9. rész

-         Bill! Susy? –egy kócos szőkés barna hajú srác állt az ajtóban, kissé hiányos öltözékben. Nagyon ismerős volt nekem. És miután bementünk a szobába és megláttam világosba, rájöttem. Ő táncolt a csinos szöszivel a partyn, ahol megismerkedtem Daviddel és Billel.

-         Magyarázd el neki! –üvöltötte Bill és neki esett testvérének. Durván a fotelbe ültette, és hozzá vágta az újságokat.

Tom lesütötte a szemét, és a földre dobta az újságokat. Én viszont már kezdtem csillagokat látni, úgyhogy mielőtt végképp rosszul lettem volna, villám gyorsan leültem a földre. Bill és Tom egyszerre néztek felém, én pedig lehajtottam a fejemet.

-         Minden rendben? –kérdezte Bill.

-         Nem tudom. Már semmit nem tudok… de mégis tudok valamit! Szétrobban a fejem, haza akarok menni, és aludni akarok!!!!! –fakadtam ki.

-         Mindjárt indulunk, de előtte elmondja Tom, hogy mit kerestem abban a bárban!

-         Bill hiszek neked!!!!!!! Oké????! Csak had pihenjek már!!! –sírni kezdtem és összekuporodtam a földön.

-         Maradjatok itt, van egy vendégszoba, ott elfértek ketten –szólt csendesen Tom.

Bill rám nézett, és én némán bólintottam.

Tom felkísért minket az emeletre. Én azonnal lefeküdtem a kényelmes ágyba, és el is aludtam, Bill kiment és hangos szóváltás szűrődött be kintről.

Reggel hatkor ébredtem fel. Bill már mellettem szuszogott. Keze a derekamon volt. Óvatosan kibújtam alóla és leosontam a földszintre.

Tom lent ült és bámult maga elé.

-         Ó, már fent is vagy? –suttogta mikor meglátott.

-         Igen, szomjas voltam és…

-         Gyere velem –szakított félbe és felállt.

Egy nagyon szép kis konyhába vezetett. Egy boxer alsó volt rajta, de nem zavarta, hogy előttem ilyen lenge ruciban mutatkozik. Benyúlt a hűtőbe és egy doboz őszibarack levet vett elő. Fogott egy poharat és töltött nekem, majd odanyújtotta.

-         Köszönöm.

-         Nincs mit. Meséljem el, hogy mi történt aznap? Amikor azok a képek készültek? –kérdezte félénken.

-         Nem! Nem érdekel! Fáradt vagyok és most már nem testileg, hanem lelkileg.

-         Sajnálom! Nem akartam neked is szenvedést okozni!

-         Nincs mit sajnálnod! Holnap túl leszek a műtéten… és amint tehetem, eltűnök innen egy kis időre.

-         Billel? –kérdezte miközben leült az egyik székre.

-         Nem tudom. Nem hinném. Nem illünk egymáshoz. Pontosabban én nem illek hozzá… nem egy kategóriába tartozunk, neki egy csinos, szép, okos és gazdag csaj kell, én pedig szegény vagyok és…

-         Billt nem érdeklik az ilyenek, ő magadért szeret, azért amilyen vagy. Szereti, ahogy nevetsz, ahogy beszélsz, ahogy alszol. Te így vagy jó neki!

-         És te kit szeretsz?

-         SENKIT! –jelentette ki határozottan. – Engem hagyjanak békén a csajok. Elegem van mindegyikből. Most amit leművelt az a lány… még hogy teherbeesett!!! Mindig védekezek! Még részegen is!! És aznap nem is voltam részeg! Csak kétségbeesett…

-         Na várj! Most már semmit sem értek! –szakítottam félbe. – Én csak azt tudtam, hogy szereted a lányokat, de…

-         Szeretem is! De most kicsit megszívtam –nevetett savanyúan. – Egy lány a bárból bejelentette, hogy 2 hónapos terhes! De nem lehet tőlem terhes! Mert védekeztem! És aznap, amikor bejelentette sokkot kaptam, Billtől kértem segítséget! Pontosabban nem én, hanem a barátnőm… mármint a volt barátnőm. Mert miután hallotta a beszélgetést, azonnal szakított velem.

-         Uh, ezt most részletesen magyarázd el, nagyon szépen kérlek, mert még nagyon korán van és ilyenkor még nem vagyok toppon.

Röpke másfél óra alatt, Tom kiöntötte nekem a szívét. Elmondott minden egyes apró részletet… amibe néha bele is pirultam. Ezen nagyon jól szórakozott.

Kiderült, hogy egy nagy csalódás után elment abba a bárba és megismerkedett azzal a lánnyal, Roryval. Nagyon kedvesnek találta és elkezdtek beszélgetni, majd a csajszi rá mászott. Melyik pasi ellenkezett volna? Lefeküdtek, majd elbúcsúztak egymástól. Majd két hónap múlva felhívta telefonon, hogy nagyon sürgősen beszélniük kell. Ekkor már Tomnak volt egy 1 hónapos kapcsolata. Nagyon jól megvoltak Jeniferrel, de sajnos, aznap ő is a városban bulizott a barátnőivel és mikor meglátta Tomot bemenni a bárba, utána ment. Vesztére, hallotta amint Rory elmondja 2 hónapos terhes. Tom először azért borult ki, mert szerinte ez lehetetlen, majd miután hátrafordult, hogy faképnél hagyja a lányt, megpillantotta könnyeivel küszködő barátnőjét.

-         Egy világ dőlt bennem össze! Most meg nektek is csak bajt okozok. Komolyan olyan jó lenne, ha meghalnék!! –mondta majd fejét az asztalra tette.

Megsimogattam raszta tincseit és a hátát.

-         Szerintem bizonyítsd be, hogy nem a tiéd a gyerek… de ha mégis a tiéd, vállald. Nem tehet róla az a csöppség, hogy az anyja egy… na mindegy, megyek megnézem Bill felkelt-e.

-         Oké, és köszi, hogy meghallgattál. És ha enyém a gyerek, akkor elveszem az anyjától. Úgyis nekem ítélik, mert ő egy rossz lotyó! –fortyogott.

-         Te tudod… de nem biztos, hogy jó ötlet egy gyereket elszakítani az anyjától…

-         Mit nyújthat neki? Mert szeretetet azt biztos nem! Max, végig nézheti szegény gyerek ahogy az anyját pénzért megdugják! –dühöngött.

-         Nyugodj meg! Lehet, hogy nem is a tiéd, akkor meg miért emészted magad? Inkább azon gondolkodj, hogy szerezd vissza Jenifert.

Tom szó nélkül megcsóválta a fejét, majd elővett egy cigit és rágyújtott. Lassan és mélyen beleszívott a cigibe, majd felállt.

Én is így tettem majd felmentem az emeletre.

Bill még mindig aludt. Engem pedig teljesen összezavart…

-         Nem akarlak elveszíteni, pláne emiatt az idióta miatt!!

Miért mondta? Tényleg fontos vagyok a számára? És amit Tom mondott:

-         Billt nem érdeklik az ilyenek, ő magadért szeret, azért amilyen vagy. Szereti ahogy nevetsz, ahogy beszélsz, ahogy alszol. Te így vagy jó neki!

Tanácstalanul rádőltem Billre ő pedig elkezdett mocorogni.

-         Jó reggelt! Hogy aludtál? –kérdezte álmosan.

-         Egész tűrhetően… Te?

-         Én is hasonlóképpen, de mikor először felkeltem nem voltál mellettem…

-         Igen, lementem, mert szomjas voltam, aztán Tommal beszélgettünk egy kicsit és…

-         Mit mondott? –felült és nyújtózott egyet, majd magához húzott és visszadőltünk az ágyba.

-         Sok mindent. Többek között, hogy tényleg nem önszántadból mentél oda, és hogy az a Rory vagy ki, azt állítja, hogy teherbeesett tőle. És még azt is mondta, hogy még mindig szereti Jenifert.

-         No fene… elmesélte az egészet?

-         Aha…

-         És… velem maradsz? –kérdezte.

-         Miért ragaszkodsz hozzám? –kérdeztem fájdalmasan.

-         Nem tudom… talán baj?

-         Nem… nem baj… csak… ahj, Bill –mondtam és hozzá bújtam.

Még egy órát lustálkodtunk, aztán lementünk Tomhoz.

-         Sziasztok –lehajtott fejjel beszélt és nem nézett Billre.

-         Jajj te hülye gyerek, gyere ide –nevetett Bill és megölelte testvérét. –Szerinted, tudnék én rád haragudni? –azzal megborzolta raszta tincseit.

-         Hát, igen, este elég dühös voltál, és igazad is volt. Tényleg kezdenem kell magammal valamit.

-         Te mit szeretnél ma csinálni Susy? –fordult felém Bill.

-         Szórakozni! Menjünk vidámparkba, meg össze-vissza!  - nevettem.

-         Oké! –mondták egyszerre.

-         Tényleg?

-         Persze! Felöltözök és mehetünk. –szólt Tom.

-         Mi meg addig reggelizzünk!

-         Mennyetek csak a konyhában találtok kaját –kiáltott le Tom.

Bill csinált reggelit. Miután végeztünk ő elment a lenti fürdőbe lezuhanyozni.

Én pedig felmentem az emeletre és elkezdtem öltözködni. Épp a farmerrel harcoltam, mikor kinyílt az ajtó. Azt hittem hanyatt vágom magamat…