17. r�sz

Amikor kinyitottam a szememet, majdnem el�jultam. Az eg�sz k�rh�zi szoba vir�gokkal volt teli. Macik �s k�l�nb�z� lufik voltak mindenhol.

-         J� reggelt Susy! Nagyon r�nk ijesztett este ugye tudja? –j�tt mosolyogva a kezel� orvos.

-         J� reggelt… mi t�rt�nt? � j�l van? –mutattam a pocakomra.

-         H�t… persze, hogy j�l van, viszont �n kev�sb� –cs�v�lta a fej�t.

-         A helyzet az, hogy kimer�lt. A szervezete pedig �gy sz�lt, hogy m�g jobban figyelj�nk mag�ra. A bar�tai minden fontos dolgot behoztak �nnek… mert sajnos a k�vetkez� h�napot, m�g a kicsi meg nem sz�letik bizony itt t�lti.

-         Jaj!!!!! Ne! �n nem akarok a k�rh�zba k�lt�zni! Vigy�zok magamra, nem megyek sehova! Otthon fogok �lni! –nyavalyogtam, mint egy kisl�ny.

-         Jaj kedvesem! Most k�pzelje mag�t az �n helyembe. Itt van �n! Egy akaratos beteg! Meg kell mondanom, praxisom alatt a legakaratosabb- nevetett. –�s azt k�ri, engedjem haza, miut�n kis h�j�n �let�t vesztette. Maga mit tenne?

-         Haza engedn�m magam! De vill�mgyorsan! Mert tudom, hogy otthon jobban �rezn�m magam, �s ha a mama j�l �rzi mag�t a baba is –mosolyogtam angyalian.

-         Nos… kivel �l?!

-         Tess�k?

-         Lakik �n�n k�v�l m�s a h�z�ban?

-         Ez mi�rt fontos?

-         Mert nem engedem ki, csak ha maga mellett van valaki. Mindig!

-         Egy�tt lakunk. –l�pett be az ajt�n egy sapk�s sr�c. El�sz�r azt hittem Tom az… de amikor levette a sapk�t…

-         BILL?! –ki�ltottam fel.

Bill sz� n�lk�l odaj�tt �s adott egy l�gy cs�kot.

-         Hm… �s eddig hol volt a kedves apuka? –dorg�lta a doki.

-         Turn�ztunk… de mostm�r egy tankkal se tudn�nak elvonszolni mell�le…

-         Akkor j�. Meg�rom a pap�rokat �s hazaviheti �ket. De j�jj�n velem �s elmondom, mit kell tennie, ha baj van.

-         Megyek –sz�lt az orvosnak majd hozz�m fordult.

-         Szeretn�m, ha megbocs�tan�l. �g�rem, nagyon fogok r�tok vigy�zni.

-         Ki mondta, hogy kell a seg�ts�ged? –h�ztam fel az orromat, �s elfordultam t�le.

-         Nos… ha itt akarsz maradni… egyed�l. Egy k�rh�zban. �m legyen! Megyek az orvoshoz �s megmondom, hogy nem is lakunk egy�tt �s, hogy itt maradsz, mert nem akarom, hogy valami bajotok legyen.

-         Milyen furcsa. Most egyszerre nagyon �rdekl�nk t�ged… �s hol volt�l 8 h�napon kereszt�l? –k�rdeztem flegm�n.

-         Kerestelek. K�rdezd meg Tomot. Mindenhol. Igyekeztem kider�teni, hogy vajon hol kezelnek. De sehol nem adt�k ki az adatokat. Pr�b�ltam Tomon kereszt�l is kider�teni, de neki sem mondtad meg. Ah�nyszor besz�lni akartam veled te soha nem volt�l hajland� velem sz�ba �llni…

-         Ez igaz –vallottam be.

-         Akkor? Mi lesz most? Itt maradsz? Vagy, hajland� vagy velem egy fed�l alatt laki.

-         �s mi lesz egy h�nap m�lva? Tom azt mondta, hogy mentek tov�bb…

-         Igen, de ha azt mondod, hogy visszafogadsz, eszem �g�ban sem lesz elhagyni titeket.

-         Mi�rt csin�lod? A gyerek miatt? Nem akarod �t elvesz�teni? –fakadtam ki.

-         Nem �desem! Miattad �s a bab�nk miatt csin�lom. Mert szeretlek titeket…

-         �s erre csak most j�tt�l r�? –emeltem fel a hangomat.

-         Igen! Sajn�lom. Sokat besz�ltem any�mmal. Nagyon sokat. A 8 h�nap alatt kb. 100000-szer h�vtam fel. Nap, mint nap. �s r�j�ttem, hogy mostm�r ideje feln�n�m.

-         Kezdem cs�pni az anyuk�d –nevettem.

-         Akkor j�, mert � is itt van.

-         Tess�k?!

-         Itt �ll kint. Beh�vhatom?

Megd�bbentett, ha m�r az anyuk�j�nak be akar mutatni, akkor valamit csak fejl�d�tt. –morfond�roztam magamban.

-         H�t… rendben.

Bill boldogan fel�llt kinyitotta az ajt�t �s n�m�n intett. Ekkor bel�pett az ajt�n egy magas, sz�ke haj� n�. Nagyon sz�p arca volt. M�r tudtam, Bill mi�rt ilyen helyes. Mosolygott �s egy hatalmas pl�ssmacit tartott a kez�ben. Bill kiment, engem pedig magamra hagyott az anyuk�j�val. El�sz�r kicsit tartottam t�le, hiszen nem tudtam, hogy mi a v�lem�nye r�lam. De egy �ra m�lva m�r t�k�letesen nyugodt voltam. Simone egy rendk�v�li asszony volt, aki nagyon j� sz�v�en �s odaad�an viselkedett. Megnevetetett �s j� tan�csokkal l�tott el.

-         �gy hallottam Tomt�l, hogy a kicsi m�r most hasonl�t az apj�ra. –sz�lt.

-         Azt �n sajnos nem tudom.

-         Miket csin�l?

-         H�t… Mocorog. Rengeteget. F�leg ha Billt a k�zelemben �rzi.

-         H�t igen. A picik �ll�t�lag m�r az anyam�hben is tudnak, mosolyogni, tudtad? Vagyis �rz�kelik a k�lvil�got. Bill is mocorg�s volt. � sz�letett meg els�nek.

-         Nah�t… biztosan �des kis baba volt.

-         Igen. Szerencs�re rengeteget aludt, Tom viszont has f�j�s volt, �gyhogy � mindig a karomban aludt.

J��z�en felkacagtam. Olyan volt az eg�sz, mint egy �lom. Egy �lom, ami ha felkelek szertefoszlik. �s �n ezt nem akartam. Miut�n Simone elment Billel hazament�nk. Minden k�v�ns�gom leste. Betakargatott �s nem engedett felkelni.

-         Bill! K�ny�rg�m! K�pes vagyok egyed�l is megf�rdeni… - mondtam f�radtan, mivel minden apr�s�g�rt �sszevissza rohang�lt, �s nem akarta hagyni, hogy egyed�l f�r�djek.

-         �s ha el�julsz? –m�ltatlankodott.

-         Nyitva hagyom az ajt�t �s ha f�l �r�n bel�l nem j�v�k ki, akkor baj van. De ha felbosszantasz megmondom az orvosnak, hogy rossz hat�ssal vagy r�m –d�h�ngtem.

-         J�l van. F�l �ra! Egy perccel se t�bb. Ha nem j�ssz ki �n megyek be.

-         Ok�, �rmester �r! Felfogtam –mosolyogtam �s elindultam a f�rd�be.

Nagyon j�l esett a melegv�z. Kicsit el is szund�tottam benne, �s amikor felkeltem egy k�z simogat�s�t �reztem a hasamon. Magam el� kaptam a kezem �s igyekeztem min�l t�bb habot magam el� lap�tolni.

-         Nyugi… csak �n vagyok, l�ttalak m�r �gy. Eml�kszel?

-         Igen… de, most –nem tudtam befejezni a mondatot. Bill mellettem guggolt �s barna szemeivel olyan angyalian n�zett r�m, hogy majdnem elolvadtam.

V�gig sim�totta a testem minden egyes r�sz�t a v�z alatt. �s �n beleborzongtam minden egyes �rint�s�be.

-         Menj ki, l�gyszi. Szeretn�k fel�lt�zni.

-         J�l van. Siess. –azzal adott egy nagy puszit a homlokomra.

Amint kiment, kim�sztam a k�db�l �s felh�vtam Clarat.

-         Clara… �n ezt nem b�rom! –fakadtam ki.

-         �desem, mit nem b�rsz? –k�rdezte �lmosan �s egy nagyot �s�tott.

-         Ellen�llni neki! Annyira… k�v�nom. �s meg�r�t �rted? Az el�bb, amikor f�r�dtem elkezdet simogatni �s �n… �risten ez nem norm�lis –mondtam k�ts�gbeesetten.

-         Dehogynem norm�lis. Hiszen szereted. �s szerintem az a tapl� is szeret csak �ppens�ggel f�l kimutatni.

-         F�L?

-         Igen. Mert ha megmutatja az igazi �rz�seit akkor sebezhet�v� v�lik. Hapsi logika sz�vem. Amit mi n�k soha nem fogunk meg�rteni.

-         Mit tegyek Clara?

-         Szerintem… hagyd. Engedj a sz�vednek. K�vesd a sz�ved hangj�t. Ha azt s�gja, hogy szereted, akkor b�zz benne.

-         Rendben…k�sz�n�m… k�sz�n�k mindent.

-         Nincs mit. J� �jszak�t.

-         J� �jszak�t.

Amikor kil�ptem a f�rd�b�l, azt hittem rosszul l�tok. A szoba f�lhom�lyban volt. Mindenhol gyerty�k voltak �s halk zene sz�lt. Bill nem volt sehol. Egy pap�r volt az �gyamon…

�lmodj sz�peket kedvesem

Bill

A zene nagyon megnyugtat� volt. Lefek�dtem az �gyra behunytam a szememet �s hallgattam. Az ablak f�lig nyitva volt. A l�gy szell� meg meglibbentette a f�gg�nyt, �s eg�sz az �gyamig el�rt a meleg ny�ri leveg�. Az eg�sz olyan misztikus volt. Ez volt �letem legcsod�latosabb est�je. A m�sik szob�ban Bill egy ideig cs�r�mp�lt, de azt�n n�ma csend �lt a h�zra.