-20-

„A kocsi h�tulj�hoz s�t�lt �s kinyitotta a csomagtart�t. A csomagt�rb�l egy kutya ugrott ki �s m�r szaladt is az id�k�zben kiny�lt kapu fel�.

A sr�c a zseb�be ny�lt �s kivette onnan mobiltelefonj�t, amit egyb�l f�l�hez is emelt. Ekkor vette le kapucnij�t, ami al�l kivillant szinte vak�t�an feh�r arca �s s�t�t m�ly fekete sz�n� hossz� haja. A k�lleme �s a gesztusai tett�k �t �rdekess� Alice sz�m�ra. Kecses volt �s magabiztos. Telefonj�t markolva m�szk�lt heves t�rsalg�st folytatva az utc�n, de tekintet�t egy pillanatra sem emelte fel, mindv�gig maga el� b�mult.

Miut�n befejezte a besz�lget�st, beriasztotta az aut�t �s k�vette kuty�j�t a h�zba.

K�l�n�s �rz�se t�madt. Tudni akarta, kivel �s mir�l besz�lt, aki, �s ami �gy lehangolta �t. Alice egy dolgot tudott biztosan. B�rmi keltette is benne ezt az �rz�st, b�rmi is lesz a dolog kimenetele, ismerni akarja �t…”

Bill olvasta �s olvasta, falta a szavakat �s rengetegszer futott ismer�s jelenetekbe. Rengetegszer ismerte fel saj�t mag�t a sorok k�z�tt, sz�mtalanszor borzongott bele egy-egy jelenetbe. Tudta, ez r�luk sz�l. Nem William �s Alice a f�szerepl�. Bill �s Sophie… Bill egy m�zsa volt… tudta, hogy Sophie ihletet gy�jt�tt, tudta, hogy k�nyvet �r, hab�r sosem besz�ltek err�l. Legmer�szebb �lm�ban sem gondolta volna, hogy � az, aki ilyen �rz�seket keltett egy n�ben. Sosem hitte, hogy ennyit jelenthet valaki sz�m�ra. Ahogy Alice �rz�seit olvasta f�jdalmat �rzett. Alice �lete �res volt, m�g meg nem l�tta Williamet. Az els� pillanatt�l a vil�got jelentette neki, pedig m�g egyetlen sz�t sem v�ltottak. Mikor Alice megl�tta Williamet, mikor Sophie megl�tta Billt… Bill ugyanazt �rezte. Mikor el�sz�r kin�zett az ablakon �s megl�tta azt a gy�ny�r� teremt�st a padon �lve, felh�zott l�bakkal egyetlen mapp�ra meredve. Szinte l�tta maga el�tt, hogy hirtelen j�tt milli�nyi gondolat�t szeretn� azonnal bes�r�s�teni p�r mondatba, egyetlen k�pbe vagy b�rmibe, amiben meg�r�k�theti m�ly benyom�s�t. Honnan tudhatta volna, hogy �pp � keltette azt a m�ly benyom�st? Honnan tudhatta, hogy �, aki m�r minden rem�nyt elvesztett egy norm�lis, �nzetlen �s �szinte emberi kapcsolatr�l, most r�bukkant valamire. Tudta, hogy �rt�keset tal�lt, tudta, hogy nem engedheti el. De fogalma nem volt, hogy ugyanabban az egyetlen pillanatban r� is r�tal�lt valaki.

-         J�hetek? – kopogtatott k�s� este Tom az �ccse ajtaj�n.

-         Gyere. – felelte, de a k�nyvet le sem tette kez�b�l.

-         Anyu mondta ezt az �r�lts�get.

-         Nem az.

-         Teh�t nem rajong�?

-         Szeret. Bel�mszeretett, ahogy megl�tott. De nem �rtem j�tt ide. Keresett valamit �s engem tal�lt meg, �n vagyok a f�szerepl�. – sorolta egyre lelkesebben.

-         �s most mi lesz? Megkeresed?

-         F�lek, hogy nem �llna sz�ba velem. Vagy ha esetleg sz�ba �llna, f�lek, hogy elk�ldene.

-         Nem voltunk vele valami kedvesek az t�ny. De jogosan tett�k. Att�l mert nem rajong�, m�g ott voltak azok a fot�k, amiket titokban k�sz�tett r�lad.

-         Meg sem pr�b�ltam meghallgatni �t. Lehet, hogy ez�ttal � sem fog engem.

-         Azt mondtad, szeret.

-         Mikor �rta szeretett.

-         H�t �n nem �rtek az ilyen dolgokhoz, de nem hinn�m, hogy elm�lik ez ennyi id� alatt.

-         Mit tegyek?

-         Ha ezt akarod, pr�b�ld meg. Menj, keresd meg, �s ne hagyd ler�zni magad.

-         Nem tudom m�g mi a v�ge.

-         Ez egy csajreg�ny. Tuti boldogan �ltek, m�g meg nem haltok.

-         Rem�lem. – mosolyodta v�gre el mag�t Bill.

-         Na ezt szeretn�m �n s�r�bben l�tni. Ha ehhez Sophie kell, akkor ne v�rj tov�bb.

-         K�ssz b�ty�. – �lelte meg �t, majd elengedte, h�trad�lt �s folytatta az olvas�st.

-         Majd az�rt mond el, mi a v�ge. – sz�lt m�g hozz� Tom, majd mosolyogva hagyta el �ccse szob�j�t.

Mikor felh�vtam az �gyn�k�m, borzaszt�an �r�lt v�gre nekem. Hadarta szinte leveg�v�tel n�lk�l az adatokat �s azt, mennyi teend�m van most, hogy m�r v�gre hajland� vagyok el�b�jni az �nsajn�latomb�l �s v�gre azzal t�r�dni, amivel eddig is kellett volna. Ezek a gondolatok az � sz�j�t hagyt�k el, �s nem haragudhattam �rte, mert tudtam, igaza van.

Minden jel arra utalt, hogy rengetegen v�rt�k m�r ezt a k�nyvet az els� ut�n. M�g �gy is, hogy nem egy �jabb r�sszel, hanem egy �n�ll� t�rt�nettel rukkoltam el�. A nevem volt, amit v�rtak. A nevem mell� t�rs�tottak egy ig�nyes sztorit, szerethet� alakokat, megfogadhat� tan�csokat �s megfontoland� tanuls�got. A jelek visszajelz�sek szerint meg is kapt�k, amit elv�rtak t�lem. Szeretik a k�nyvet, s�t a t�bbs�g m�g jobban is, mint az el�z�t. Mindenki egy saj�t Williamr�l �lmodozik. Fogalmuk sincs, hogy �n m�r elvesztettem a saj�tomat.

Meg�g�rtem, hogy most m�r sz�m�that r�m. Belev�gok a prom�ba, eleget teszek a teend�imnek. Ahogy meghallottam milyen s�r� a program �s milyen hossz� a lista, megk�nnyebb�ltem. Nagyon �gy n�z ki, hogy siker�l kir�ngatnom magam ebb�l a beteges depresszi�b�l, amit m�r nagyon nagyon szeretn�k magam m�g�tt hagyni.