5. rész: Veszekedések!

- Mit olvasol?- szegezte Tom öccse felé a kérdést, aki ijedtében összerezzent

- Tom, ez egy történet, Rólam. Egy fantasztikus lány írta én egyszerűen…

- Hogy mi? Na ne, megint be fogsz depizni, hogy téged milyennek látnak a rajongók.

- Nem Tom, ez most más, ez egy érzéki írás.

- Ó esetleg ne könnyezzem meg? Figyelj Bill, emlékez vissza. Egyszer már kaptunk ilyen történetet, és mi lett a vége?

- Tudom, emlékszek. – felet Bill belegondolva

- Pedig akkor is megmondtam ne olvasd el.

- Elegem van már az „Én megmondtam” hozzászólásaidhoz. Mindig mindent a fejemhez vágsz. Mi van veled? – esett Bill az öccsének

- Velem semmi, ne haragudj, ha meg akarlak védeni egy újabb csalódástól. – felelte Tom feltartott kezekkel.

- Nem vagyok én egy porcelán baba, akit minden töréstől meg kell védeni.

- Én egy szóval se mondtam, hogy az vagy. Csak annyit, hogy egy kis szerelmes tini picsa miatt megint nem fogom nézni a depis fejedet.

- Nem tini és főleg nem picsa. Amúgy meg nem kell rám nézni, ennyi.

- Óh ne haragudj már tudd magától pelust cserélni? – kérdezte Tom ironikusan

- 24 éves. – felelte Bill szemrehányóan

- Vagy csak annyinak állítja be magát. Nézd meg Bill még csak pár oldalt olvastál el máris veszekedünk.

- Nem Tom, csakis te veszekszel.

- Fontosabb az a csaj, mint én neked? – kérdezte bátyjától szomorúan

- Nem fontosabb, de ne legyél már ennyire önző. Nekem is szükségem van a boldogságra. Mért baj ha az vagyok? Azért mert te csalódtál már 1-2 csajba, akik kihasználták, hogy beléjük zúgtál, azért nekem nem kellene magányosnak lenne. 20 éves vagyok, vágyok a boldogságra.

- Még hogy én vágok a fejedhez mindent. Nem vagy te különb nálam egy cseppet sem.

- Dehogynem én nem dugok meg minden kis picsát aki a közelembe kerül.

- Mert te szánalmasan várakozol a szerelemre. És most hol van? Vagy csak én nem látom? Mondd, ettől a pár hülye sztoritól várod a nagy szerelmet? Ezektől? – kérdezte Tom miközben idegesen a kezeibe vette az összes írást. – Csakis Gratulálni tudok te kis hősszerelmes – vette még utoljára oda, és a történetekkel a kezébe elhagyta Bill szobáját.

- Mi volt ez a veszekedés? – kérdezte Georg haverjától

- Bill megint kapott szerelmes történeteket, de azt mondja, hogy ezek most mások, mert ezt egy 24 éves csaj írta. Én meg mondtam neki, hogy ne essen ugyanabba a hibába, mint annakidején, emlékeztek?

- Azt nehéz elfelejteni – kapcsolódott Gustav is a beszélgetésbe. – Nagyon kivolt akkor. És elégé kihatott ránk is, meg a banda sikereire is. Több koncertet is lemondtunk.

- Erről beszélek, én csak egy újabb szenvedéstől akarom megóvni, de Ő váltig a fejemhez vágta Nessy-t meg Larát, hogy csakis magamból tudok kiindulni meg, hogy Őt nem hagyom boldognak lenni.

- Figyelj, legyél vele egy kicsit megértőbb, tudod, hogy kettőtök közül Ő az érzelmesebb. Inkább mellet kéne állnod nem pedig támadni Őt.  – állt pozitívan az egészhez Georg

- Tudom, persze de ezektől nem várhat szerelmet – tette le az asztalra az összes sztorit, amit eddig idegesen markolászott

- Azért mi belenézhettünk? – kérdezte feszültségoldásképpen viccesen Georg és elvett egyet.

- Hmm „A Ő(k) avagy egy a kettőben” – olvasta fel magának a címet majd belelapozott – Héé ez rólam szól – nézett elkerekedett szemekkel Georg

- Mutasd – vette ki kezéből Tom – Lehet, van olyan, amibe én vagyok a főszereplő. – és buzgón nekiállt keresgélni

- Megvan – kiáltotta kezébe a zsákmánnyal – „Meglátni és megmenteni” ezt lehet, elolvasom – felelte, de közbe már lapozta is fel az elejétől és olvasni is kezdte.

- Nehogy bedepiz te is itt a végén – nevetett Gustav barátján

Tom erre csak egy gyilkos pillantással válaszolt, majd a történetet az asztalra dobva sértődötten elvonult a szobájába.