10.

            Másnap vörös, dagadt szemekkel ébredtem. Levánszorogtam a lépcsőn, és leültem a konyhában. Mama kérdőre vont, de nem tudtam még elmondani, csak annyit feleltem:
            - Pasi. Majd elmondom.
            - Jól van. Egyél, drágám!- megsimította a hajam, és nem is firtatta tovább a dolgot.
            Reggeli után felmentem a szobámba, és próbáltam emberi külsőt varázsolni magamnak. Vagy valami hasonlót. Úgy döntöttem, ma napszemüvegben megyek suliba, és csak az órán fogom levenni. Leengedtem a hajam, és úgy fésültem, hogy néhány tincs az arcomba lógjon. Felvettem egy fehér csőtopot, és egy barnás halászgatyát. Végezetül kihúztam a szemem a fekete szemceruzámmal.
            - Szia-, köszönt Jake, mikor leültem mellé a padra. – Hamar beértél.
            - Igen, tudod, már busszal járok- villantottam egy gyenge mosolyt.
            - Úgy látom nincs valami jó kedved. Na, gyere! Mesélj el mindent a te bátyókádnak! Csak előtte vedd le a szemüveget, mert nem látom, hová nézel- kapta le rólam, mielőtt tiltakozhattam volna. – Sírtál?
            - Nem érdekes- elvettem tőle a szemcsim és visszatettem jogos helyére.
            - Nekem elmondhatod.
            - Hagyjuk.
Ekkor érkezett meg Hayley és Lily. Nem sokkal mögöttük kullogott Dave is.
            - Sziasztok!- köszöntünk mikor odaértek, ők pedig viszonozták.
            - Mesélsz?- kérdezte Hay.
            - Persze, hogy mesél- rántott fel Lily. – Csak előtte leveszi a szemüvegét.
Ő is hirtelen kapta le rólam.
            - Úristen, mit csináltál?- fogta meg a kezem Hayley.
            - Add ide!- visszatettem a napszemüvegem és lopva Dave -re néztem. Ő megsemmisülve nézett rám.
            - Na, gyere!- húzott magával Lily.
Mindent elmondtam nekik, ők meg csak vigasztalni tudtak. Egész nap csak szenvedtem, sőt, még pénteken is…

Ma az utolsó óra után közölték velem, hogy holnap 9-től hivatalos vagyok a saját bulimra Jake –hez.
            ­- Igazán semmi kedvem…- nyavalyogtam. Hayley, Lily, Jake és Dave körülöttem álltak. Davet kivéve mindenki engem győzködött, míg be nem adtam a derekam. – Jól van. Megyek, de akkor jöttök velem vásárolni.
            - Még szép- helyeseltek a csajok.
Gondolhattam volna… egyetlen szó és már visongatnak körülöttem. Ez jellemző.
            Suli után hazacsörögtem Nagyinak, hogy ne várjon, majd indultunk is Hayleyék –hez. Ők laknak a legközelebb a Plázához és a sulihoz is.
            - Roxyka! Hát visszajöttél? Isten hozott újra nálunk!- puszilgatott meg az anyukája, majd a kishúga is odaszaladt hozzám. Ő is megölelt és megpuszilt, mintha a rokona lennék. Imádom azt a kiscsajt.
            - Anya, csak lepakolunk, aztán megyünk a Plázába. Roxynak kell valami party gönc- mondta Hayley, majd felmentünk a szobájába.
            - Jaj, annyira hiányzott minden- huppantam le a fotelbe.
            ­- Főleg Mi- mosolygott Lily.
            - Főleg Ti- helyeseltem.
            Pár perc alatt a Plázához értünk és megrohamoztuk kedvenc butikjainkat. A nadrágokkal kezdtük, mint mindig. Természetesen Lily talált először nadrágot, mint mindig.
            -  Ez nagyon jó. Ugye megveszed?- Hayley elragadva győzködte barátnőnket.
            - Nem tudom… Mit gondolsz Roxy?
            - Vedd meg!- vetettem oda félvállról. – Csajok, nekem valami iszonyat szexi és csábító ruha kell.
            - Ráhajtasz Davere?- csillogott a szemük.
            - Nem. Valaki másra. Egy régi ismerősöm azt mondta, ha valakinek pasi baja van, csak egy másikkal segíthet magán. Bár hülyeség, de megfogadom, és rástartolok valakire.
            - Féltékennyé akarod tenni?- ámultak el.
            - Nem tudom. Ahogy esik, úgy puffan- rántottam meg a vállam. – Ehhez mit szóltok?- egy fehér rövidnadrágot húztam elő. Mindig ilyenre vágytam.
            - Ezt vedd fel hozzá!- nyomott a kezembe Lily egy sokszínű felsőt.
            Beálltam az öltözőbe, és vetkőzni kezdtem. Megszabadultam a nadrágtól és felhúztam a választottam. Egyelőre tökéletes. Felkaptam hozzá a felsőt is. A nyakamnál kell összegombolni és egy kicsit bővebb fazonú, a háta pedig kivágott, de valahogy mégis takar. Egyszerűen nagyszerű.
            - Na, milyen?- szétrántottam a függönyt, majd egy másodperc töredéke alatt vissza is húztam.
            - Had nézzük hát!- szólt Lily, majd megjelent a kobakja a függöny mögött.
            - Ezek mit keresnek itt?- suttogtam.
            - Kik? Dave és Jake?- kérdezte, mire bólintottam.
            - Csak benéztek- suttogott Barátném.
            - Ugye nem látott meg?- kérdeztem pánikozva.
            - Nem. Háttal állt- ez megnyugtatott.
            - Én is meg akarom nézni- bújt be Hayley is. – Anyukám, ez csodálatos. Kimész az utcára és a pasik sorra vetik rád magukat.
            - Köszi, nekem is tetszik- mosolyogtam.
            - Én is szeretném…- hallottam Jake hangját.
            - Látni a ruhám, vagy rám vetni magad?- kérdeztem nevetve.
            - A ruhára gondoltam, de…
            - Majd holnap- mondtam.
            Kiküldtem a lányokat és visszaöltöztem. Mire kiléptem, a fiúk nem voltak sehol.
            - Mehetünk?- kérdeztem a lányoktól.
            - Persze. Iszunk még valamit a srácokkal? Meghívtak minket- kacsintott Lily.
            - Azt illik elfogadni- bólogatott Hayley.
Nagyot sóhajtottam, majd a kasszához indultam. Fizettem és a törzshelyünk felé vettem az irányt. Ott ültek.
            - A szokásos- hallottam a lányok hangját. Jake és Dave az asztal egyik oldalán ültek, ők pedig a szemben lévő kettőt foglalták el.
            - És én?- néztem kérdőn rájuk.
A megszokott esetben leültem volna Dave ölébe, de ez most nem volt épp aktuális.
            - Hát, ahová szoktál- mondta Jake egyszerűen. – De ha gondolod az én ölembe is ülhetsz.
            - Nem, ülj csak ide, én meg megyek- készült felállni Dave.
            - Na, jó gyerekek. Ilyet nem játszunk. Nagyon nem érdekel, hogy mi van köztetek, de nem igaz, hogy nem bírtok meglenni egy légtérben- akadt ki Jake.
            - Gyere, ülj ide!- húzott az ölébe Dave.
            - Jaj, de nehéz volt- horkantott Jake.
            Máskor mindig átkaroltam a nyakát, ő meg a derekam, nehogy lezúgjak, de most egy ujjal sem értünk a másikhoz. Valahogy a beszélgetésből is kimaradtunk. Néha, ha kérdeztek mondtam pár szót, ahogy ő is.
            - Jó, oké. Én meguntam a hallgatást. Nem érdekel, hogy akarjátok-e, de most mesélni fogok. Képzeljétek el! A régi házunkat az Apám vette meg. Értitek? Az Apám, akiről még életemben nem hallottam. Most meg visszajön, és véletlenül épp a mi lakásunkat találja ideálisnak. Anyám persze rájött, hogy mennyire szereti őt, és titokban még találkozott is vele. Persze, nem vallja be magának, de látszik rajta. Most meg azt akarja, hogy találkozzak vele én is. De könyörgöm, kit érdekel egy olyan apa, akit nem is ismerek, mert felém sem nézett a röpke 16 évem alatt- adtam ki magamból, s közben éreztem, hogy Dave keze a combomra csúszik.
            - Ne már! Ez komoly?- nézett nagyot Lily.
            - Szerinted újra összejönnek?- kíváncsiskodott Hay.
            Jake -re néztem. Lenézett Dave combomon pihenő kezére, majd fel rám, és sokat sejtően elmosolyodott. Én valahogy nem tudtam mosolyogni. Illő lett volna eltolni a behatoló kezet, de nem tettem, hisz valljuk be, jól esett, hogy a combomon nyugtatta a kezét.
            Még sokáig beszélgettünk, majd fáradtságra hivatkozva elráncigáltam a lányokat. Beugrottam a cuccomért és már mentem is haza.
            Mi lesz velem holnap? S. O. S.