74. rész. Mi lesz reggel?

Nem tudtam, mi lesz ezután. Fogalmam sem volt, mire vezet ez az egész, amit mi itt művelünk. De jó. Jól érzem magam vele, jólesik az a különös bizsergés, ami átjárja a testem, miközben csókol. Úgy gondoltam, Bill van annyira felnőtt és érett, hogy ne higgye most, holnap reggeltől minden más lesz.

Bill gyengéd volt. Soha ilyen törődést nem tapasztaltam ezelőtt. Ahogy hanyatt dőltem az ágyán, szinte egész testem végigsimogatta, cirógatta, puszilgatta. Puha, nedves ajka felfedezte azt, amit most neki adtam. Fantasztikus élmény volt összes érzékszervemnek az együttlét még a konkrét aktus előtt.

Vékony, törékenynek tűnő teste felhevült, pulzusa az egekbe szökött és én úgy éreztem, zavarban van. Azt láttam rajta, fél, hogy valamit elront, hogy valamit rosszul csinál. Mintha attól tartott volna, ez az egyetlen lehetősége. Annyira édes volt, rámosolyogtam és átvettem az irányítást.

Sosem gondoltam Billről, hogy ilyen jó lehet vele a szex. Persze, álmomban iszonyú jó volt, és nyilván képzelegtem már erről az alkalomról, de ez most… ez most felülmúlta. Ezelőtt nem is tudtam, hogy az érzéki, hosszúra nyújtott, simogatásokkal, apró puszikkal, kényeztetéssel egybekötött szex, ennyire felszabadító és ekkora gyönyört tud okozni.

Odafigyelt rám, szinte végig a szemembe nézett, ami az elején zavarba ejtő volt, de rájöttem, így olvasunk egymás gondolatában. Így mozdulunk egyszerre, innen tudjuk, mi kell a másiknak, így válunk ténylegesen eggyé.

Soha nem éreztem még magam ennyire szentimentálisnak, mint most. Ez egy új érzés, ami szokatlan de mégsem zavaró.

Hanyatt feküdtem, a plafont bámulva merengtem, mikor Bill már lehunyt szemmel feküdt mellettem, felém fordulva.

-          Bill. – suttogtam, mikor egyedül nem tudtam dűlőre jutni.

-          Igen? – kérdezte vissza azonnal és kinyitotta a szemét.

-          Mi lesz reggel?

-          Amit csak szeretnél. – búgta nyakamba fúrva puha ajkait és adott egy gyengéd puszit.

-          Te mit szeretnél? – fordultam én is felé.

Megcsókolt, mintha ez lenne a válasz a kérdésemre.

-          Azt, amit azóta szeretnék, mióta elvittél füvezni. – mosolygott.

-          És mi az?

-          Veled lenni. Mindegy hogy, mindegy hol és mikor. Csak veled lenni.

-          Tehát, ha azt mondanám, hogy holnaptól menjen minden az eddigiek szerint és legyünk barátok?

-          Mindig a barátod akarok lenni, de sosem leszek képes csak a barátod lenni. Azt elszúrtad. – mosolygott szüntelen.

-          Tudom. Az a hülye határvonal. – forgattam szemeim duzzogva.

-          Én azért örülök, hogy átlépted.

-          Ami azt illeti, én is. – vallottam be és elsimítottam egy tincset az arcából.

-          Nem tudom, mi az, amibe most belevágunk, de rajtunk múlik, mi lesz belőle.

Bill a legérettebb húsz éves srác a világon, az tuti. Legalábbis, ahogy most viselkedik, az erre utal. Ahogy kezeli ezt az egészet, annyira megkönnyíti a dolgot, nem hagyja, hogy kényelmetlen beszélgetésbe kezdjek, irányítja a történéseket, és pont úgy cselekszik, ahogy nem merném elvárni tőle.

-          Jó éjt. – adtam egy hosszú búcsúcsókot köszönetképp mindenért, aztán lehunytam a szemem.

Éreztem, hogy néz. Hosszú ideig figyelt, de egyáltalán nem zavart, hamar álomba merültem.

Mikor reggel felébredtem, Bill nem volt mellettem. Magam köré tekertem a vékony takarót és a hang irányába indultam. A fürdőszobába.

Bill épp a zuhany alatt állt, és amikor bekopogtam a kabin üvegén, megrémült. Összerezzent, én pedig jót nevettem rajta.

-          Bocs.

-          Gyere. – nyitott nekem ajtót.

Ledobtam a takarót magamról és beléptem mellé. Egy puszi után beletúrtam vizes hajába, ő pedig levett a kis tartóról a szivacsot és finom, jázmin illatú tusolózselét nyomott rá.

-          Mi az? – kérdezte, mikor észrevette, hogy haját babrálva merengek.

-          Azon gondolkodom milyen haj állna jól neked.

-          Ez nem? – háborodott fel édesen.

-          Dehogynem. Te vagy az egyetlen hosszú hajú hímnemű, akivel valaha együtt zuhanyoztam.

-          Hm. Ez kedves. – enyhült meg azonnal. – Szóval? Ki vele.

-          Itt felnyírva. – simítottam végig a füle körülötti területet. – És a másik oldalon is. Felül pedig… – fogtam gyengéden copfba egy nagyobb tincset feje tetején. – hosszúra hagyva.

-          Mint Rihanna? – húzta fel a szemöldökét. – Csajt csinálnál belőlem?

-          Édes, ahhoz hogy te rá hasonlíts, nagyobb popó és jó hang kellene.

Felháborodott szónoklatra nyílt szája, de egy hang nem jött ki rajta.

-          Most túllőttem a célon? – érdeklődtem, mire ő csak bólogatott.

De nem bírta sokáig, hamar megjelent az a kis mosolygödröcske, ami az egész közös tusolást végig kísérte.

Akármennyire nem vágytunk rá, eljött az idő, mikor a mi közös kis éjszakánk véget ért.

-          Gondoltál rá, mit mondunk, ha meglátnak tőlem kijönni?

-          Nem.

-          Majd spontán elintézed?

-          Egyelőre azon gondolkodom, kéne-e hazudnunk róla.

-          Szólj, ha eldöntötted.

Adott egy utolsó csókot és kiengedett az ajtón.

Nem volt kint senki, így észrevétlenül lépdeltem át a saját apartmanomig. Azon gondolkodtam, jobb-e ez így. Arra gondoltam, ha megláttak volna, nem történt volna semmi. Hisz a vak is látta, látja rajtunk, hogy vonzódunk egymáshoz. Az, hogy együtt töltöttük az éjszakát, két felnőtt ember saját döntése, ami nem mellesleg magánügy. De zavarna-e engem, ha azt hinnék, valami sokkal komolyabb van köztünk? Bill nem hisztizett, nem kérte, hogy azonnal vállaljam fel, ami történt vagy ami talán történni fog. Szóljak, ha eldöntöttem… láttam a szemén, hogy szeretne kézen fogva kilépni velem az apartmanjából és elbüszkélkedni a többieknek, hogy velem volt. De hagyta, hogy az legyen, amit én akarok.

Kis rendet raktam a szobámban, miközben odakint mozgolódást hallottam. A többiek is felkeltek már. Kimentem, de csupán Tomot láttam a jakuzziban cigizni.

-          Jó reggelt.

-          Neked is. – feleltem.

-          Nem jössz?

-          Végülis. – vontam meg a vállam, kibújtam a papucsomból és bemásztam mellé.

Volt egy olyan érzésem, hogy forgat valamit a fejében, láttam rajta, hogy készül valamire.

-          Jól eltűntél este.

-          Kissé meguntam a hajókázást.

-          Aha. És láttad ma már az öcsémet?

Nagyon jól tudtam már, mire megy ki a játék. Zavarba akar hozni, miközben újra beleártja magát a magánéletembe.

-          Igen, láttam.

-          Tudod én mindennél jobban ismerem őt, és minden érzelem kiül az arcára.

-          Az klassz. – feleltem unottan, mégis kíváncsian a végkifejletre.

-          Az öcsém szexelt. És ez nem a magányos rárántós félóra volt, hanem az órákon át szeretkezős…

-          Tom. – szóltam rá.

-          Szóval lefeküdtetek.

Ezúttal nem jött össze. Nem hozott zavarba. Egyáltalán nem.

-          Itt is csináltuk. Pont itt, ahol ülsz. – közöltem rezzenéstelen arccal várva reakcióját.

-          Basszátok meg! Fúj! – pattant ki szempillantás alatt a jakuzziból.

-          Te akkora barom vagy. – nevettem ki őt.

-          Mond, hogy csak szívatsz.

-          Nem tudom Tom. Olvasd le az öcséd arcáról.

-          Bill! – kezdett kiabálásba és megindult Bill kis lakkandija felé. – Bill!