8. rész: Mindenki olvas!

A fiuk, mikor leértek a hotel éttermébe igen érdekes dolgot láttak. Gustav és Georg egy-egy Viki által írt történetet tartottak a kezükbe és buzgón olvasva elmerültek benne.

-         Hát ti? –kérdezték a fiuk, mikor meglátták az ikreket

-         Kibékültünk – mondták egyszerre mosolyogva

-         Ideje volt már

-         De ti mit csináltok? – kérdezte Bill és a kezükbe tartott irományokra mutatott

-         Olvasunk – válaszolták magától értendően

-         Azt látom oké, de ezeket?

-         Aha, nagyon is jó kis sztorik, a csaj nagyon tudd – vette át a szót Gustav – igaz olyat nem találtam, aminek én lennék a főszereplője, de hidd el így is megéri olvasni, hogy Tomról szól.

-         Én mondtam, hogy jó írások, ti csesztetek le engem.

-         Csak Tom!

-         Na, most békültünk ki nem kell megint összevesznünk. Akkor úgy láttam, hogy nem jók és károdra válnának, most már nem- mentette Tom magát

-         És miről szólnak?  - kíváncsiskodott Bill

-         Ez jelenleg arról, hogy Vikivel jár Tommal, én pedig meglátom őt és elkezd valami köztünk alakulni, de Ő Tommal van, aki kezdi kicsit elhanyagolni és megbántani ez által egyre jobban húz én felém. De végén Tomot választja, aki eljegyzi. Összevesznek és teljesen külön városba költöznek, majd újra férjhez megy Viki és találkozunk akkor már végleg engem választ. – hadarta egy szuszra Georg – ja és jó testem van, igaz ezt eddig is tudtam – mondta beképzelten - és van egy nagy motorom. Ez a csaj olyan mintha ismerne teljesen mindannyiónkat.

-         Hűűha, mióta is olvasod? – kérdezte Tom ledöbbenve barátja lelkes beszámolóján

-         Mióta titeket bezártak!

-         Úgy érzem Én is nekiállok olvasni.

-         Hidd el, haver megéri. Egyszerűen a történet olvastatja magát a legváratlanabb helyzetekbe fordul a kocka és minden bonyolult lesz.

-         Én mondtam, hogy jó írások. A csaj nem hülye, csak 24 éves. Ráadásul írónő akar lenni, de egy-egy jó történethez csak mi ihletjük meg. –mondta Bill gyönyörűen csillogó szemekkel izgatottan.

-         Na azért csak óvatosan, lehet amilyen jól ír olyan elvetemült is – maradt Tom továbbra is elővigyázatos

-         Szerintem, ha olvasunk, abból bajunk nem származhat.

-         Persze csak ismerlek, majd a végén egyből meg akarod ismerni.

-         Lehet – mosolygott Bill fülég érő szájjal

-         Te már mindent elképzeltél, igaz? – esett le Tomnak. De azért mosolyogva öccse vállára tette a kezét. Bill továbbá is csak vigyorgott majd kikapott az asztalon lévő sztorik közül azt, amit már először is elkezdett és szökdécselve felment a lépcsőn a hotelszobájába.

-         Hééé nem is eszel? – kiabált Tom utána, de csak egy halk hangot halott miszerint: „Majd felhozatom!”

Ezek után Tom rendelt magának egy extra nagy adag spaggetit light-colát és evés közbe már lapozta is fel a „Meglátni és megmenteni” című irományt. A hotelba lassan csend lett a fiuk is elvonultak egy-egy történettel, majd mindenki a külvilágot kizárva Viki történetével merült állomba. A sötétszobába csak egy gyönyörűen csillogó szempárra nem jött az álom. Ő nyitott szemmel álmodozott az olvasottakról és arra gondolt ez valójába is megtörténhetne. Elképzelt mindent ugyan úgy, és meglepetnek találta, hogy a szexuális rész is tetszik neki. Néhol gyengéd és szerelmes máshol pedig vad és érzéki. Ezerfelé tekeredtek gondolatai, de nem zavarta, boldog volt. Egy rég nem érzett érzés kerítette hatalmába a szenvedélyes fiút.