Jó pár másodperc eltelt, mire visszaállt a légzésünk ezután a kis futás után, de közben végig egymást néztük.
- Visszamegyünk a szállodába. - szólt hátra az anyósülésen ülő férfi.
Mindketten ránéztünk, aztán újra egymás tekintetét fürkésztük.
Most újra megtörténik ugyanaz? Vagy a szálloda előtt kitesznek engem, hogy menjek haza? Fogalmam sem volt, mi történik, de szerencsére Bill megszólalt, és remélem, hogy ad valamiféle magyarázatot.
- Hannah... - megszakította a szemkontaktust, míg megfogta a kezem, majd újra rám nézett, és folytatta - Van kedved velem maradni?
Már az előbb, mikor az utcán megfogta a kezem, akkor is jól esett, de most még kellemesebb volt, ahogy hozzám ért. Alig bírtam figyelni a mondandójára, de mikor meghallottam, mit kérdez, őszintén meglepődtem. Most már biztos lehettem benne, hogy a szobájába invitál.
Nem nagyon tudtam megszólalni, így bólogattam.
Bill láthatóan megkönnyebbült, és egy apró mosoly jelent meg az arcán, miután közelebb hajolt, pedig már eddig is alig volt köztünk hely. Egyik kezét az arcomra tette, majd lassan a tarkómra csúsztatta. Éreztem, ahogy egyre közeledik, és tudtam, hogy mi jön. Ahogy becsuktam a szemem, már éreztem is Bill ajkait az enyémeken. Ahogy csókolt, iszonyatosan jól esett. Csak óvatosan ízlelgetett, de nagyon szenvedélyes volt. Akartam, hogy tudja milyen sokat érzek iránta, így visszacsókoltam hasonlóan nagy szenvedéllyel. Közben furcsa érzés kapott el, nem is tudtam hirtelen, hogy mi, de nem is akartam ezzel foglalkozni egy ilyen tökéletes csók közben. Nem akartam, hogy vége legyen, de éreztem, hogy Bill kicsit eltávolodott, majd a szám sarkára adott apró puszikat, és az arcomon keresztül a fülem felé haladt. Mikor odaért, belesúgta:
- Nagyon hiányoztál.
Kirázott a hideg, de nem volt időm reagálni, ugyanis a sofőr hátra szólt.
- Itt vagyunk. Gyorsan szálljatok ki, amíg nincs itt senki.
Bill még megpuszilta az arcomat, aztán kiszállt, én pedig utána.
Egy hátsó, kisajtón mentünk be a szállodába, és amint beértünk, Bill kézen fogott, és rám mosolygott. Lehetetlen volt nem visszamosolyogni rá, olyan ellenállhatatlanul nézett.
Beszálltunk a liftbe, és az 5. emeletre indultunk. Közben azon gondolkoztam, hogy vajon jól hallottam-e, amikor Bill azt mondta, hogy hiányoztam neki. Nem tudtam elhinni, hogy ezt komolyan gondolta.
- Szólnátok légyszi Davidnak, hogy visszaértünk? - kérdezte Bill a testőröket.
Ők bólogattak, miközben már meg is érkeztünk, és kiszálltunk.
- Üzensz még valamit Davidnak?
- Nem köszi. - ezzel megálltunk egy ajtó előtt, a 2 férfi pedig tovább ment - Ez az én szobám. - mosolygott kicsit zavarban, majd kinyitotta az ajtót, és mutatta, hogy menjek be, ő pedig követett.
Ott álltam, és nem tudtam, most mi lesz. Visszatért a furcsa érzésem. Mi ketten alig ismerjük egymást, ezelőtt csak egyszer találkoztunk, de mégis már lefeküdtünk, és az előbb is csókolóztunk... Ez nem egy átlagos kapcsolat, ezért nem tudtam, hogy hogyan működik, mi jön ezután.
- Valami baj van? - kérdezte, miközben kibújt a cipőjéből.
- Nem, nincs. - vágtam rá.
- Te nem veszed le a cipőd?
- De. - lehúztam a lábamról a tornacipőmet, és Bill sportcipője mellé tettem.
- Kérsz valamit inni, vagy enni?
- Nem, köszi.
Elmosolyodta magát, de nem tudtam, konkrétan min.
- Nem kell zavarban lenned. - közelebb jött, és megfogta mindkét kezemet.
- Én csak... Még nem tudtam feldolgozni ezt a sokmindent, ami az előző pár percben történt. Egyáltalán hogy kerültél oda? - hitetlenkedtem még mindig.
- Téged kerestelek.
Ma már sokadjára hittem azt, hogy rosszul hallok.
- Engem? - kérdeztem vissza.
- Téged. - mondta halkan, mélyen a szemembe nézve - Megérzés volt, hogy ott leszel, és szerencsére bejött.
- De miért? - értetlenkedtem.
- Mióta ott hagytál, azóta kereslek. Azóta el akarom mondani, hogy hiányzol.
Még mindig kételkedtem, az is megfordult a fejemben, hogy ez átverés, vagy csak álmodok, de úgy éreztem, nekem is el kell mondanom, amit érzek.
- Amióta kiléptem annak a szobának az ajtaján, nem volt olyan nap, hogy ne gondoltam volna rád. Már ezerszer megbántam, hogy akkor nem maradtam.
- Miért mentél el? - a szemében láttam, hogy tényleg választ akar kapni.
- Azt hittem, akkor jobb lesz. Nem akartam, hogy kidobj, vagy hogy teher legyek...
- Nem lettél volna az, és nem dobtalak volna ki. Neked nem volt elég bizonyíték az az éjszaka? Én nem fekszek le bárkivel.
- Igen tudom. Ne haragudj... Csak alig ismersz, és... Olyan nehéz elhinni, hogy...
- Hogy érzek irántad valamit? - kérdezte, mert látta, hogy nem tudom befejezni a mondatot.
- Igen.
- És ha megismerkedünk, el fogod hinni?
Elmosolyodtam magam. Olyan volt, mintha rá akarna beszélni magára, pedig erre egyáltalán nem volt szükség, hiszen én is éreztem azt a bizonyos érzést.
- Elhiszem.
- És én is hiányoztam neked? - kérdezte kisfiús tekintettel.
- Iszonyatosan hiányoztál.
- 1 hónapot szenvedtünk végig mindketten.
- A hülyeségem miatt.
- A lényeg, hogy most itt vagy. - jobb kezével a hajamba túrt.
- Meg akarlak csókolni.
Egy széles mosollyal közelített, és teljesítette a kívánságomat. Egy hosszú, kellemes csókot kaptam tőle.
- Szívesen állok itt veled egész este, de nincs kedved bentebb menni?
- Tudod mihez van kedvem?
- Mihez?
- Újra megcsókolni téged. - vigyorogtam.
- Azt hittem azt mondod, hogy ki szeretnéd próbálni az ágyat.
Kicsit zavarba jöttem a mondatától, és a nézésétől is.
- Nem...
- Pedig hatalmas franciaágyam van. - alsó ajkába harapott, úgy nézett rám.
- Na jó, nincs ellenemre a dolog.
Hirtelen megcsókolt, majd felkapott, és bentebb vitt, ahol letett az ágyra. A kinti lámpa fénye beszűrődött, de Bill még az ágy melletti kislámpát is felkapcsolta, így tökéletesen láttuk egymást.
Nem támadott le, szorosan mellém feküdt, és rám nézett.
- Mesélsz magadról? - egy kis puszit adott a számra.
- Mit meséljek?
- A neveden kívül nem túl sok mindent tudok rólad. Azt leszámítva, amit a csókjaidból leszűrök.
- Mit szűrsz le? - kiváncsiskodtam.
- Az legyen az én titkom.
- Naaa. - kérdeltem egy apró puszi segítségével.
- Mesélj előbb magadról, aztán elmondom.
- Hát jó. - nagyon lélegeztem, és belekezdtem - 18 éves vagyok, itt élek Berlinben, nincs testvérem, és szeptemberben kezdem az egyetemet Hamburgban.
- Nem mondod, hogy Hamburgban fogsz tanulni? Ez nagyon jó hír.
- Ott laktok Tommal, ugye?
- Igen. És te is ott fogsz lakni! Ez szuper!
- Örülök, hogy örülsz.
- Te nem? Így minden nap találkozhatunk. El sem hiszem.
- Hát ezt én sem.
- Ígérem, ha odaköltözöl, nem lesz olyan nap, hogy ne találkoznánk.
- Az nagyon jó lenne, de szinte lehetetlen.
- Arra van időm, amire szánok, és én minden szabadidőmet rád akarom szánni.
- Én pedig rád. - átkaroltam a nyakát, és hosszasan csókoltam a puha ajkait.
- Remélem te is azt érzed a csókomból, amit én a tiedből.
- Én nem tudom elhinni, hogy azt érzed.
- Pedig elhiheted. - mélyen a szemembe nézett - Szeretlek.
Alig tudtam felfogni, de rögtön válaszolni akartam.
- Én is szeretlek. Nagyon.
Hosszú percekig faltuk egymás ajkait, és tettekkel próbáltuk kifejezni, amit előtte szavakba foglaltunk. Nem bírtuk tovább, és szinte egyszerre nyúltunk be egymás pólója alá. Gyorsan megszabadítottuk egymást a felesleges ruháktól. Bill meztelen teste mindennél izgatóbb volt, és mikor rám feküdt ennek hangot is adtam. Hangos sóhajok közepette vált eggyé a testünk.Mikor együtt mozogtunk, a menyországban éreztem magam, de ez akkor sem változott, mikor kimerülve mellémfeküdt, és átölelt. Csak mosolyogtunk egymásra, és tudtuk, hogy ez valami hihetetlenül fantasztikus dolog kezdete.
- Ugye tudod, hogy most már nem engedlek el többé?
- Nagyon remélem. - lehunytam a szemem, szorosan hozzábújtam, és a simogatására aludtam el.

VÉGE