54. rész. Miatta vagyok a régi.

-          Na jó. – vettem erőt magamon.

Egy lendülettel ledöntöttem Billt, magam alá fordítottam, ráültem a csípőjére, kezeit pedig lefogtam két oldalt. Meglepődve nézett rám fel.

-          Ne csikizz. Soha többé. Utálom. – közöltem szépen tagoltan és érthetően.

Csak bámult és vigyorgott.

Csörögni kezdett a telefonom, aminek most valamiért nem örültem. Tényleg nem. Ahogy ott ültem Billen és lefogtam a kezeit, ahogy nézett rám szótlanul, várva, hogy most mi lesz… én is kíváncsi voltam, mi lehetne.

Elengedtem a kezeit, de továbbra is rajta ültem, csak elhajoltam a mobilomért az éjjeli szekrényre.

-          Nick. – állapítottam meg.

-          Vedd fel. – bíztatott.

-          Szia. – szóltam is bele.

-          Szia baba, ráérsz?

-          Nem szeretnék most arról beszélni.

-          Tudom. Barom voltam. Tudnom kellett volna, hogy ha kötődést érzel, egyből távolodsz.

-          Ahogy te is Nick, ne is próbáld tagadni.

-          Nem vagy egyedül, igaz?

-          Nem.

-          Munka vagy szórakozás?

-          Nick. – szóltam rá, lemásztam Billről és az ablakhoz sétáltam.

Leültem a párkányra és rágyújtottam.

-          Tudod, hogy szeretlek, te vagy a legjobb csaj az életemben. Kicsit szétszórt vagyok és sosem vagy velem, pedig már úgy megszoktalak. Csakis ennek köszönhető az az agymenésem, amivel legutóbb előálltam.

-          Szeretlek te idióta. Hiányzol.

-          Meglátogassalak megint? Nem hagyom ezúttal, hogy mással foglalkozz.

-          Gyere.

-          Tényleg?

-          Naná. Nem is értem, eddig hol voltál.

-          Pár nap múlva ott vagyok.

-          Azt hittem reggel már te keltesz.

-          Na azért nem megy az olyan gyorsan. Ha holnap nem is, de talán már holnapután ott vagyok.

-          Helyesen teszed. És most ne egy estére maradj, ez Olaszország.

-          Alig bírod majd levakarni rólam az olasz bigéket.

Leesett hirtelen, hogy nem vagyok egyedül, így Bill felé fordultam. De nem volt ott. Az ágyon hűlt helyét találtam, bementem a fürdőbe, nem volt ott. Kiment, de mikor?

-          Mi az? Itt vagy? – szólt bele Nick.

-          Itt vagyok. Viszont Bill lelépett.

-          Vele voltál?

-          Igen. Szar kedvem volt, ő meg itt termett, hogy legyen kivel beszélgetnem.

-          Jaj de helyes. – gúnyolódott.

-          Csak nem féltékeny vagy?

-          Viccelsz? Rá? – kérdezett vissza még el is nevetve a végét. – Az csak egy hisztis kisgyerek. Semmit nem tudna nyújtani neked.

Elgondolkodtam. Mit tudna nyújtani nekem Bill?

-          Most ugye csak rosszul gondolom, hogy elgondolkodtál?

-          Ne szívass már. Gyere ide amilyen hamar tudsz, mással ne foglalkozz.

-          Hát te? – érdeklődött Bill Georgba futva a bárban.

-          Ezt én is kérdezhetném.

-          Lejöttem inni egy sört és nézni ki a fejemből egy kicsit. – ült le egy fotelbe Georgal szemben.

-          Baj van haver?

-          Nincs.

-          Akkor most, mint a legjobb barátod kérdem. Baj van? Az nyilvánvaló, hogy Vikitől jöttél le ide és az is, hogy valami történt, mert a hangok elég egyértelműen arra utaltak, hogy nagyon jól érzitek magatokat.

-          Hallgatóztál?

-          Tom meg akarta nézni, ideértél-e épségben. Aztán meghallottuk a visítozást, röhögést és el is jöttünk.

-          Úgy érzem iszonyú vékony határ választ el attól, hogy beleszeressek. – vallotta be most végre magának is.

Elvett Georg dobozából egy cigit, meggyújtotta és mélyet szívott bele. Hátra döntötte fejét a fotel támlájának és ott fújta ki.

-          Tom szerint pofára ejtene.

-          Tudom.

-          Hogy ez Tom véleménye vagy, hogy pofára ejtene?

-          Mindkettőt. De ha egyszer annyira jó vele? Van olyan pillanat, mikor úgy érzem, ő is…

-          Haver, figyelj. Ha ez a nő akarna tőled valamit, már megkapta volna. Ő nem a mi korosztályunk és ezt kis is nyilvánítja, hogy tisztában legyünk vele.

-          Megcsókoltam. És később visszacsókolt.

-          Tessék?

-          Amikor nálam aludt. Amikor itt volt a barátja és inkább velem aludt. Iszogattunk és én közöltem, hogy nem akarom, hogy elmenjen, aztán megcsókoltam. Ő rám szólt, hogy ezt többé nem tehetem, aztán visszacsókolt.

-          Nem gondolod, hogy csak a pia miatt csókolt meg?

-          Nem. Sokszor beszél úgy hozzám, sokszor szólja el magát. Egyszer azt mondta, nem akar engem itt hagyni, most meg az imént úgy nézett rám, mint aki arra vár, hogy kezdeményezzek.

-          Mégis itt vagy velem.

-          Nick hívta. Amikor azt mondta, szereti, én inkább leléptem.

-          Haver ne menj ebbe bele oké? Ne szeress bele. Ő vakart ki végre téged a depiből, ne pont miatta legyél újra élőhalott. Én azt mondom, vonulj kicsit vissza, tapogatózz, tudd meg óvatosan, mire lenne esély, de addig ne tégy semmit. Ő David húga Bill, ne feledd.

-          Összevesztek miattad.

-          Miattam?

-          Beszélt Daviddal az érdekedben. David nem rajongott az ötletért sem és azért sem, hogy Viki beleszól az ilyesmikbe. De azt mondta, kiosztotta őt és kikérte magának, hogy nem a te boldogságod az első mindenek előtt.

-          De aranyos. Nem kellett volna összevesznie emiatt a bátyjával.

-          Tudod már, hogy miért vagyok oda érte?

-          Persze hogy tudom. Kedvelem őt, mindenki kedveli. Nem véletlen hogy hozzá mentem én is a gondommal. De talán nem illetek össze, talán most inkább tényleg a zenére kéne koncentrálnod, ha már végre újra a régi vagy.

-          De úgy érzem, miatta vagyok a régi. Csak a közelében vagyok olyan, amilyen szeretnék lenni.

-          Haver te nem bele fogsz szeretni, te már most menthetetlen vagy.

-          Á, mióta volt bátorságom megcsókolni, menthetetlen vagyok.

-          Megcsókoltad? – jelent meg a semmiből egyszercsak Tom, megragadott egy fotelt és egész közel húzta Billéhez.

A kezével intett egy pincérnek és kíváncsian fürkészte öccse arcát, várva a sztorit.

Bill a fejét fogva bólogatott. Tudta, hogy a bátyja baromi büszke lenne, de leoltaná, amiért tovább nem ment. Tudta, nem mondhatja el, mit érez, mert Tom kinevetné.

-          Egy csók volt, semmi több.

-          Kettő. – helyesbített Georg.

-          Mikor? Most? Akkor mit keresel itt? Ne mond, hogy elsültél idő előtt.

-          Én is nagyon szeretlek.

-          Jaj ne már. Tudod, hogy csak szekállak.

-          Bár úgy lenne.

-          Na mond már! – nyaggatta és közben kiválasztott az itallapról egy koktélt és megrendelte a megérző pincértől.

-          Túl kedveseket mondott, én meg megcsókoltam. Közölte, hogy többé nem csinálhatok ilyet vele és megcsókolt. Akkor aludtunk együtt.

-          És te belezúgtál azonnal. De ő nem zúgott beléd és úgy érzed, nem is fog.

-          Itt van neki ez a Nick.

-          Jaj hagyjál már azzal a Nickkel. A nyomodba sem ér.

-          Valóban? – nézett rá Bill amolyan „kinek akarsz hazudni ezzel” nézéssel.