62. r�sz. �ll m�g a b�rmikor?

-          Na elj�ssz? – k�rdezte �jra.

-          Nem tudom.

-          Velem gyere. T�lts�nk egy�tt t�bb id�t t�nyleg. Mindig elbesz�l�nk egym�s mellett, �s alig vagyunk egy�tt. F�ggetlen�tsd most el egy kis id�re magad att�l, ami�rt itt vagy �s legy�l miattam itt.

-          Natalie is j�n? – vigyorogtam.

-          Mikor fogom megszokni, hogy nem lehet veled komolyan besz�lni?

-          Ezt csakis te tudhatod. – adtam egy cuppan�s puszit az arc�ra.

-          Szeretlek hugi.

-          Tot�lisan meg tudlak �m �rteni.

-          Na szia. – forgatta szemeit �s elindult � is a hotel bej�rata fel�.

-          Szeretlek! – ki�ltottam ut�na, mire a k�r�l�tt�nk m�szk�l� emberek mind engem b�multak. – A b�ty�m. – magyar�ztam.

David vigyorgott, majd �jra megfordult �s magamra is hagyott.

Arra gondoltam, megkeresem Nicket, de igen hamar, nagyj�b�l f�l perc ut�n m�r �gy is d�nt�ttem, hogy ez nem fog megt�rt�nni. Ismerem �t annyira, hogy tudjam, most meg kell v�rjam, hogy � keressen.

Magamra maradtam k�t �veg borral �s azzal a tudattal, hogy ler�ztam Georgot, elk�ldtem Billt, megb�ntottam Nicket �s el�rultam �rz�seimet a b�ty�mnak. Pont a b�ty�mnak!

Sok gondolat, sok bor… t�k�letes p�ros�t�s tud lenni.

Nem igaz�n jutottam t�bbre, mint a Daviddal val� besz�lget�s ut�n. Azt kell magamban egy�rtelm�s�teni, hogy Bill sz�momra nem f�rfi. Legal�bbis nem abban az �rtelemben, amiben egy n� szem�ben k�ne f�rfinak lennie. Sz�momra � egy sr�c, aki haver. A c�l az � albuma �s az �n nagy rak�s p�nzem, amit cser�be kapok. Ennyi. Tartanom kell magam hozz�.

Igen, elgyeng�ltem. Nan�. Hisz az � szem�lyis�ge mag�val ragad�. Gondoskod�, t�r�d�, titokzatos �s m�gis egyszer�. Lehet szeretni �s ut�lni is, viszont a kett� k�z�tt nem l�tezik opci�. Ha haragszol r�, levesz a l�badr�l, ha azt hiszi haragszol r� annyira k�ts�gbeesve tud n�zni a hatalmas barna szemeivel, hogy azt is elfelejted fi� vagy-e vagy l�ny. Rem�lem tal�l majd v�gre egy norm�lis l�nyt, mint ahogy Georg is megtal�lta az � Alyss�j�t. Egy csini, szimpatikus kiscsaj, aki ha minden j�l halad, Georgal fog feln�ni. Rem�lem ben� a feje l�gya annak a l�nynak, mert Georg iszony� j� fog�s m�g akkor is ha eltekint�nk dagad� banksz�ml�j�t�l. J�k�p�, visszafogott, �rtelmes, seg�t�k�sz �s hihetetlen�l tud szeretni.

Egy dolog nem hagyott nyugodni, ahogy eszembe jutott a sr�cok elemz�se. Tomhoz �rtem �s az jutott eszembe, amit Nick mondott neki. Tom vajon el�m fog �llni �s megk�rdezi, mire utalt Nick? Idi�ta. Idej�n �s k�pes elcseszni mindent, csak mert r�j�n a hiszti. Lehet, hogy meg k�ne el�zn�m. De az is lehet, hogy nem fog r�k�rdezni. Viszont ha esetleg r�k�rdezne, azt mondom Nick csak ideges�teni akarta. Nagyszer�, hogy magyar�zkodhatok. De ha Tom kicsit gondolkodik �s �sszerakja a dolgokat, r�j�het p�r �sszef�gg�sre. �n vagyok a h�lye, hogy elmondtam, mivel foglalkozom, az t�ny. Lehet, hogy Davidnak k�ne sz�lnom ink�bb err�l, h�tha elej�t tudja venni.

Olyannyira felideges�tett, hogy most ezen kell agyalnom, hogy m�r a halv�ny gondolat is elsz�llt miszerint nekem Nickt�l bocs�natot k�ne k�rnem. Na azt m�r nem. Most �n vagyok a s�rtett f�l. �n jogosan vagyok s�rtett f�l.

Sok�ig fent voltam, az �n borom az utols� cseppig megittam, Nick�t �rintetlen�l hagytam.

Mikor fel�bredtem, legsz�vesebben az eg�sz napot �taludtam volna. S�t�t volt �s szakadt az es�. Hangosan vert�k a cseppek az ablakot. Fel�lltam �s az ablakhoz s�t�ltam. Az utc�n hatalmas es�erny�ket l�ttam �s �ri�si pocsoly�kat. Gy�l�l�m az es�t. Lehangol�, hideg �s h�t ugye vizes…

A telefonom�rt ny�ltam, hogy megn�zzem mennyi az id�. Egy �zenet v�rt, Nickt�l.

„Elmentem. H�vj, ha �gy �rzed, van mir�l besz�lgetn�nk.”

H�t elk�sz�nn�m m�r nem kell ezek szerint. Sokat megint nem volt itt �s most �gy �rzem, jobb, ha t�bbet nem is j�n m�r.

D�l van. �taludtam a f�l napot. Egy forr� te�ra v�gytam �s meglep� m�don egy dologra viszont nem v�gytam. A mag�nyra.

De mikor �n mag�nyra szomjazom, mindenki rajtam l�g, ha pedig t�rsas�got szeretn�k, senki nem �r r�. Felh�vtam Davidot, aki eml�keztetett, hogy bes�r�s�tette a teend�ket, �gy k�s� este �rnek vissza a hotelbe �s holnap m�r kor�n �tra is kelnek. �t egy m�sik v�rosba. Sorolta a r�juk v�r� programokat �s esze �g�ban nem volt megk�rdezni, vel�k tartok-e.

Eml�keztetett m�g a hossz� h�tv�g�s forr� tengerparti kiruccan�sra is, amire azonnal r�b�lintottam kib�mulva az ablak t�loldal�n el�m t�rul� gusztustalan id�j�r�si viszonyokra. Megk�rt, ne sz�ljak a sr�coknak, mert meglepet�s lesz. Rep�l�re sz�llunk �s csak a rept�ren k�zli vel�k, hova is megy�nk. Minim�lis test�rg�rda �s csak �k �ten. Vagyis mi hatan.

Ahogy telt a nap �n ann�l jobban akartam m�r utazni. A tengerpart az �n terepem. A lenge rucik, forr� homok �s hull�mz� tenger a nekem val�. Most �gy belegondolva fogalmam sincs, hogy voltam k�pes vacill�lni ezen.

Unalmas napom volt. Baromi unalmas. Te�ztam, azt�n lementem az �tterembe �s el�vettem a v�logat�s �nem. V�gigp�szt�ztam az �tlapot �s irt� nehezen d�nt�ttem v�g�l egy finom sajtos makar�ni mellett, amit k�l�n nekem k�sz�tettek, mivel nincs az �tlapjukon. Mikor v�gre v�geztem az �tkez�ssel, visszamentem a szob�mba, p�ty�gtem a laptopon, rendet raktam a ruh�im k�z�tt �s t�v�ztem.

H�t �ra k�r�l �rvendtem, hogy v�gre lement a nap. Az �gyon fek�dtem, tekintetem a b�r�nd�mre t�vedt �s megl�ttam, amit meg kellett l�tnom. A vattacukor illat� habf�rd�m kandik�lt ki onnan. � r�m v�gyott, �n r�. M�r fel is pattantam, magamhoz vettem a flakont �s ir�ny a f�rd�szoba.

Megengedtem a melegvizet, �sszehangoltam a hideggel �s m�r adagoltam is bele a kell� mennyis�g� habf�rd�t. Rettent� j� �tletnek tal�ltam �s alig v�rtam, hogy besz�lljak. Neki is vetk�ztem m�r, mikor kopogtak.

-          Jobbkor nem is lehetne. – morogtam magamban �s felvettem a k�nt�s�m.

-          Szia. – k�sz�nt az ajt�ban �ll� Bill.

-          Szia.

-          Zavarlak?

-          Dehogy. Baj van? Nem n�zel ki t�l j�l.

-          F�radt vagyok, szarr� �ztam �s unom az eg�sz vil�got.

-          Bej�ssz? – mosolyogtam el magam, hisz sejtettem, hogy ez�rt �ll pont az �n ajt�mban.

-          Nem akarlak…

-          Nem zavarsz. – szak�tottam f�lbe �s f�lre�lltam, hogy be tudjon j�nni.

-          K�szi.

Becsuktam m�g�tte az ajt�t, � pedig k�v�ncsian neki�llt szagl�szni a leveg�ben.

-          Mi ez?

-          Semmi. – v�gtam r�.

-          Vattacukor illat� habf�rd�? – n�zett r�m hatalmasra kerekedett szemeivel, melyek boldogan csillantak fel.

-          Igen.

Elszomorodott seperc alatt. Le�lt az �gyamra �s maga el� b�mult.

-          Mi a baj?

-          Szar napom volt �s most honv�gyam is lett. Anyu mindig ezt veszi nek�nk, mi�ta gyerekek vagyunk.

-          Na j� figyelj. Ezt ne csin�ld. Tess�k. – siettem be a f�rd�be, �s m�r hoztam is ki neki a flakont. – Ezt vidd el. Fek�dj be a k�dba �s felejtsd el az eg�sz napot.

-          M�r megint az�rt j�ttem, hogy megk�rdezzem, minden rendben-e, erre te pr�b�lsz megint engem helyre r�zni.

-          Velem minden rendben.

-          Tal�lkoztam reggel Nickkel.

-          Ez egy el�g hossz� sztori. A l�nyeg, hogy k�z�sen �gy d�nt�tt�nk el�g volt ez a kis id� egy�tt most.

-          K�z�nk van hozz�, hogy �sszevesztetek?

-          Mi�rt lenne?

-          H�t Tom nem volt vele t�l j� fej �s r�m sem n�zett valami kedvesen.

-          Semmi k�z�t�k hozz�. Csakis � tehet r�la.

-          Akkor j�. M�rmint nem �gy �rtem, hogy…

-          Bill. – sz�ltam ism�t k�zbe. – Nincs semmi baj. Ne velem foglalkozz. Vidd a habf�rd�t �s kapcsolj ki egy kicsit.

-          Neked meg kih�l a vized. – n�zett r�m megb�n�an.

-          Szerencs�re nem fogyott el a meleg v�z.

-          Akkor �n megyek is. – �llt fel. – K�sz�n�m.

-          Nincs mit.

-          Holnaput�n tal�lkozunk.

-          Holnaput�n?

-          Reggel �tbuszozunk Genov�ba �s ott is alszunk. David azt mondta, te nem j�ssz.

-          Nem tudtam, hogy ott alv�s buli lesz.

-          �n is csak p�r �r�ja tudtam meg. De ezerszer sz�vesebben z�rn�m ink�bb magamra az ajt�t.

-          Na j�, szeretn�l besz�lni arr�l, mi t�rt�nt ma veled?

-          Nem, dehogy. Kih�l a vized �s nekem is sz�t kell fogadnom. Megyek �s f�rd�k. – felelte engedelmesen mosolyogva.

-          Akkor legk�zelebb.

-          �ll m�g a b�rmikor?

-          Term�szetesen.

Sokkal kiegyens�lyozottabban �s boldogabban hagyta el a szob�mat, mint ahogy bej�tt rajta. M�g egy puszit is kaptam az arcomra, miel�tt magamra hagyott. �n pedig hossz� percekig vigyorogtam.