�bbal a f�ld�n j�rni.

-         Egyke vagyok. – vontam meg a v�llam, majd kiittam a poharamb�l az utols� kortyot.

Tudtam, hogy a kelletn�l kicsit t�bbet adok magamb�l, mint amit k�ne. Tudtam, hogy t�l szem�lyes a besz�lget�s �s t�l ny�lt ahhoz k�pest, hogy nem is ismerem �t val�j�ban. De megny�ltam �s nem kontrol�ltam. Nem is eml�keztem m�r milyen valakivel �gy besz�lgetni.

Hatalmasat �s�tottam, ami�rt hihetetlen�l haragudtam magamra. F�ltem, azt hiszi, untat, vagy esetleg t�l f�radtnak hisz a folytat�shoz.

-         K�s�re j�r. – tette le a pohar�t �s fel�llt.

Elvette el�lem a t�ny�rom, a saj�tj�ra helyezte, �s a konyh�ba s�t�lva berakta �ket a mosogat�g�pbe.

Ellenkeznem kellett volna, de a visszautas�t�st�l jobban tartottam.

-         Elszaladt az id�. – n�ztem kiss� er�ltetetten az �r�mra.

-         Elviszlek a kocsid�rt.

-         T�nyleg, a kocsim. K�sz�n�m.

�reztem, hogy fesz�lt a l�gk�r, �reztem, hogy ezt nem csak bemagyar�zom magamnak.

Csendben k�vettem �t a kocsiig �s eg�sz �ton azt terveztem, milyen �r�ggyel fogok �jabb randit kicsalni bel�le. Milyen m�don kapok egy�rtelm� jelz�st arr�l, hogy � is benne lenne.

-         K�sz�n�m. A vacsor�t, a kellemes t�rsas�got �s hogy elhozt�l. – h�l�lkodtam m�r a kocsim mellett �llva.

-         Ennyivel tartoztam. – mosolygott kedvesen, �n pedig bel�l �sszet�rtem.

Tartozott? Fogalma sincs mennyire nem tartozik nekem semmivel… fogalma sincs �n mit meg nem tenn�k �rte, ha cser�be k�zel engedne mag�hoz.

-         J� �jt. – b�cs�ztam csal�dottan �s besz�lltam a kocsimba.

M�g kitolattam az utc�b�l v�gig �llt �s n�zett. �n csak kapaszkodtam a korm�nyba �s elhajtottam.

Ahogy haza�rtem, magamhoz vettem a marad�k bort �s elvet�dtem a hatalmas kanap�n.

-         Na hogy siker�lt? – �rdekl�d�tt puszta k�v�ncsis�gb�l Tom, ahogy �ccse bel�pett az ajt�n.

-         Akkora idi�ta vagyok.

-         Most mi�rt?

-         Szerinted?

-         Nem h�vtad el k�vetkez� randira, pedig eg�sz v�gig az j�rt a fejedben, hogy tedd.

-         Annyira sz�p �s annyira sebezhet� �s annyira nekem val�, hogy f�lek, nem is l�tezik igaz�n.

-         Na nyertem egy fogad�st Gordonnal. �n mondtam neki, hogy ma szerelmesen fogsz hazaj�nni. �s tess�k.

-         G�nyol�dj csak, att�l sokkal jobban �rzem �m magam.

-         Most mi�rt? Gordon arra tette fel az �sszeget, hogy haza sem j�ssz. Bevallom b�szk�bb lettem volna, de t�ls�gosan ismerlek hozz�.

-         Arra v�rtam, hogy nyisson fel�m, k�zben csak �gy d�ltek a baroms�gok bel�lem �s mostanra m�r biztos azt hiszi, az �gvil�gon nem akarn�k semmit sem t�le.

-         Igen �csi, ez jellemz� r�d.

-         �s tudta a lak�st. Tudta, hogy � az els� lak�, a kedvenc boromat ittuk a kedvenc poharaimb�l �s im�dta a t�szt�mat. Elv�gtam az ujj�t �s k�zben v�gig arra gondoltam, meg k�ne cs�kolnom, vagy csak magamhoz k�ne �lelnem, hogy �rezzem, nem �lmodom.

-         Hidd el nekem, hogy l�tezik, �s most m�r ne szerencs�tlenkedj tov�bb. H�vd fel �s k�sz.

-         �s a te�ri�d miszerint � is fan?

-         J�, bel�tom nem az. �s l�tom, hogy n�z r�d, �gyhogy gyer�nk. – adta �ccse kez�be a telefont.

Soha �letemben nem voltam m�g ilyen mag�nyos. Soha nem marcangolt ennyire bel�lr�l az egyed�ll�t, mint most. Nem hagyhatom, hogy a visszautas�t�st�l val� f�lelem miatt elvesz�tsem a rem�nyt. Felh�vom. Felh�vom, �s randit k�rek. Lesz, ami lesz. Ha ler�z, �gy j�rtam. �sszet�r�k, tal�n egy �letre lelki s�r�lt leszek �s a k�nyvet is dobhatom ki �gy, ahogy van. De legal�bb megpr�b�ltam, nem?

Remegett az ujjam, mikor a z�ld gombra nyomtam. V�rtam, v�rtam, de nem t�rt�nt semmi. Majd egy hossz� s�pol�s �s hangposta.

„Ne add fel! Nem adhatod ilyen k�nnyen fel!”- gy�zk�dtem magam, �s �jra t�rcs�ztam.

-         Foglalt. – tette le Bill a telefonj�t.

-         Nem jel. – sz�lt r� Tom, miel�tt a t�le megszokott okfejt�sekbe kezdenie.

-         � az. – kerekedtek szemei hatalmasra, mikor mobilja megcs�rrent a kez�ben.

-         H�t akkor mire v�rsz?

-         Igen? – sz�lt bele Bill a telefonj�ba.

-         Szia. Sophie vagyok. �n csak…

-         Sophie. – sz�lt hozz�m kicsit hat�rozottabban Bill, mikor b�tyja oldalba b�kte a k�ny�k�vel. – Volna kedved velem �gy is tal�lkozni, hogy az nem v�letlen?

-         Bill.

-         Igen?

-         Pr�b�lok nem t�l lelkesnek t�nni, de nem megy.

-         Ez azt jelenti, hogy holnap felh�vhatlak?

-         B�logatok. – sz�ltam bele p�r hossz� m�sodpercnyi vigyorg�s ut�n.

-         Igent?

-         Igent.

-         Akkor holnap h�vlak.

-         V�rni fogom.

-         J� �jt. – b�cs�zott �s csendben v�rta, m�g �n is azt teszem.

-         Sz�p �lmokat. – suttogtam megillet�dve.

-         Szia. – tette le a telefont mosolyg� hanggal.

-         Na ugye. – veregette �t v�llba Tom.

-         Annyira �des volt.

-         Ok�, nekem m�ra ennyi el�g volt ebb�l.

-         K�ssz tes�.