8. rész
1 órába telt mire Bill elkészült. Már a kórházban toporogtam és idegeskedtem. Minél hamarabb túl akartam lenni a műtéten.
- Susy van egy nagyon jó hírem –lépett hozzám a doktornő.
- Tényleg és mi az? –lépett oda Bill.
- Nos holnapután megcsináljuk a műtétet. Idehívtam egy specialistát, és vele együtt fogjuk megcsinálni.
- Ez igazán jó hír –nevetett Bill, és megölelt.
- Még mindig nincs kettőtök között semmi? –somolygott Élien.
- Én nem tudok semmit –néztem Billre.
- Az hogy nincs köztünk semmi… ezt így nem mondanám, de még nem tervezzük a lagzit…
- Oké, de ígérjétek meg, ha terhes leszel Susy, én is tudni fogok róla –rázta meg a mutatóujját.
- Ígérem, te leszel az első –kacagott Bill.
Elbúcsúztunk és elindultunk a városba. Bill kicsit vásárolgatni szeretett volna én, pedig gondolkozni. És mivel már tudtam, milyen Bill mikor vásárol, biztos voltam benne, hogy lesz pár nyugodt órácskám, hogy gondolkozzak néhány dolgon.
- Bill –szóltam az egyik bevásárló központ közepén –holnap találkozzunk Tommal!
- Miért pont holnap? –lepődött meg.
- Mert mi van, ha nem élem túl a műtétet és nem találkozok vele?! Nem akarok úgy meghalni, hogy legalább egy fontos személyt ne ismerjek meg a családodból… - mondtam komolyan, de Billt látszólag teljesen ledöbbentettem.
- Te nem vagy eszednél… EGY: nem lesz semmi bajod. KETTŐ: nekem Tom pont olyan fontos, mint az embernek egy púp a háta közepén.
- Ne bolondozz, ezt te sem gondolhatod komolyan! Tudom, hogy nagyon fontos neked. Máskülönben nem érdekelne, hogy mi van vele…
- Nem is érdekel, felőlem, azt csinál magával, amit csak akar. Az ő élete úgy cseszi el, ahogy ő akarja.
- Nekem mindegy, de most azt hiszem, felhívom Aneelát. Már biztos ideges miattam…
- Rendben, én meg addig beszélek lökött ikremmel. –fintorgott.
Amint elment felhívtam Aneelát, aki azonnal rohant hozzám.
- Szia kedves, olyan rég láttalak! – üdvözölt.
- Hello! Nagyon örülök, hogy végre találkozunk! –köszöntem neki.
- A mesélj mi újság?
- Megműtenek! Holnapután. Bill talált nekem egy orvost, aki…
- ÁLLJ!!!! Bill? Bill Kaulitz? Az a…
- Igen, igen, igen. Az a Bill Kaulitz, akivel olyan csúnyán váltunk el azon a lökött partyn és az a Bill Kaulitz most történetesen a lakótársam.
- Jézusom! Te összeköltöztél vele?!
- Igen… de, ne gondolj semmi rosszra. Azaz gondolhatsz, hiszen… - pironkodtam.
- Ti- ti-, hebegte. Ti lefeküdtetek?!
- Jaj ne legyél már ilyen…
- De ilyen vagyok! Mikor?
- Tessék?
- Mikor feküdtetek le? –nagyon idegesnek tűnt, és ez bosszantott.
- Hát… nem tudom pontosan… két hete kb.
- URAM ISTEN!
- Mi bajod Aneela?
- Hogy mi bajom?! Te nem szoktál híreket nézni?! Újságot olvasni?! Meg ilyen híradási eszközöket?! –dühöngött.
- Mostanában nem volt időm és Billnek elromlott a tévéje.
- Naná hogy elromlott, hiszen minden adásban ő van és a tesója meg a banda és David Jost… ahogy egy sztriptíz bárban mulatnak!!!!!!!!!! –fakadt ki.
- Mikor?
- 3 napja!!!!!!!!!!
Végig gondoltam az elmúlt napokat, gondolkoztam - 3 napja?! Bill tényleg nem volt otthon. Azt mondta, valami fontos dolga van.
Egy világ omlott össze bennem.
Aneelával még egy órácskát beszéltünk. Megkértem ne mondja el senkinek, hogy bármi is volt köztem és Bill között, ő pedig biztosított arról, hogy hallgat.
Nem vártam meg Billt, a megbeszélt helyen. Sétálni indultam. Elmentem egy újságárus bódé mellett. Hirtelen megtorpantam, majd visszafordultam és vettem egy csomó újságot. Nem hittem a saját szememnek. Billt pont akkor fotózták le, amikor egy szőke maca az ölében ült. Nem tudtam rá haragudni. Hiszen én csak egy kis senki vagyok. Ő meg egy sztár. Jobb lenne elköltözni… ahogy ezen gondolkoztam, megcsörrent a telefonom. Bill hívott. Nem akartam felvenni. Úgy éreztem, ha beszélnék vele, a végén még elküldeném melegebb, macás éghajlatokra, így megvártam, amíg letette, és lenémítottam a telefonom. Összesen tizenkilencszer hívott, és én ennyiszer nem vettem fel. Majd küldött egy sms-t.
Hol vagy? Miért nem veszed fel? Ha elolvastad az üzenetemet, kérlek, azonnal hívj fel. Aggódok. Bill.
Hülye lettem volna felhívni. Ültem a kedvenc padomon, és néztem a képeket. Közben agyaltam.
- Mi történhetett közöttük? Vajon lefeküdtek? És miért nem szólt nekem? Ha útban vagyok neki, csak szóljon. De nem, átvert… azt hittem együtt leszünk! Úristen milyen hülye vagyok! Hogy gondolhattam, hogy mi ketten…?–gyötrődtem magamban.
Hirtelen egy kéz súlyát éreztem a vállamon, és felkaptam a fejem. Bill ott állt előttem, és amikor az újságok kiestek az ölemből, elfehéredett. Nem szólt semmit, csak nézett, és pislogott. Az egyik lap pont ott nyílt ki, ahol Bill és a szőke lány ölelkeznek.
- A te életed. Azt csinálsz, amit akarsz –mondtam, majd felálltam.
A csuklómon éreztem Bill hideg, hosszú ujjait. Megfordultam, és ő könnyes szemmel nézett rám.
- Ne gondolj semmi rosszra. Kérlek! Meg tudom magyarázni!
- Nem kell magyarázkodnod. Már mondtam, a te életed!
- Nem akarlak elveszíteni, pláne emiatt az idióta miatt!! –ordította.
- Miről beszélsz? –kérdeztem értetlenül.
- Emlékszel? Mondtam, hogy a testvéremmel összevesztünk! Pont emiatt!
- Én ezt nem értem, most hogy jön ide a tesód?!
- Úgy hogy az a barom odament abba a lebujba, a csaja meg engem zaklatott, hogy valami baj van és egy csomó fotós, van ott, és valamit csináljak!
- Erre te? –fintorogtam.
- Erre én odamentem a srácokkal, akik a hátsó bejáraton kimenekültek Tommal. De hogy ne legyen feltűnő, én ott maradtam Daviddal, azok a kis lotyók, meg persze hogy másztak ránk! De tudod mit?! Gyere!
Azzal megragadott és elkezdett velem szaladni…
- Bill hova cipelsz?! –kérdeztem bő20 perc múlva. A futástól már szúrt az oldalam. – Nem megy Bill, nem bírok tovább futni!!!!
- Már nem is kell –ő is kapkodta a levegőt. Egy 3 emeletes ház előtt álltunk meg.
Felsietett a lépcsőn és elkezdett dörömbölni az ajtón. Hamarosan kinyílt az ajtó. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
