52. rész. Kéne egy barát…

Imádtam. A hangulatát, a szereplőket, Edwardot a vámpírfiút, és mindent, amit egykor olvastam és most vásznon köszönt vissza.

De mikor arra gondoltam, nem akarok szerelmes filmet nézni, azt komolyan gondoltam. Ez a film másról sem szólt, mint a szerelemről, a kitartásról, a vágyakozásról és mindenről, ami a szerelmet izgalmassá és fájdalmassá teszi.

-          Mellényúltam. – jegyezte meg Tom, mikor még a szereplőosztás előtt lesétált mellettünk a lépcsőn.

Billre néztem, aki üveges tekintettel figyelte, ahogy Bella és Edward táncol kettesben romantikusan a kivilágított kis szaletli közepén egy gyönyörű Iron&Wine szerzeményre, a Flightless Bird and American Mouth-ra. Azért tudtam ennyire, mert ezt a számot már régóta nagyon szeretem.

-          Ezt megnézném mégegyszer. – közölte még mindig mereven a vásznat figyelve.

-          Én most azt hiszem, nem vágyom hasonló töltetű filmre.

Rámnézett. Kíváncsian, érdeklődően de nem túl tolakodóan. Amolyan barát kíváncsi, mi zajlik bennem nézés volt. Tetszett.

-          Akartok még valamit csinálni? – állt meg a sorunk végében Gustav.

-          Naná. – vágta rá Bill és felállt.

-          Bulizzunk, még nincs vége a szabadnapnak. – csatlakozott Georg és lepacsizott Tommal.

-          Na indulás, nem óhajtom tovább hallgatni ezt a nyálas zenét.

Megadóan, szó nélkül felálltam és elindultam utánuk. Már akkor tudtam, nekem ez az este már véget ért, nincs kedvem tovább maradni, nincs kedvem bulizni.

A parkolóban kitalálták, hogy átmegyünk egy szórakozóhelyre. Megvártam, míg beszállnak és akkor közöltem saját tervem.

-          Én visszasétálok a hotelbe.

-          Nem jössz? – érdeklődött Bill kissé csalódottan.

-          Ugyan, gyere már. – noszogatott Tom is.

-          Nincs kedvem. Menjetek, visszatalálok.

-          Komolyan sétálni fogsz?

-          Nem nézed ki belőlem? Na menjetek, érezzétek jól magatokat.

-          Biztos nem jössz? – kérdezte még utoljára Tom.

-          Biztos. De köszi a kitartást. Sziasztok. – csuktam be az ajtót rájuk és elindultam a hotel irányába.

Egy szál cigit szívtam el, és ahogy eldobtam a csikket, jött egy sms-em.

„Egyedül akarsz maradni?” – érkezett ez az üzenet, feladója Bill.

„Nincs annál jobb, mint egyedül lenni.” – írtam le azt a gondolatot, ami először eszembe jutott.

„Baj van? Mint barát kérdem J”

„Baj nincs, elgondolkodtató dolgok akadnak bőven. Érezd jól magad és a lelked is nyugodt lehet, jó barát vagy Bill!”

„Ez a jó barát szívesebben lenne veled, mint egy buliban bárki mással. Úgyhogy szólj, ha kellek, ne szégyenlősködj! :P ”

Mosolyogtam, szinte megfájdultak arcizmaim. Készültem visszaírni valami előre megfogalmazottat és jól megfontoltat, de ahogy kiléptem a liftből már a szállodában, Daviddal találtam szembe magam.

-          Na végre.

-          Mi az, hogy na végre?

-          Vártalak már.

-          Nem azt beszéltük, hogy reggel?

-          Nem bírtam kivárni. Tom mondta, hogy te elindultál haza, úgyhogy jöttem.

-          Otthagytad Nataliet?

-          Kérlek hugi, ezt nem értheted. A fiúk nem tudhatnak róla, oké?

-          Köztünk marad.

-          Miről akartál beszélni?

-          Nem megyünk be a szobámba? Levenném ezt a magas sarkút végre, és szomjan halok.

-          Oké. – egyezett bele, de láttam rajta, inkább túl lenne ezen az egészen, mert idegesíti, hogy nem mondom el neki azonnal, amit akarok.

-          Jaj basszus, ez hülye öltet volt. – masszírozgattam a talpam az ágyon ülve.

-          Hugi, légy szíves.

-          Jól van, nyugi.

-          Csak mond már légy szíves.

-          Nem tudom, mit aggódsz. Mondtam, hogy nem életbevágó.

-          Mondod már? – emelte fel a hangját kínjában.

-          Georgról van szó. A barátnőjével nem jönnek ki túl jól, mert Georg nem vállalja fel őt. Ettől Georg szarul van, és azt hiszi, elveszíti Alyssát. És nekem volt egy tanácsom.

-          Előre felek.

-          Azt mondtam, vállalja fel. Közölje a fanokkal, hogy komoly kapcsolatban él. Persze ő félti Alyssát. De mi lenne, ha elmondaná, hogy szerelmes, de nem szeretné, ha megismernék őt?

-          Mi? Te most azt ígérted Georgnak, hogy beszélsz velem erről, és ő felvállalhatja a barátnőjét a fanok előtt?!

-          Valahogy úgy.

-          Ezt nem gondolod komolyan, ugye?

-          Miért ne?

-          Tényleg nem nyilvánvaló számodra, hogy miért nem lehet?

-          Hát Georg mondta, hogy nem engednéd.

-          Mert ő tudja, miért. Figyelj én most kiabálás, és szemétkedés nélkül megkérlek, ne avatkozz a banda ügyeibe, mert nem értheted mi folyik itt valójában.

-          Hát mond el. Mond el, miért nem tudhatják meg, hogy Georgnak barátnője van! Miért nem lehet Georg boldog? Miért nem az az első, amit ők éreznek és szeretnének?

-          Jaj istenem ne legyél már ennyire naiv. Ezt a bandát nem a tehetségük tartja fent, hanem azok a lányok, akik elvakult szerelemmel vásárolják a cd-ket, koncertjegyeket, szavaznak, és hangot adnak a rajongásuknak. Ők a legjobb reklám a világ szinte összes országában. A srácokért rajonganak, mert elérhetőnek tűnnek.

-          Szerinted, ha Georg felvállalná Alyssát, elveszítenétek pár rajongót? Basszus az a pár rajongó ér annyit, mint Georg? Ha elveszíti Alyssát összeroppan és lesz még egy használhatatlan Billünk. Majd bérelsz neki is egy játszó pajtit? Komolyan nem értem, mi a fenét képzeltek ti akik a háttérből rángatjátok a zsinórokat. Tönkreteszitek őket!

Kiabáltam, habár akaratlanul. Felhúztam magam és védeni akartam a srácokat főleg azután, amilyennek ma láttam őket a moziban.

-          Ne szólj bele, nem tartozik a hatáskörödbe. Tedd azt, amiért itt vagy és ennyi. Ne lépkedd át a határokat, mert nincs jogod ehhez.

-          Fogalmad sincs, hogyan kell elvonatkoztatni. Lehet, hogy én ide dolgozni jöttem, de a húgod vagyok. Jó lenne, ha úgy is viselkednél velem, mert ezt már rohadtul unom. Lekezelsz és parancsolgatsz. Ehhez neked nincs jogod, mert bármikor rádránthatom azt a sok szart, amit tudok.

-          Te most fenyegetsz? – kérdezett vissza hatalmasra nyílt csodálkozó szemeivel.

-          Kapd be David!

Az ajtóhoz mentem és kinyitottam, hogy kitessékeljem rajta.

-          Már megint kiraksz?

-          Én a helyedben kicsit elgondolkodnék, mert nem véletlen nincs egy barátod sem. Sőt nem véletlen dugod titokban a srácok stylelistjét. És nem véletlen nem álltam szóba veled egy évig. Ezek a srácok szeretnek téged, mert egyáltalán nem tudják, milyen is vagy valójában.

-          Mert téged ismernek. – jegyezte meg gonoszan és távozott végre.

„Áll még az ajánlat? Kéne egy barát...” – írtam azonnal sms-t Billnek, ahogy leültem az ágyamra.

Kopogtak. Alig egy perc múlva.

-          Az nem lehet. – mondtam ki hangosan is, amit gondoltam.

-          Szia. – állt velem szemben Bill, ahogy kinyitottam az ajtót.

-          És mégis. – fejeztem be a gondolatom.

-          Már akkor elindultam, mikor nem válaszoltál a legutolsó üzenetemre. – mosolygott kedvesen. – Hoztam teát. – tartott felém egy zacskót, amiben vízforraló, teafilter, cukor, citrom és méz volt.