3.rész

-         Susanna Klein. Örülök, hogy megismertelek. Abban reménykedtem, hogy kicsit többet beszélgetünk majd, de ha nem akarsz, hát nem erőltetem. Ő itt Aneela Jonhson a barátnőm.

-         Hello –köszönt Ane és leült mellém.

Kb. 15 perc múlva aztán megszólalt a drága…

-         Bill… Bill Kaulitz. Általában beszédesebb vagyok, de ma nem volt túl jó napom. Szóval szerintem nem is fogunk többet beszélni. Van nálatok fontosabb dolgom is –mondta ridegen.

-         Hát drága, nekem is nagyon szörnyű napom volt és életem utolsó perceit nem azzal óhajtom eltölteni, hogy a te kicsinyes, csip-csup ügyeiden törjem a fejem, szóval, ha megengeditek én, most elmegyek táncolni.

-         Várj –ragadta meg a karom, amikor felálltam. - Hogy érted, azt hogy életed utolsó perceit.

-         Ne is törődj velem –mosolyogtam rá és megsimogattam angyali hófehér arcát.

-         Tanuld meg egy kicsit máshogy látni az életed, különben egy nap arra ébredsz, hogy nem csináltál semmi különleges dolgot és, hogy csak agyon hajszoltad magad. Nem élvezted az életed, és amikor erre rájössz, kegyetlenül rosszul fogod érezni magad, de akkor már lehet késő lesz, akárcsak egy baráti beszélgetésre is. És most megyek táncolni.

Azzal ott hagytam az elképedt srácot Aneelaval, aki dermedten ült és villámgyorsan megitta az egész pohár italom.

Nagyon jól éreztem magam, és olyan jót táncoltam, mint még soha. Kipirultam a sok tánctól így úgy döntöttem kimegyek egy kicsit a levegőre. Amint kiléptem az udvarra megcsapott a hűvös szél és hópelyhek olvadtak el meleg arcomon. Felnéztem az égre és elmosolyodtam.

Hangokat hallottam a hátam mögül és valaki megfogta a kezemet, óvatosan végig simította a karom, és végig vezette kezét egészen a vállamig. Ott elidőzött egy kicsit és éreztem, ahogy a haja az arcomhoz ér. Közelebb lépett és most már a hátamnak nyomta mellkasát-, éreztem, ahogy levegőt vesz, apró mégis mély levegőt, amit a nyakamba fújt.

Jól esett a közelsége és egyre kíváncsibb voltam vajon ki áll mögöttem…

-         Amit az előbb mondtál bent… nagyon… szíven ütött. –súgta a fülembe, majd gyengéden maga felé fordított.

-         Csak az igazat mondtam –feleltem.

-         Nem fázol? –kérdezte, de válaszomat meg se várva vállamra terítette kabátját. Csodálatos illata volt, és ahogy megérintett, kirázott a hideg.

-         Az előbb még rideg és közönyös voltál… most miért változtál meg? –kérdeztem és mélyen a szemébe, néztem. Kerestem a szavakat, de nem tudtam mit mondani neki, így elfordultam tőle és ismét elkezdtem nézni a hóesést.

Ismét mögém lépett és a hasamhoz nyúlt, majd bele a kabátzsebébe és kivett belőle egy doboz cigit és egy gyújtót.

-         Kérsz? –kérdezte.

-         Nem, köszi, van e-nélkül is elég bajom –toltam el a kezét a számtól.

-         Nem akarod elmesélni mi bánt? –kérdezte miközben rágyújtott.

-         Most speciel a cigi füst- nevettem.

-         Bocs… - és eltaposta a cigit. Majd egy utolsó füstöt fújt ki.

-         Köszönöm –néztem rá meglepődve. – Miattam nyomtad el?

-         Igen… azt mondtad, nem bírod a cigi füstöt –mosolygott. És végig simította az arcom.

Behunytam a szememet és résnyire kinyílt a szám. Bill közelebb lépett és elkezdett cirógatni, majd adott egy puszit az arcomra. Majd még egyet és még egyet. Kinyitottam a szemem és rá néztem.

-         Miért csinálod ezt? –kérdeztem.

-         Nem tudom. De… nekem tetszik… - felelte mosolyogva. És éreztem, hogy a derekamra teszi a kezeit, hosszú ujjait éreztem a fenekemen, erre ellöktem magamtól.

-         Én nem vagyok az egyik kis rajongód. Emlékszel? Mondtam… a csókot sajnálom, de autogramot és fotót nem kérek… - mondtam ridegen, de legbelül égtem a vágytól, hogy újra a karjaiban tartson. Teljesen megőrített.

-         És mi lenne, ha a csókot… most adnám, ha már az előbb olyan bunkón viselkedtem- azzal közelebb lépett és ismét magához szorított.

Megharapta az alsó ajkát, amitől teljesen kikészültem. Egyre inkább kívántam őt…

-         Ne… azt hiszem jobb lesz, ha én megyek. Úgyis fáradt vagyok. Köszönöm a kabátot –mondtam és kibújtam belőle, majd odaadtam neki.

-         Szívesen –felelte durcásan és elvette.

Majd elindult befele én pedig haza. Hirtelen meleg kezei a csuklómon egybe fonódtak és magához rántott. Mielőtt bármit is reagálhattam volna, forró ajkait az én ajkaimon éreztem. Szenvedélyesen csókolóztunk a hóesésben és ő erősen a karjaiba zárt. Teljesen kiment a fejemből minden. Nem tudtam, hol vagyok… se azt, hogy miért nem taszítom el magamtól, és miért akarom, hogy tovább csókoljon, hogy érezzem édes illatát és érezzem ölelését.

-         Bill!

Szólt egy ismerős férfihang…

-         David… - suttogtam rémülten és belebújtam Bill nyakába, hogy ne ismerjen fel.

-         Bocs, nem akartalak titeket zavarni, csak meg akartam kérdezni, hogy nem-e láttad Susannát…

-         Nem… nem láttam, de most kérlek, hagyj… - mondta Bill. És gyengéden elkezdte csókolgatni a nyakamat.

David visszament én pedig észbe kaptam.

-         Azt hiszem jobb, ha megyek. Mondd, meg kérlek Aneelanak, hogy… hogy holnap az irodában találkozunk. Jó éjt Bill…

-         Mikor látlak? –kérdezte Bill.

-         Nem tudom… nem hinném, hogy újra találkozunk... Így lesz a legjobb.

-         Hát ennyi? Egy csók és más semmi? –kérdezte ridegen, és hátrább lépett. - Te is olyan kis liba, vagy mint a többi kiscsaj. Tudod mit? Menj… csinálj, amit akarsz- azzal sarkon fordult és ott hagyott engem.

Elképedten álltam, majd felocsúdva, zavartan elindultam hazafelé.

Otthon szinte beájultam az ágyba. Szörnyen fájt a fejem… és a hasam is. Bevettem hát egy fájdalomcsillapítót, de nem használt… így még egyet és még egyet.

Reggel még rosszabbul éreztem magamat…

-         Szia Aneela, mikor értél haza? –szóltam bele a telefonba.

-         Szia, nem sokkal utánad mentem el… de hol vagy?

-         Itthon…

-         Jól érzed magad?

-         Persze… csak… egy kis pihenés kell. Légyszi, mondd meg a főnöknek, hogy… ma csak délután mennék be…

-         Oké. Amúgy már keresett… valami fontos munkát akar neked adni. És… mi volt Billel? Olyan feldúltan jött vissza… mit tettél vele te csaj?

-         Semmit… - mondtam fáradtan.

-         Ahhoz képest annyi piát vedelt be utána, hogy csak, na. David cipelte haza. Ó és el se tudod hinni, hogy mennyire édes volt Tom. De majd akkor délután elmesélem.

-         Oké. Most alszok még egy kicsit.

-         Oké, szia

-         Szia.

Az egész délelőttöt végig aludtam. Nem is keltem volna fel, ha nem csengetnek.

Pizsamában kómásan mentem le. Úgy éreztem magam, mint egy mosott rongy.