10. rész

Tom megszeppenve nézet végig rajtam. Szinte perzselt a tekintete. Akkor döbbentem rá, hogy még csak melltartó van rajtam és egy farmer. Gyorsan magam elé kaptam a takarót, és csendesen szitkozódtam, hogy miért nem zártam be az ajtót.

-         Elnézést… én… azt hittem… hogy Bill van bent… ne haragudj!

-         Öhm… semmi baj… bezárhattam volna az ajtót…

-         Hát akkor… hagylak öltözni…

-         Köszi

Majd elsüllyedtem szégyenemben. Keserves mosolyra húzódott a szám és felvettem a pólómat. Lementem a földszintre. A két srác fojtott hangon csevegett és amint megláttak szétrebbentek, mint egy rajta kapott pár.

-         Á már kész is vagy?! –mosolygott Bill.

-         Igen… miről beszélgetettek?

-         Nem fontos, gyere, induljunk!

Megfogta a kezem és kimentünk az autóhoz. Odakint hétágra sütött a nap. A levegő friss illata kitisztította a tüdőmet és újult erővel indultunk a városba.

 A nap nagy részét ott töltöttük. Fagyiztunk, vásárolgattunk és viccelődtünk. Aztán elmentünk a vidámparkba. És mivel Bill nem volt hajlandó velem felülni egy pörgős valamire, aminek Hurrikán volt a neve, így Tommal mentem. Szédületesen jó móka volt. 5 percen keresztül úgy éreztem, hogy meghalok. De ez olyan kellemes félelem volt. Tom szorosan fogta a kezem és szerintem ő jobban félt, mint én. Nagyon rég éreztem magam ennyire felszabadultnak, ennyire vidámnak. Este hazamentünk. Tommal Bill megbeszélte, hogy este elmegyünk valamerre csavarogni. Én éppen zuhanyoztam, amikor megcsörrent a telefonja. Hallottam amint köszön, de aztán kiment a szobából. A víz gyengéden simogatta a hátamat.

Amikor kiléptem a fürdőből, egy törölközőbe csavarva a tv-hez léptem. Éppen Chelo száma ment és elkezdtem rá táncolni…

Amikor vége lett a számnak vigyorogva kikapcsoltam a Tv-t. Ki akartam menni, megnézni Billt, de ő ott állt az ajtóba és nevetett.

-         Csak nem leskelődsz? –szidtam meg finoman.

-         De, de, muszáj voltam! Nagyon jól táncolsz! Aztán este is így ropd, mert Tommal megbeszéltük, hogy egy nagyon jó kis night- klub, szerűségbe megyünk. Persze, ha neked is megfelel.

-         Már hogyne felelne meg. Köszönöm ezt a csodás napot. –mondtam azzal a karjaimba zártam, és adtam egy lágy csókot a szájára. Sejtelmesen nézett rám, amitől libabőrös lettem.

-         Mi az, mit nézel? –kérdeztem csipkelődve.

-         Egy tündért… az én kis tündéremet.

Énekelve behátráltam a fürdőbe és felöltöztem.

-         Nem is tudtam, hogy ilyen jól énekelsz –nyitott be Bill.

-         Hát igen… de csak a fürdőszoba akusztikája teszi.

-         Majd megbeszélek neked egy castingot, rendben?

-         Neeem! Csak legyek túl a holnapon! –sóhajtottam és elkezdtem mosni a fogamat.

-         Félsz? –kérdezte immár komolyan.

A fogkefe megállt a kezembe… nem tudtam, mit érzek. Igazából… félek… félek, hogyha valami történik, többé nem látom Billt… féltem, hogy elveszítem őt. De ugyanakkor, ha sikerrel jár a műtét boldogok is, lehetünk. Csak sajnos még mindig nem tudtam, hogy Bill őszintén szeret-e. hogy szerethetne? Nem rég ismert meg… tanácstalan voltam. Befejeztem a fogmosást és felé fordultam. Csendben és komoly arccal állt előttem. Nagyot nyeltem. Úgy éreztem, gombóc van a torkomban.

-         Nem tudom… nem tudom, hogy félek-e vagy sem… - nyögtem ki nagy nehezen…

-         Én igen… nagyon félek… és nagyon aggódok. –megfogta a kezemet és megpuszilta.

-         Miért?

-         Nem akarlak elveszíteni! –magához húzott és adott egy szenvedélyes csókot.

-         Szeretsz? –kérdeztem félénken, bár tudtam, hogy erre még én magam se tudnék pontos választ adni.

-         Megharagszol, ha azt mondom… Azt hiszem igen!?

-         Nem, nem haragszom. –mosolyogtam. – Mond csak… akkor is ezt fogod érezni, ha nem gyógyulok meg?

-         De meggyógyulsz!

-         És ha mégsem?!

-         Akkor is ezt fogom érezni, és bármennyire is azt szeretnéd hallani, hogy akkor már nem foglak szeretni, én akkor is szeretni foglak, megértette kisasszony?! – nevetett.

-         Értettem uram. –tisztelegve megálltam előtte és elnevettem magam.

-         Upsz… idő van. Indulnunk kell –szólt az órájára pillantva.

-         Ilyen korán? Még csak 21 óra…

-         Igen… de van egy kis meglepetésem a számodra –vigyorgott. –Kisminkelem magam, aztán indulunk-, mondta.

-         Jajj ez olyan buzisan hangzott –kacagtam. – Kisminkelem magam, aztán indulunk –próbáltam utánozni a hangját, de a visszafojtott nevetéstől el-el csuklott a hangom.

-         Buzisan?! Buzisan?! –háborgott. – na ezt megbánod!

El kezdett kergetni. Az egész házat körbefutottuk, és amikor a bejárati ajtón ki akartam szaladni beleütköztem valakibe.

-         Oh Tom!! Ne haragudj! –mondtam szégyenlősen. –Csak egy kicsit játszottunk még indulás előtt. –nevettem. A finom parfümjének az illata, teljesen megszédített. Csak néztem azokat a gyönyörű barna szemeket, amelyek most is fájdalmat tükröztek. De elmosolyodott, és megsimította az arcomat.

-         Semmi baj! Örülök, hogy ilyen vidám vagy. Indulhatunk?

-         Persze! –szólt Bill a hátunk mögött, mivel én még mindig Tom karjában voltam, és nem igazán bírtam megszólalni.

-         Istenem! Új rekord! Sikerült egy nap alatt kétszer is hülyét csinálni magamból! –sopánkodtam magamban.

Beültünk az autóba. Bill vezetett, Tommal pedig hátra ültünk. Az ablakhoz húzódtam és még csak véletlenül sem néztem rá. Megálltunk tankolni.

-         Mi baj? –kérdezte Tom, mikor Bill bement fizetni.

-         Semmi… - mondtam és még mindig nem néztem rá.

-         Na, most komolyan! Megbántottalak?

-         Neem! Mivel bántottál volna meg?

-         Hát… reggel rád nyitottam…

-         Mondtam, hogy semmi gond, bezárhattam volna az ajtót és akkor nem… na mindegy… semmi baj, tényleg.

-         Olyan távolság tartó lettél –mondta mosolyogva és meleg kezét összekulcsolta az enyémmel.

-         Ezt… hogy érted? –kérdeztem zavartan és igyekeztem kihúzni a kezem, de erősen fogta.

-         Nem tudom… de… a testvérem barátnője vagy… nem?

-         Őőő nem tudom.

-         Nem tudod? Ezt nem értem. –mosolygott magabiztosan.

-         Hát…

-         Na miről folyik a diskurzus? – szólalt meg Bill, mikor beült.

-         Nem tudjuk, hogy most Susyval jársz, avagy sem. –kuncogott Tom.

Bill hátra fordult. Túl sötét volt így nem vette észre, hogy Tom fogja a kezemet. Én viszont nagyon kellemetlenül éreztem magamat, és igyekeztem elszakadni Tomtól. Aki viszont eme cselekedetemet, ahogy csak tudta akadályozta.

-         Akkor hivatalosan is megkérdezem, Tom előtt… Leszel a barátnőm? –kuncogott.

Végre sikerült elszakadnom Tomtól. De még magam is meglepődtem a válaszomon…

-         Nem!

-         Tessék? –kérdezték döbbenten.

-         Nem! Neked egy egészséges lányra van szükséged! És én nem vagyok az! Nem akarok neked fájdalmat okozni! –mondtam azzal kiszálltam az autóból. Hűvös szél fújt. Bill és Tom utánam szaladtak.

-         De hát pont ezzel okozol fájdalmat! Hogy ellöksz magadtól! Hogy ki akarsz rekeszteni az életedből.

-         Visszamegyek és összecsomagolok. –jelentettem ki könnyes szemmel és leintettem egy taxit. Beszálltam és magam mögött hagytam a két elképedt srácot.