58. rész. Nickes saját életes.

-          És most már megkérdezem. Mit csinálsz te itt kint?

-          Cigizek. – nyomtam el egy pad melletti kuka peremén az elszívott szálat.

-          Nem akarsz beszélgetni. – állapította meg.

-          Nincs miről. Nick alszik, én unatkozom, így gondoltam levegőzök egyet.

-          Veszekedtetek.

-          Előfordul. De ilyen egy pár, nem? Veszekszünk, aztán békülünk.

Egy pár… ezt a jelzőt szándékosan használtam. Tudom, hogy tovább jut ez az infó, mert mindenki látta a jelenetet Nickkel. Georg arckifejezésén is látszott, hogy megleptem, de azért gyorsan és elég ügyesen leplezte.

-          Igaz. De az én vitáim megoldódni látszanak, és ezt neked köszönhetem. Mivel viszonozhatnám?

-          Ugyan. Majd csak mond el, mit szólt Alyssa.

-          Mindenképp.

-          Helyes. Na én megyek, eszek valamit és visszamegyek Nickhez, mert ha felkel, és megint nem talál maga mellett, azt már nem fogom tudni kimagyarázni. – közöltem mosolyogva.

-          Nehéz az élet ennyi pasi közt. – mosolyodta ő is el magát együtt érzően és elindult velem vissza a hotelbe.

-          Hát akkor, jó éjt.

-          Neked is. És még egyszer, és egyáltalán nem utoljára, köszi.

-          Előre letudom akkor a szíveseneket egy nincs mittel.

-          Szia. – búcsúzott és magamra hagyott.

Ettem egy salátát, ittam egy ásványvizet és nagyjából fél óra múlva már vissza is bújtam Nick mellé.

-          Merre jártál?

-          Elszívtam egy cigit és ettem valamit.

-          Egyedül?

-          Nick. Ne. – kértem nyugodtan, majd elfordultam és kényelembe helyeztem magam az alváshoz.

-          Szeretnél beszélgetni?

-          Nem. Most nem. – tettem hozzá.

-          Jó éjt. – puszilta meg takaró alól kilógó vállamat és többet már nem szólt hozzám.

Hamar elaludtam és mikor felébredtem, más szemmel láttam a világot. Arra gondoltam, „hé, mi ez a lehangoltság, mikor mindened meg van, ami csak kell”

Mert igen. Mindenem meg van, sőt még több is. Van egy tökéletes srác, akinél jobbat nem is érdemelnék. És akartam, hogy ezt ő is tudja.

Korán kipattantam az ágyból és igyekeztem nesztelenül elhagyni a szobát. Siettem a pékségig és ezúttal két brióst vettem. A kávézóban kértem két hosszú kávét sok tejszínnel és már igyekeztem is vissza a szobámba.

-          Jó reggelt. – mosolyogtam az ébredező Nickre.

-          Te nem bírsz egy helyben maradni?

-          Hoztam reggelit.

-          Tudod, hogy nem bírok ilyen korán enni.

-          Friss, még meleg briósom van. Igazán tehetnél kivételt. – büszkélkedtem és kivettem a két süteményt a zacskóból.

-          Baba nem szeretem a brióst.

-          Na már emlékszem miért nem bírtalak elviselni hosszútávon. – nevettem el magam.

-          Én pedig emlékszem, hogy ok nélkül sosem hoztál reggelit nekem. – puszilt szájon édesen.

-          Ne haragudj, hogy tegnap olyan idiótán viselkedtem. – pakoltam vissza a zacskóba és felálltam.

-          Hé. A kávét azért kérem. – kapta ki a kezemből.

-          Mit csinálunk ma?

-          Amit csak szeretnél. De kettesben.

-          Naná.

-          Gyere már ide. – kérlelt, én pedig lepakoltam az asztalra a cuccaimat és leültem mellé. – Hiányoztál.

-          Te is nekem. Nem is tudod mennyire.

-          Érdekesen mutattad ki.

-          Nem tudom mi volt velem.

-          Megszoktam már a zakkantságod.

-          Hé. – böktem vállon, mire sikeresen kilöttyentette a kávét az ágyra.

-          Na erről beszéltem. – bólogatott.

Nagyjából fél órát harcoltunk és szívtuk egymás vérét, mikor a telefonom csörgése zavart meg minket.

-          A bátyám az.

-          Munka?

-          Nagyon vicces vagy. – keltem ki az ágyból és felvettem. – Szia.

-          Ezek szerint nem ébresztettelek fel.

-          Már egy órája fent vagyok.

-          Gondoltam szólok, hogy megszerveztem az interjút. El szeretnél jönni? Nick is jöhet természetesen.

-          Miért akarnék?

-          Hát gondoltam, mivel te akartad, te intézted és Georg neked hálás érte, ott szeretnél lenni, mikor túl esik rajta.

-          Fogjam a kezét? Ugyan bátyó, az a te dolgod.

-          Baj van?

-          Nincs.

-          Hát jó. Mikor látlak?

-          Nem tudom. De ha nem gond én offolom magam egy pár napra az oviból.

-          TH mentes napok?

-          Nem. Nickes és saját életes napok.

-          Oké hugi. De azért ne tűnj el.

-          Nem fogok. Puszi. – tettem is le.

-          Szabadságoltad magad a kedvemért? – jelent meg a hátam mögött Nick és átkarolta a derekam.

-          Úgy néz ki. Úgyhogy szervezz programot, nem akarok unatkozni.

-          Igenis. – puszilt bele a nyakamba és elvonult a fürdőbe.

Visszaültem az ágyra és nekiláttam a reggelimnek.

-          Na? – várta a szobájába visszaérkező Georgot Bill.

-          Nem jön.

-          Mit mondott?

-          Nem biztos, hogy akarod tudni.

-          Talán mégis.

-          Kihangosítva beszélt vele David, úgyhogy mindent hallottam. Azt kérdezte, minek jöjjön. Konkrétan úgy hogy fogja-e a kezemet, majd közölte, hogy az David dolga. Aztán azt is hozzá tette, hogy távol marad az ovitól pár napra, mert Nickes saját életes napokat tart, hogy az ő szavaival éljek.

-          Utálom Nicket. – foglalta össze egyszerűen gondolatait.

-          Tudom haver.