65. rész. Érdekvédelmis angyalka.

-          Egyébként te és David miért titkoljátok a kapcsolatotokat?

-          A bátyád szerint jobb ez így, mert engem még komolyan vesznek. Őt már nem annyira. Ha megtudnák, hogy együtt vagyunk, nem szállnának le rólunk.

-          És azért a titkos kapcsolat sokszor édesebb is.

-          Köztünk szólva, a bujkálás, a titkolózás sokkalta izgalmasabbá teszi az együttléteket.

-          Sosem voltam jóban David egyetlen barátnőjével sem. – gondoltam vissza.

-          Ha ez segít, én nem vagyok kimondottan a barátnője. – mosolygott.

-          Azt hiszem, igen. – viszonoztam. – David könnyen irányítható, akármennyire nem is látszik ez rajta. És a lányok ezt hamar észre szokták venni. Kihasználják, földbe tiporják és David minden egyes rossz tapasztalattól csak zárkózottabb lesz, és én ölni tudnék, mikor ezt látom.

-          Érdekes kapcsolat ez, ami köztetek van. Iszonyúan ragaszkodtok, tűzbe tennétek a kezeteket egymásért, de isten ments, hogy ezt valaki lássa is rajtatok.

-          A mi családunk felfogása szerint az érzelmek sebezhetővé tesznek.

Szinte egyszerre adtak ki üzenetjelző hangokat a telefonjaink, mire összenéztünk és mindketten a mobilokért nyúltunk.

„Köszönöm, már sokkal jobban vagyok. A fürdő bevált, de elég mértéktelen voltam… jövök egy habfürdővel J”

Vigyorogtam mint egy ovis, és mikor Nataliera néztem, ő is hasonlóképp nézett ki. Azonnal tudtam, hogy David írt neki. És nagyon valószínű, hogy levette, nekem pedig Billtől érkezett üzenetem.

-          Úgy néz ki, kis szünetet tartanak. És hiányzom. – közölte saját sms-e tartalmát.

-          Tegnap Bill átjött totál magába roskadva, de nekem épp azon járt az agyam, hogy húzzam meg azt a bizonyos határt. A kezébe nyomtam a habfürdőmet és a kádjába parancsoltam. Ma reggel pedig nem bírtam megállni, hogy ne írjak neki egy kis nyugtató üzenetet. – vallottam színt.

-          Elképzelhetetlen, hogy másképp gondolj rá?

-          Hogy érted?

-          Szerintem tudod, hogy értem.

-          Nem szeretem a bonyolult dolgokat. – próbáltam ennyivel lezárni és érzékeltetni, hogy nem szeretnék mélyebben belemenni a témába.

Natalie újra színpadiasan lakatot tett a szájára ma már másodszor és ismét háta mögé hajította a képzeletbeli kulcsot.

-          A nyaralás után kicsit úgyis lazábbra vesszük ezt az úgy nevezett kapcsolatot.

-          Tényleg, meddig szól az úgynevezett szerződésed?

-          Az album megjelenéséig.

-          Ami kilátástalannak tűnt, míg te meg nem jelentél.

-          Te hogyhogy nem jössz a kis nyaralásra? – váltottam bénán, de célratörően témát.

-          David veled szeretne lenni, én pedig hazamegyek Adamhez. A bátyád attól tartott, hogy haza mész Nickhez, hogy minél előbb elszabadulj innen legalább egy kis időre. De meg kell mondjam, nagyon örül, hogy nem így lett.

-          Ne is említsük Nicket.

-          Nick, akire mindenki féltékeny volt még akkor is, ha igen kevés időt töltött köztünk.

-          Mindenki?

-          Volt egy irányíthatatlan reakcióm mikor megláttam őt és ezt David is látta. Ne tudd meg, mit hallgattam.

-          Ez vagyok én. Nick a legjobb pasi, akit ismerek, és mégsem kell. Ha a legjobb nem jó, akkor ki más?

Összevissza beszélgettünk megállás nélkül minden különféle eszünkbe jutott témával kapcsolatban. Kellemes volt, jól éreztem magam. Végre egy olyan emberrel beszélgethettem, akivel nyílt lehetek, aki nő, és aki úgy tűnik, meg is ért engem.

Bevásárolva, jóllakva, jókedvvel és úgy néz ki egy új barátfélével ért véget a napom. Messze a legnyugodtabb és legkihangsúlyozottabb napom, mióta itt turnézgatok a kis bandával.

Biztosra vettem, hogy David mindkettőnket kifaggat majd, hogy telt a közös napunk, csak azt nem tudtam, melyikünk lesz az első áldozat. Én voltam az. A lefekvés előtti fél órám az ágyban a bátyámmal való beszélgetéssel telt. Még nagyjából fél órát forgolódtam, mikor újra csörögni kezdett a telefonom.

-          Komolyan nem kéne ennyire kibuknod egy ilyen faszságon. – próbálta vigasztalni öccsét Tom.

-          Igaza van haver. És van egy olyan érzésem, hogy a kis barátod, jobb belátásra fog térni.

-          Ja, mert az így működik. Meggondolja magát, és bocsánatot kér. – ironizált válaszként Bill. – Gyűlölöm a féltékeny embereket.

-          Figyelj, kit izgat, hogy ő kitalálta ezt a kamut? Mekkora esélye van, hogy bárki is hisz neki?

-          Nem az a lényeg, hogy hisznek-e neki.

-          Na sziasztok. – lépett be a szobába David. – Két jó hírem van kis elkenődött Billünknek. – huppant le Bill mellé az ágyba.

-          Ne kímélj. – felelte unottan.

-          Úgy néz ki, van egy érdekvédelmis angyalkád valahol. Ez az első jó hír, de a második még jobban fog tetszeni. Most beszéltem a szerkesztővel, aki tegnapelőtt rábólintott arra a bizonyos cikkre. A barátocskád úgy néz ki, elgondolkodott. Épp a nyomda felé tart a bocsánatkérő és téged tisztázó vallomása.

-          Mi?

-          Itt jön képbe újra a te angyalod. A haverod nem feltétlen magától tért jobb belátásra, de nem tudtam mást kiszedni a szerkesztőből.

-          És akkor most?

-          Most megjelenik a cikk, amiben elnézést kér tőled és tisztázza a neved.

-          Na ugye. – veregette vállon öccsét Tom.

-          Most hova mész? – érdeklődött David, mikor Bill felpattant az ágyról és az ajtó felé indult.

-          Ezt el kell mondanom valakinek. Mindjárt jövök. – közölte és elhagyta a szobát.

Tom és Georg összenéztek, Tom a szemeit forgatta, Georg pedig egy pillantással kifejezte barátjának, hogy ő ezt tudta.

-          Na ki vele, mi folyik itt?

-          Ezer százalék, hogy a húgodat hívja. – vágta rá Tom vigyorogva.

-          Na erről nem is szeretnék többet hallani akkor. Jó éjt srácok.

-          Hello. – köszöntek el tőle és Tom már faggatni is kezdte barátját.

-          Mit tudsz?

-          Esküdj, hogy nem mondod el Billnek. Megígértem és nem szeretnék csalódást okozni.

-          Georg.

-          Viki volt az. Este felhívott és szívességet kért. Hogy mondjam el mi volt a cikkben, és hogy mit tudok erről a srácról. Ő meg felkutatta még éjjel és felhívta. Elbeszélgetett vele, reggel pedig kaptam a telefont, hogy hatásos volt a kis eszmecsere.

-          Ne. – hallgatta végig tátott szájjal Tom a monológot.

-          Tom esküdj meg, hogy nem mondod el Billnek. Viki megkért, hogy maradjon köztünk, mert ki akar ebből maradni.

-          Háttérben maradó érdekvédelmis angyalka, aki mindenekelőtt az öcsém felvidítására esküdött?

-          Nagyon úgy néz ki.

-          Basszus. – esett le neki egy vélhetőleg értelmes összefüggés.

-          Mi az?

-          Nick mondott nekem valamit a legutóbb, amit azt hiszem tisztáznom kéne.

-          Mi az? – kérdezte újra.

-          Azt mondta, kérdezzem meg Vikit, miért van itt, és meddig kell itt maradnia.

-          És? Na ne. – esett le végre Georgnak is. – Gondolod, hogy…

-          Elég kézenfekvőnek tűnik. Főleg, mivel tudjuk mivel foglalkozik Viki.

-          De amíg nem biztos semmi, addig nem kavarsz, ígérd meg Tom.

-          Viccelsz? Amíg az öcsém ilyen boldog és újra kiegyensúlyozott, addig pont leszarom mitől az.

-          Szia. – vettem fel a telefonom.

-          Ezt nem fogod elhinni.

-          Mit?

-          Gondolom tudod, miért volt tegnap olyan szar kedvem.

-          David említette.

-          Igazad volt az sms-ben. Hogy minden helyre jön. Az a srác, mindent elmondott, hogy kamu és bocsánatot kér egy holnap megjelenő cikkben.

-          Ez jó hír. Tudtam én, hogy…

-          Annyira ki voltam és most majd kiugrok a bőrömből. – szakított félbe boldogan hadarva, én pedig csak némán mosolyogtam a vonal túlvégén.

-          Nagyon örülök Bill. Tényleg.

-          Lerázó hanglejtés. – állapította meg.

-          Már egy órája ágyban vagyok, marhára kívánom már az alvást.

-          Akkor nem is zavarlak tovább. Csak úgy éreztem, ezt el kell mondanom.

-          Jól érezted. És most már akkor fel a fejjel.

-          Köszönöm.

-          Mégis mit?

-          Nem tudom. Azt hiszem azt, hogy van valaki, akit felhívhattam.

-          Ugyan, erre biztos számos más embert is találtál volna. De persze, örülök, hogy most engem választottál.

-          Jó éjt.

-          Neked is.

Nehéz volt tartani magam a saját magammal való megállapodáshoz és nehéz volt érzékeltetni Billel, amit érzékeltetnem kellett úgy, hogy közben ne bántsam meg. Most már komolyan elgondolkodtat, minek is fogom vissza magam annyira.