J� p�r m�sodperc eltelt, mire vissza�llt a l�gz�s�nk ezut�n a kis fut�s ut�n, de k�zben v�gig egym�st n�zt�k.
- Visszamegy�nk a sz�llod�ba. - sz�lt h�tra az any�s�l�sen �l� f�rfi.
Mindketten r�n�zt�nk, azt�n �jra egym�s tekintet�t f�rk�szt�k.
Most �jra megt�rt�nik ugyanaz? Vagy a sz�lloda el�tt kitesznek engem, hogy menjek haza? Fogalmam sem volt, mi t�rt�nik, de szerencs�re Bill megsz�lalt, �s rem�lem, hogy ad valamif�le magyar�zatot.
- Hannah... - megszak�totta a szemkontaktust, m�g megfogta a kezem, majd �jra r�m n�zett, �s folytatta - Van kedved velem maradni?
M�r az el�bb, mikor az utc�n megfogta a kezem, akkor is j�l esett, de most m�g kellemesebb volt, ahogy hozz�m �rt. Alig b�rtam figyelni a mondand�j�ra, de mikor meghallottam, mit k�rdez, �szint�n meglep�dtem. Most m�r biztos lehettem benne, hogy a szob�j�ba invit�l.
Nem nagyon tudtam megsz�lalni, �gy b�logattam.
Bill l�that�an megk�nnyebb�lt, �s egy apr� mosoly jelent meg az arc�n, miut�n k�zelebb hajolt, pedig m�r eddig is alig volt k�zt�nk hely. Egyik kez�t az arcomra tette, majd lassan a tark�mra cs�sztatta. �reztem, ahogy egyre k�zeledik, �s tudtam, hogy mi j�n. Ahogy becsuktam a szemem, m�r �reztem is Bill ajkait az eny�meken. Ahogy cs�kolt, iszonyatosan j�l esett. Csak �vatosan �zlelgetett, de nagyon szenved�lyes volt. Akartam, hogy tudja milyen sokat �rzek ir�nta, �gy visszacs�koltam hasonl�an nagy szenved�llyel. K�zben furcsa �rz�s kapott el, nem is tudtam hirtelen, hogy mi, de nem is akartam ezzel foglalkozni egy ilyen t�k�letes cs�k k�zben. Nem akartam, hogy v�ge legyen, de �reztem, hogy Bill kicsit elt�volodott, majd a sz�m sark�ra adott apr� puszikat, �s az arcomon kereszt�l a f�lem fel� haladt. Mikor oda�rt, beles�gta:
- Nagyon hi�nyozt�l.
Kir�zott a hideg, de nem volt id�m reag�lni, ugyanis a sof�r h�tra sz�lt.
- Itt vagyunk. Gyorsan sz�lljatok ki, am�g nincs itt senki.
Bill m�g megpuszilta az arcomat, azt�n kisz�llt, �n pedig ut�na.
Egy h�ts�, kisajt�n ment�nk be a sz�llod�ba, �s amint be�rt�nk, Bill k�zen fogott, �s r�m mosolygott. Lehetetlen volt nem visszamosolyogni r�, olyan ellen�llhatatlanul n�zett.
Besz�lltunk a liftbe, �s az 5. emeletre indultunk. K�zben azon gondolkoztam, hogy vajon j�l hallottam-e, amikor Bill azt mondta, hogy hi�nyoztam neki. Nem tudtam elhinni, hogy ezt komolyan gondolta.
- Sz�ln�tok l�gyszi Davidnak, hogy vissza�rt�nk? - k�rdezte Bill a test�r�ket.
�k b�logattak, mik�zben m�r meg is �rkezt�nk, �s kisz�lltunk.
- �zensz m�g valamit Davidnak?
- Nem k�szi. - ezzel meg�lltunk egy ajt� el�tt, a 2 f�rfi pedig tov�bb ment - Ez az �n szob�m. - mosolygott kicsit zavarban, majd kinyitotta az ajt�t, �s mutatta, hogy menjek be, � pedig k�vetett.
Ott �lltam, �s nem tudtam, most mi lesz. Visszat�rt a furcsa �rz�sem. Mi ketten alig ismerj�k egym�st, ezel�tt csak egyszer tal�lkoztunk, de m�gis m�r lefek�dt�nk, �s az el�bb is cs�kol�ztunk... Ez nem egy �tlagos kapcsolat, ez�rt nem tudtam, hogy hogyan m�k�dik, mi j�n ezut�n.
- Valami baj van? - k�rdezte, mik�zben kib�jt a cip�j�b�l.
- Nem, nincs. - v�gtam r�.
- Te nem veszed le a cip�d?
- De. - leh�ztam a l�bamr�l a tornacip�met, �s Bill sportcip�je mell� tettem.
- K�rsz valamit inni, vagy enni?
- Nem, k�szi.
Elmosolyodta mag�t, de nem tudtam, konkr�tan min.
- Nem kell zavarban lenned. - k�zelebb j�tt, �s megfogta mindk�t kezemet.
- �n csak... M�g nem tudtam feldolgozni ezt a sokmindent, ami az el�z� p�r percben t�rt�nt. Egy�ltal�n hogy ker�lt�l oda? - hitetlenkedtem m�g mindig.
- T�ged kerestelek.
Ma m�r sokadj�ra hittem azt, hogy rosszul hallok.
- Engem? - k�rdeztem vissza.
- T�ged. - mondta halkan, m�lyen a szemembe n�zve - Meg�rz�s volt, hogy ott leszel, �s szerencs�re bej�tt.
- De mi�rt? - �rtetlenkedtem.
- Mi�ta ott hagyt�l, az�ta kereslek. Az�ta el akarom mondani, hogy hi�nyzol.
M�g mindig k�telkedtem, az is megfordult a fejemben, hogy ez �tver�s, vagy csak �lmodok, de �gy �reztem, nekem is el kell mondanom, amit �rzek.
- Ami�ta kil�ptem annak a szob�nak az ajtaj�n, nem volt olyan nap, hogy ne gondoltam volna r�d. M�r ezerszer megb�ntam, hogy akkor nem maradtam.
- Mi�rt ment�l el? - a szem�ben l�ttam, hogy t�nyleg v�laszt akar kapni.
- Azt hittem, akkor jobb lesz. Nem akartam, hogy kidobj, vagy hogy teher legyek...
- Nem lett�l volna az, �s nem dobtalak volna ki. Neked nem volt el�g bizony�t�k az az �jszaka? �n nem fekszek le b�rkivel.
- Igen tudom. Ne haragudj... Csak alig ismersz, �s... Olyan neh�z elhinni, hogy...
- Hogy �rzek ir�ntad valamit? - k�rdezte, mert l�tta, hogy nem tudom befejezni a mondatot.
- Igen.
- �s ha megismerked�nk, el fogod hinni?
Elmosolyodtam magam. Olyan volt, mintha r� akarna besz�lni mag�ra, pedig erre egy�ltal�n nem volt sz�ks�g, hiszen �n is �reztem azt a bizonyos �rz�st.
- Elhiszem.
- �s �n is hi�nyoztam neked? - k�rdezte kisfi�s tekintettel.
- Iszonyatosan hi�nyozt�l.
- 1 h�napot szenvedt�nk v�gig mindketten.
- A h�lyes�gem miatt.
- A l�nyeg, hogy most itt vagy. - jobb kez�vel a hajamba t�rt.
- Meg akarlak cs�kolni.
Egy sz�les mosollyal k�zel�tett, �s teljes�tette a k�v�ns�gomat. Egy hossz�, kellemes cs�kot kaptam t�le.
- Sz�vesen �llok itt veled eg�sz este, de nincs kedved bentebb menni?
- Tudod mihez van kedvem?
- Mihez?
- �jra megcs�kolni t�ged. - vigyorogtam.
- Azt hittem azt mondod, hogy ki szeretn�d pr�b�lni az �gyat.
Kicsit zavarba j�ttem a mondat�t�l, �s a n�z�s�t�l is.
- Nem...
- Pedig hatalmas francia�gyam van. - als� ajk�ba harapott, �gy n�zett r�m.
- Na j�, nincs ellenemre a dolog.
Hirtelen megcs�kolt, majd felkapott, �s bentebb vitt, ahol letett az �gyra. A kinti l�mpa f�nye besz�r�d�tt, de Bill m�g az �gy melletti kisl�mp�t is felkapcsolta, �gy t�k�letesen l�ttuk egym�st.
Nem t�madott le, szorosan mell�m fek�dt, �s r�m n�zett.
- Mes�lsz magadr�l? - egy kis puszit adott a sz�mra.
- Mit mes�ljek?
- A neveden k�v�l nem t�l sok mindent tudok r�lad. Azt lesz�m�tva, amit a cs�kjaidb�l lesz�r�k.
- Mit sz�rsz le? - kiv�ncsiskodtam.
- Az legyen az �n titkom.
- Naaa. - k�rdeltem egy apr� puszi seg�ts�g�vel.
- Mes�lj el�bb magadr�l, azt�n elmondom.
- H�t j�. - nagyon l�legeztem, �s belekezdtem - 18 �ves vagyok, itt �lek Berlinben, nincs testv�rem, �s szeptemberben kezdem az egyetemet Hamburgban.
- Nem mondod, hogy Hamburgban fogsz tanulni? Ez nagyon j� h�r.
- Ott laktok Tommal, ugye?
- Igen. �s te is ott fogsz lakni! Ez szuper!
- �r�l�k, hogy �r�lsz.
- Te nem? �gy minden nap tal�lkozhatunk. El sem hiszem.
- H�t ezt �n sem.
- �g�rem, ha odak�lt�z�l, nem lesz olyan nap, hogy ne tal�lkozn�nk.
- Az nagyon j� lenne, de szinte lehetetlen.
- Arra van id�m, amire sz�nok, �s �n minden szabadid�met r�d akarom sz�nni.
- �n pedig r�d. - �tkaroltam a nyak�t, �s hosszasan cs�koltam a puha ajkait.
- Rem�lem te is azt �rzed a cs�komb�l, amit �n a tiedb�l.
- �n nem tudom elhinni, hogy azt �rzed.
- Pedig elhiheted. - m�lyen a szemembe n�zett - Szeretlek.
Alig tudtam felfogni, de r�gt�n v�laszolni akartam.
- �n is szeretlek. Nagyon.
Hossz� percekig faltuk egym�s ajkait, �s tettekkel pr�b�ltuk kifejezni, amit el�tte szavakba foglaltunk. Nem b�rtuk tov�bb, �s szinte egyszerre ny�ltunk be egym�s p�l�ja al�. Gyorsan megszabad�tottuk egym�st a felesleges ruh�kt�l. Bill meztelen teste mindenn�l izgat�bb volt, �s mikor r�m fek�dt ennek hangot is adtam. Hangos s�hajok k�zepette v�lt eggy� a test�nk.Mikor egy�tt mozogtunk, a menyorsz�gban �reztem magam, de ez akkor sem v�ltozott, mikor kimer�lve mell�mfek�dt, �s �t�lelt. Csak mosolyogtunk egym�sra, �s tudtuk, hogy ez valami hihetetlen�l fantasztikus dolog kezdete.
- Ugye tudod, hogy most m�r nem engedlek el t�bb�?
- Nagyon rem�lem. - lehunytam a szemem, szorosan hozz�b�jtam, �s a simogat�s�ra aludtam el.

V�GE