63. r�sz. Egy sz�vess�g k�ne.

Mikor v�gre �jra siker�lt el�rnem a f�rd�v�z kell� h�fok�t �s befek�dtem a finom illat� habok k�z�, m�r megint kopogtak.

-          Nem vagyok itt! – kiab�ltam, hab�r volt egy olyan sejt�sem, hogy b�rki is az, nem fogja meghatni.

�s igazam volt, mint �ltal�ban… ajt�ny�l�st hallottam, majd l�pteket a f�rd� fel�.

-          �n vagyok. – jelent meg b�ty�m vigyorg� feje az ajt�ban.

-          H�, f�rd�k! – sz�ltam r� �s igyekeztem a habokat �gy rendezni, hogy a lehet� legminim�lisabb fel�let l�tsz�djon meztelen testemb�l.

-          Ugyan. – �lt le a k�d sz�l�re. – Sz�mtalanszor l�ttalak m�r meztelen�l.

-          Akkor most gondolj bele h�ny �vesek voltunk a legut�bbi alkalomkor. – fr�csk�ltem le, h�tha let�rl�m az arc�r�l azt a tipikus „a b�ty�d vagyok nekem mindent szabad” mosolyt.

-          J�l van. – nevette el mag�t. – Nem n�zek oda. – fordult h�ttal nekem.

-          �s minek k�sz�nhetem a l�togat�st?

-          Gondoltam sz�lok, hogy nem alszunk itt holnap este.

-          Igen, m�r hallottam r�la.

-          �, kit�l?

-          A depresszi�s Bill l�togat�st tett n�lam nem r�g.

-          El�g szar kedve volt ma. Megjelent egy cikk r�la �s egy sr�cr�l, aki azt �ll�tja viszonya volt Billel. Valami gyerekkori bar�t megint nem b�rja elviselni, hogy Bill t�bbre vitte. De persze Billnek beleg�zolt a lelk�be, nehezen viseli az ilyet. A stylelist csapat pedig kital�lta, hogy k�ls�t k�ne v�ltoztatni az �j albumhoz �s az sem tetszik neki t�lzottan.

-          Most nem az lenne a c�l, hogy Bill kicsit �gy �rezze, nem zsin�ron r�ngatj�k �s �lhet a szabad akarat�val?

-          De igen. Viszont van, aki ezt nem �rti meg.

-          Teh�t ehhez most neked semmi k�z�d?

-          Ez�ttal m�g elleneztem is. �n mondtam nekik, hogy v�rni k�ne ezzel, �s hogy Billnek egy kis szabads�gra lenne sz�ks�ge, de van, aki m�g n�lam is jobban tart a hat�rid�kt�l.

-          �n meg m�r megint ler�ztam. – sz�gyelltem el magam.

-          Ler�ztad?

-          Igaz�b�l nem voltam t�l akaratos a marasztal�s�t illet�en. Odaadtam neki a habf�rd�met �s r�parancsoltam, hogy fek�dj�n be a k�dba �s kapcsoljon ki egy p�r �r�ra.

-          J�l tetted hugi, ne agg�dj. Majd a h�tv�g�n helyre r�zzuk.

-          Jut eszembe h�tv�ge. Elmegyek v�s�rolgatni holnap a nyaral�sra. Huginak kell egy �j f�rd�ruci.

-          Most ezt �rtsem �gy, hogy az �n hitelk�rty�mat szeretn�d magaddal vinni? – fordult �jra fel�m.

-          Ak�r �gy is �rtheted. – fr�csk�ltem ism�t, ez�ttal egy kicsit nagyobb mennyis�g� v�zzel.

-          Lenne egy felt�telem. – ny�lt egy t�r�lk�z��rt �s elkezdte sz�r�tgatni mag�t.

-          Hm, meggondoland�.

-          Natalie nem j�n vel�nk, elmehetn�tek egy�tt v�s�rolgatni.

-          Na ez nem �ri meg nekem. Akkor k�lt�m a saj�t p�nzem.

-          Ugyan m�r. Nat kedves �s nagyon j� t�rsas�g. Csup�n nem j�l ind�tottatok.

-          Teh�t a szeret�ddel k�ne b�jolognom? Mi c�lb�l?

-          Az �n kedvem�rt.

-          Szereted �t?

-          Ez egy hossz� t�rt�net.

-          David.

-          Kedvelem. Seg�t levezetni a fesz�lts�get, seg�t kikapcsolni.

-          Teh�t csak szexeltek.

-          Ann�l az�rt kicsit t�bb.

-          Na j�. A kedved�rt b�jolgok vele egy p�r �r�t.

-          Vagyis a hitelk�rty�m�rt.

-          �rtsd, ahogy szeretn�d.

Fel�llt �s a h�ts� zseb�b�l el�h�zta a p�nzt�rc�j�t. Kivette bel�le a k�rty�t �s lerakta a mosd� sz�l�re.

-          Megmondom Natalienak, hogy reggel jelentkezel. A 365-�s szoba az �v�.

Kaptam egy puszit a homlokomra �s elhagyta f�rd�t.

-          J� �jt te zsarnok! – kiab�ltam ut�na.

-          J� �jt te sz�m�t�. – nevetett �s m�r csuk�dott is be m�g�tte a bej�rati ajt�.

Ilyenkor im�dom. Az �n b�ty�m, akivel kiegyens�lyozott kapcsolatom volt rengeteg apr� vit�val �s sz�vat�ssal, rengeteg sz�csat�val �s kedvesked�ssel. Mikor szavakb�l, gesztusokb�l, pillant�sokb�l �rzem, hogy hozz� tartozom. Szeretem �t, ak�rmekkora barom tud lenni az �v h�romsz�z hatvan napj�n.

A f�rd�b�l kikelve, beleb�jtam a h�l�ingk�nt szolg�l� topba �s francia bugyiba �s beb�jtam az �gyba. Bill jutott eszembe. Vagyis az, amit David mondott. D�h�s lettem. Gy�l�l�m a f�lt�kenys�get, gy�l�l�m, ha valaki nem tud a savany� kis �let�vel mit kezdeni �s b�ntja azt, akinek �sszej�tt az �let. Gusztustalan f�reg az ilyen…

Azt �reztem, hogy legsz�vesebben �n olvasn�k be neki, legsz�vesebben �n k�lden�m el a francba, de fogalmam nem volt hogy kivitelezhetn�m. Azt�n beugrott. Georg l�g egy sz�vess�ggel. Nem szoktam a sz�vess�geket kihaszn�lni �s nem is az�rt seg�tettem neki, mert v�rtam valamit cser�be, de ez most kiv�telesen j�l j�tt.

-          Igen? – vette fel k�m�san telefonj�t p�r perc m�lva.

-          Szia. Ne haragudj, felkeltettelek?

-          Igen.

-          Akkor majd h�vlak reggel, bocs.

-          Nem, dehogy. Mond. Baj van?

-          Egy sz�vess�g k�ne.

-          B�rmi.

-          De n�gyszemk�zt k�ne maradnia.

-          Kivitelezhet�. Mi lenne az?

-          Hallottam egy cikkr�l, amiben Bill egy r�gi bar�tja…

-          Patk�ny. – szak�tott f�lbe d�h�sen.

-          Ismered?

-          A nev�t tudom, �s hogy Magdeburgban lakik. Mi�rt?

-          Na ez az, aminek k�zt�nk k�ne maradnia.

Elhallgatott. M�g csak sejt�sem sem volt, mi�rt.

-          Itt vagy?

-          Itt, igen. Csak meglep�dtem.

-          Nos?

-          Term�szetesen k�zt�nk marad.

-          K�sz�n�m.

Felv�zoltam neki, mire is k�sz�l�k, � pedig k�szs�gesen adta ki adatait annak a j�v�ben nem t�l szerencs�s embernek. M�g egyszer megk�rtem, ne besz�ljen err�l, ha nem musz�j, majd m�g egyszer bocs�natot k�rtem, ami�rt fel�bresztettem, utolj�ra m�g j� utat k�v�ntam �s elb�cs�ztam.

Legsz�vesebben m�r most int�zkedtem volna, de ilyenkor m�r nem igaz�n tudn�k mit kezdeni. Megkeresni, felkutatni, megtudni a sz�m�t �s felh�vni… vagyis mir�l besz�lek? Kit �rdekel, hogy k�s� van? � sem zavartatta mag�t, �n sem fogom.

Felkeltem, magamhoz vettem a laptopot �s a mobilt �s nekil�ttam v�ghez vinni kis tervem. D�hb�l elk�vetett, Bill v�delme �rdek�ben sz�tt tervem.