69. rész. Idilli hangulat.

Rangali. A Maldív szigetek 19 szigetcsoportjából, erre esett a választás. Még a hosszú repülőúton megtudtam, hogy Bill és Tom egyszer, évekkel ezelőtt, térképre bökve választották ezt nyaralási úticélként. Csak ők ketten, távol Németországtól egy olyan helyen, ami viszonylag jól el van szeparálva, és testőrök nélkül lehetnek. Persze egy-egy fotós felbukkant az évek folyamán, de ezekkel is meg lehet ám állapodni. Megmondják mennyi képet készíthet, hol készítheti és mennyiért közölheti le a bizonyos újság. Ez tiszta üzlet, aminek megkötésével mindenki jól jár.

Sajnáltam, hogy Georg nem jött el, mert jó társaság és azért a négyes úgy igazi, ha mind a négyen ott vannak.

Három nap. Ennyi volna. Három nap, ami nem csak kikapcsolódásról szól. Legalábbis nem mindenkinek. Nekem nem. Nekem három napom van helyre rakni magamban a dolgokat. Három napom van, hogy Bill újra megkérdezze, tartom-e vele a szigorúan baráti kapcsolatot, három napom van, hogy érzékeltessem vele, nagyon is benne vagyok, és hogy bármikor hívhat, hisz közel van egymáshoz a lakásom és a stúdió.

De három napom van arra is, hogy ezt mind magammal is elhitessem. Főleg a szigorúan baráti részt.

Tizenhárom óra. Pár perc híján ennyit repültünk Milánótól a Maldív szigetek repterére. Onnan kisbusszal a partra, onnan pedig egy hajóval vittek át a választott szigetre.

Hulla fáradt voltam, de ezelőtt még tényleg soha nem emlékszem, hogy lettem volna ennyire padlón. Ez a rengeteg utazás, zötykölődés, majd ez a hajózgatás. Itt éjszaka talán lemegy a hőmérséklet huszonöt fokra, és így elsőre már szinte fullasztó volt.

Émelyegve léptem végre a kikötő biztos talajára, sápadtan, határokat feszegetve. David azonnal sietett a szállodába intézkedni, én meg fogtam, leültem a homokba és próbáltam mély levegőket venni.

-          Jól vagy? – ült le mellém Gustav.

-          Egyáltalán nem vagyok jól. Három napig arra fogok gondolni, hogy ezt mégegyszer meg kell csinálni.

-          Ha csak nem akarsz örökre itt maradni, sajnos nincs más választás.

-          Hát még el kell gondolkodnom.

-          Tessék. – tartotta felém a hajón vásárolt hideg ásványvizét.

-          Életmentő vagy. – vettem el tőle és gyorsan kortyoltam.

A másnapos ikrek kijózanodtak, miután a repülőutat végigaludták, így a mólón állva mutogatták egymásnak a már ismert helyszíneket, hangosan kacagva egy-egy emléken.

-          Menjünk fürdeni. – kiáltott oda hamarosan Tom, de tőlem csak halk válaszra telt.

-          Kizárt dolog. Megyek, lefekszem.

-          Minden oké? – jött oda hozzánk Bill.

-          Persze. Minden. Jó éjt srácok.

Feltápászkodtam, megragadtam a kistáskámat és mentem arra, amerre a bátyámat láttam pár hosszú perccel ezelőtt elindulni.

Hát azt kell mondjam, ezelőtt még soha nem láttam ekkora luxust. Egy elkerített, kis házikókból álló helyet kell elképzelni, aminek egyik végén a házak, másik végén a tenger van, közte pedig pálmafák, szökőkút, három különféle méretű jakuzzi, bárpult a homokban, egy elkülönített részen, tánctér és dj pult. Mintha egy kis komplett szálloda lenne. Na itt aztán minden meg van, és tényleg el lehet bújni a nyilvánosság elől.

David a kezembe nyomta a négyes apartman kulcsát, adtam neki egy erőtlen puszit és pár perc múlva már dőltem is az ágyba ruhástul.

Egytől zavartalanul aludtam a pihe puha ágyamban reggel hétig, akkor a fülledt melegre ébredtem, épp elértem a klíma távirányítóját, bekapcsoltam, hogy minél rövidebb idő alatt lehűtse a szobát, visszafeküdtem és már aludtam is tovább.

Kopogásra ébredtem, ami nem akart abba maradni. Duzzogva másztam ki az ágyból és elvánszorogtam az ajtóig.

-          Jó reggelt hugi. – köszöntött vigyorogva David egy tálcányi finomsággal a kezében. – Frissen sült péksüti, frissen facsart narancslé egy friss huginak.

-          Szóval itt minden friss. – sétáltam vissza az ágyamba.

-          Ébredj fel, dél van és mindenki rád vár.

-          Rám? Minek?

-          Hát közös nyaralás közös programok. – magyarázta, mintha egyértelmű dolog lenne.

-          És mi a mai program? – vettem el tőle a tálcát és nekiláttam a narancslevemnek.

-          Fürdőzés, koktélozás, lazulás.

-          Ja és ezt kézenfogva kell?

-          Hé, nem akarok negatív hugit ezen a nyaraláson.

-          Lila vagy fehér?

-          Mi? – kérdezett vissza értetlenül.

-          A lila vagy a fehér vadonat új szexi, bátyó által szponzorált, méregdrága fürdőrucim passzol a mai programhoz?

-          Nyálasnak hangzana, ha azt mondanám, neked minden jól áll?

-          Most bóknak veszem, megreggelizek és rohanok hozzátok.

-          Rendben. – cuppantott egy homlokpuszit. – Köszönöm.

Nem mondanám, hogy siettem, de nagyon vonzottak a tegnap éjjel futtában kint látott körülmények, így viszonylag gyors tempóban bevágtam a reggelit, lezuhanyoztam, felvettem a fehér fürdőruha felsőt a lila alsóval, lila papucs, fehér törölköző és már léptem is ki az apartmanomból.

Elismerő tekintetek? Megkaptam. Habár már Bill is látott fehérneműben, sőt Tom anyaszült meztelenül is, azért ez most megint jól esett.

Egy viszont jó reggelt köszöntés után, le is feküdtem az egyik nyugágyba.

-          Jobban vagy? – érdeklődött kedvesen Gustav.

-          Sokkal. És próbálok nem gondolni a hazaútra.

-          Parancsolj. – tartott felém egy koktélt David.

-          Mi ez?

-          Alkoholmentes finomságok egyvelege kis napernyővel, szívószállal.

-          Köszönöm szépen. Ti srácok, túl vagytok a másnaposságon?

-          Naná, ma rá is iszunk. – emelte pacsira kezét Tom, Bill pedig nem túl lelkesen, de viszonozta.

-          Mindenképp. – felelte kissé unottan.

-          Baj van?

-          Billnek több idő kell, míg a kis szervezete helyreáll. – gúnyolódott Gus.

-          Na nekem viszont csobbannom kell.

Belekortyoltam párat a koktélomba és már szaladtam is a tenger hívogató hullámai közé.

-          Na ne ücsörögjünk srácok. – bújt ki a pólójából David és már rohant is utánam. – Vigyázz jövök!! – kiabálta.

Egész idilli hangulat alakult ki köztünk. Mind az ötünk közt. Mint az öt gyerek, akit elhoztak a szülők, hogy kijátsszák magukat rövid idő alatt. Felváltva rohangáltunk a habzó jakuzzi, a tenger, a napozóágyak és a koktélbár között. Már akkor hulla készek voltunk, mikor négy körül elmentünk a szálloda éttermébe kajálni.

Tom komolyan gondolta az esti piázgatást, és a mai nap után én is benne voltam. Bill szolidan ellenezte, persze esze ágában nem volt kimaradni semmiből. Gustav úgy határozott egy sms érkezése után, hogy ő is lerészegedik. Nem akartam rákérdezni, de egyértelmű volt, hogy az sms tartalma és feladója felzaklatta. David kaja után vagy egy órán át lógott a telefonján és rajtam kívül senki nem tudta, hogy bizony épp a stylelist fülébe suttog szerelmes szavakat.

Nagyon, nagyon jól éreztem magam. Az esti privát partira való öltözködés közben arra gondoltam, én ennél sokkal de sokkal több időt képes lennék eltölteni ezzel a csapattal. Legalábbis így, ilyen körülmények között. De én soha nem számítok arra, hogy minden úgy marad, amikor épp optimális, nem kellemetlen és nem feszélyezett…