53. rész. Csak szívattál!

Egy-egy bögrével a kezünkben ültünk le egymással szemben, törökülésben az ágyamra.

-          Fogalmam sincs, hol kezdjem.

-          Veled mindig történik valami? – vigyorgott.

-          Nagyon úgy néz ki. Unatkozni nem szoktam, most hogy így belegondolok.

-          Sorold a témákat, választok sorrendet.

-          Georg, David, Nick.

-          Nick. – vágta rá azonnal kicsit talán túl nyomulósan is.

Elmosolyodtam magam. Édesnek tartottam, hogy kíváncsi Nickre. Olyan volt, mintha egy szaftos kis pletykára várna, amiből azt hallja, Nick nem körözheti le Billt.

-          Mondott valamit, amit nem tudok a helyére tenni. Azt mondta, menjek haza. És hogy hozzá menjek haza, mert hiányzom és rájött, hogy kellek neki úgy.

-          Szerelmet vallott?

-          Olyasmi. És én nem számítottam rá, köztünk jól ment eddig minden a hülye szerelem nélkül. Nem véletlen szakítottunk anno.

-          Jártatok?

-          Aha, de azt hiszem, már mondtam.

-          Nem emlékszem ilyesmire. Talán még az önző korszakomat éltem. – vonta meg a vállát és bocsánatkérően mosolygott rám.

-          Jártunk egy ideig, de rájöttünk, hogy nem megy a kötelező kötődés. Jó együtt szórakozni, jó együtt az ágyban és ennyi. Szeretem őt, naná hogy szeretem, de nem szerelmemmel és nem is vágyom rá, hogy valakivel összekössem magam és elveszítsem az önállóságomat.

-          És most akkor mit teszel? Mi lesz veletek?

-          Nem tudom. Fogalmam sincs mennyire volt komoly, és hogy meddig tart nála ez. Hiányzom neki, ahogy ő is nekem, de én itt nem vagyok egyedül. Én jól érzem magam.

-          Igen?

-          Jó, tudom, hogy nem tűnik mindig úgy. De jól érzem magam általában. Különben nem lennék már itt.

-          De Daviddal megint összevesztetek, és abszolút nem dolgoztok azon, amiért idejöttél. Alig vagytok együtt és mindig az a vége, hogy utálod, ő meg ki van bukva.

-          Nekünk ez jutott. Vannak olyan tesók, mint te és Tom és vannak olyanok, mint én és a bátyám. Mi meg vagyunk egymás nélkül is, mint ahogy az elmúlt év bizonyította is.

-          Valamiért mégis csak felkeresett.

-          Ezt hagyjuk szerintem.

-          Min vesztetek most össze? – lépett tovább a témában okosan.

-          Ide tartozik a Georg téma is. Nem tudom, hogy beszélhetek-e róla, de szerintem igen.

-          Na, mond már.

-          Georg attól tart, hogy Alyssa megcsalja.

-          Már megint?? – kelt ki magából felháborodva.

-          Nyugi. – tettem a szájára a kezem. – Nem biztos, hogy megtörtént, valószínűleg csak Georg fújja fel.

-          Mmm m mm m mm.

-          Tessék? – vettem el a kezem.

-          Elegem van abból a nőből.

-          Georg szereti.

-          Ja. Ki van segítve vele.

-          Hihetetlen vagy. – nevettem el magam. – Olyan sértődött arcot vágsz, mintha téged csaltak volna meg.

-          Tudom milyen érzés, és nem kívánom a legjobb barátomnak.

-          Csaltak már meg?

-          Naná. Én vagyok a legnagyobb balek a világon, nem tűnt fel?

-          Bill, nyugi már. – tettem kezem a kezére. – Ez most nem veled történik.

-          Ti lányok…

-          Hohohó. – engedtem el a kezét. – Ácsi. Ne általánosíts. Ne használd ezt a ti lányok dumát egy lány jelenlétében, rendben?

-          Azt akarod mondani, hogy te még nem csaltál soha?

-          Soha az életben. – tettem szívemre a kezem. – Soha. Szakítok, mikor úgy érzem, képes lennék megtenni. Hisz minek maradjak már a kapcsolatban akkor.

-          Soha életemben nem is fordult meg a fejemben, hogy megcsaljak valakit.

-          Mert te jó srác vagy. Kissé naiv, kissé túl ártatlan, de jó srác. – simogattam meg az arcát.

-          Gyűlölöm az ilyet. – pattant fel, de úgy éreztem, inkább előlem menekül.

-          Megsértettelek?

-          Nem dehogy.

-          Na jó. Szóval a lényeget még nem mondhattam el. Azt tanácsoltam Georgnak, hogy álljon ki és mondja el a fanoknak, hogy szerelmes. Mondja el, hogy van valakije és komoly.

-          David soha nem engedné.

-          És itt akkor már azt is tudod, min vesztünk össze.

-          Te összevesztél emiatt a bátyáddal? – nézett rám kissé meglepődve.

-          Nem tudom, mi olyan nagy szám ezen.

-          Törődsz velünk. Georg jön hozzád panaszkodni, te megoldást találsz és kiállsz érte.

-          Oké, még mindig nem értem, miért olyan meglepő ez.

-          Mert mindig azt mutatod, hogy nem akarsz közénk tartozni és leszarsz mindent magadon kívül.

-          Na jó vegyél vissza kicsit.

-          Mit mondott David? – ült vissza kíváncsian velem szembe.

-          Hogy mit képzelek, és hogy ne avatkozzak a dolgaitokba. Én meg megkérdeztem miért fontosabb bármi, mint Georg boldogsága. Ja igen azt is mondtam, hogy ő és a háttérmunkások undorítóan rángatják a zsinórjaitokat.

-          Helyettünk lázadtál. – mosolygott már megint.

-          Hihetetlen hangulatingadozásaid vannak.

-          De csak a közeledben.

-          Bill, valamiről beszélnünk kéne.

-          Nem kéne. Tudom, mit akarsz és hidd el, tévedsz. És kellemetlen lenne. Mondtam, én intenzív srác vagyok. Kedvellek, azért vagyok ilyen. Mert feldob a közelséged, és szeretek veled lenni. Mert mikor veled vagyok…

-          Azt akartam kérdezni, nem jönnél-e el velem Davidhoz, hogy együtt hassunk rá a Georg ügyben. – vágtam gyorsan közbe, mielőtt még tovább folytatja ezt a kis vallomását.

-          Basszus. – vörösödött el egy szempillantás alatt, kezeit az arcába temette és ledőlt fejével elém az ágyra.

-          Bill.

-          Mi az? – dünnyögött takaróba fúrt fejjel.

-          Szerinted megkérnék bárkit is, hogy segítsen hatni a saját bátyámra?

-          Csak szívattál. – kapta fel fejét hirtelen.

-          Nem hagyhattam tovább az ömlengésed.

További beszélgetés nélkül mindkét kezével nekem esett és csiklandozni kezdett. Abszolút nem érdekelte a félig teli bögre a kezemben, ami a földre zuhant és eláztatta a szőnyeget. Levegő után kapkodva sikongattam röhögve, ő pedig velem nevetett és nem hallgatott könyörgésemre.

-          Hallod ezt? – mutatott az ajtóm felé Tom.

-          Elvannak. – állapította meg Georg.

-          Az öcsém totál odavan érte. Tudom.

-          Hagyd őket, már mondtam. Viki rendes csaj.

-          Aha, és mit műveltél nála ma este? Neked is megmutatta mennyire rendes?

-          Az a bajod vele, hogy veled már nem fekszik le?

-          Nincs bajom vele. Áldásom rájuk, csak félek, hogy nem lesz jó vége. Ennyi az egész. De ne terelj.

-          Beszélgettünk. Ennyi az egész. – utánozta barátját és visszaindult a lift felé, hogy a saját emeletükre menjenek.