75. rész. Őrült skizofrén.

-          Mi ez a kiabálás? – jött ki David ásítozva az apartmanjából.

-          Semmi. – vágta rá Tom duzzogva és bement Bill ajtaján, aki kérdően nézett rám, de én csak mosolyogva megvontam a vállam, mintha fogalmam nem lenne, mi baja a hiszti rohamot kapott bátyjának.

-          Hugi, szia. – jött oda hozzám.

-          Szia.

-          Hogy vagy?

-          Sokkal jobban.

-          Akkor jó. Ez az utolsó napunk itt. Velem töltöd?

-          Ketten?

-          Aha.

-          Naná. Mit csinálunk?

-          De gyorsan rávágtad.

-          Mert szeretnék veled lenni, és mert nagyon jó kedvem van.

-          Megszívattad Tomot?

-          Kicsit csak. De a részletekbe ne menjünk most bele.

-          Rendben hugi. – nevetett bólogatva. – Húsz perc múlva indulásra készen várlak ugyanitt.

-          Mit csinálunk?

-          Bemegyünk a központba. Rengeteg különleges finomság, bazár, te és én.

-          Rendben. Itt találkozunk.

Kimásztam a jakuzziból és bementem a házikómba megfelelő ruhát választani. Miközben odakint vártam Davidra valamiért eszembe jutott, hogy vajon kéne-e szólnom Billnek vagy nem. Tudnia kéne róla, hogy elmegyek egész napra, vagy semmi köze hozzá? Mi van most velünk? Mármint melyik szinten vagyunk épp? A barátok kicsit szexelnek és sokat csókolóznak, de semmi több szinten, vagy azon, amikor alakulgat valami, és célravezető lenne minél több időt együtt tölteni? Magyarázattal tartozom? Remélem nem. Mármint az nem én vagyok, aki hajlandó bárki felé is magyarázattal tartozni… nem, nekem az sose ment.

-          Neked meg mi bajod? – ment bátyja után Bill.

-          Mond, hogy nem szexeltél a jakuzziban kérlek.

-          Dehogy. – vágta rá.

-          Csak szívatott. De ez most megkönnyebbüléssel tölt el.

-          Na jó, mi van?

-          Viki mondta, hogy lefeküdtetek.

-          Ő mondta?

-          Ó de felcsillantak a szemeid.

-          Magától elárulta neked?

-          Ja nem. Én mondtam, hogy látom rajtad. Hogy ki van írva az arcodra, hogy nem magaddal játszottál, hanem vele, ő meg rávágta, hogy a jakuzziban csináltátok.

-          Értem. – szontyolodott kissé el.

-          Titkolni akarja?

-          Azt mondta, még nem tudja, mit kezd ezzel. De ő kezdeményezett. Lejött éjjel a partra és azt mondta, nem tud csak a barátom lenni, mert vonzódik hozzám, és hogy lehet ebből még valami és próbáljuk meg, aztán…

-          Oké, tovább nem érdekelnek a részletek. Tehát most jártok?

-          Nem. Vagyis nem tudom. De nem is érdekel.

-          Oké, mi van?

-          Nem izgat, hogy minek nevezzük, nem érdekel, ha titkolni akarja mindenki elől. Az amit mondott, az bőven elég. És az, ami az éjjel volt köztünk…

-          A csöpögős részt hagyjuk ki.

-          Szeretem. Minden egyes porcikájáért oda vagyok. Néztem, ahogy alszik és arra gondoltam, le tudnám élni vele az életem.

-          Na kezdődik. Öcsi, hallgass ide. Mint már mondtam, ő nem olyan lány, mint akikkel eddig volt dolgod. Vele óvatosan kell bánni, és megfontoltnak kell lenned.

-          Ne oktass.

-          Nem oktatlak, tanácsot adok. Neki nem lóghatsz a nyakán, nem sajátíthatod ki, és nem mondhatod meg, mikor mit tegyen.

-          Most ezt úgy mondod, mintha…

-          Te pont ilyen vagy tesó. – vágott immár sokadszor is öccse szavába.

-          Megyek, beszélek vele. Ez az utolsó napunk itt és jó lenne együtt tölteni.

-          Rendben, menj. Én feldobom Gust, még mindig depis. Egyet mondok, de azt nagyon komolyan. Nincs szex a jakuzziban, a hintaágyon, a medencében és a…

-          Na szevasz. – tuszkolta ki őt Bill az ajtón.

Először úgy döntöttem, nem szólok külön Billnek, de mikor David már megjelent és azt mondta, induljunk el, majd úgyis hívnak a srácok, ha magukhoz térnek, ráérünk akkor közölni, hogy nélkülünk töltik az egész napot, akkor változott meg a nézőpontom.

-          Egy perc és jövök. – hagytam őt faképnél és visszafutottam a házikókhoz.

Bill ajtaján kopogtam, amit hamar ki is nyitott és én azonnal megcsókoltam, ahogy megláttam kocós haját, hanyagul összegombolt hófehér vékony inge alól kikandikáló mellkasát.

Hosszú másodpercekkel ajkaink elválása után nyitotta csak ki a szemét.

-          Daviddal együtt töltjük a napot, csak este jövünk. Gondoltam szólok és el is köszönök.

-          Köszi. – mosolygott, de valamiért kissé erőltetettnek tűnt ez a mosoly most nekem.

-          Baj van?

-          Semmi. Csak én is erre készültem.

-          Elmenni Daviddal? – tereltem a témát, hogy kicsit feldobjam és ez sikerült is.

-          Este találkozunk. – mosolygott most őszintén, kivillantva gyönyörű fehér fogait.

-          Szia. – cuppantottam egy puszit puha ajkaira és mentem is vissza oda, ahol Davidot magára hagytam magyarázat nélkül.

-          Ez meg mi volt?

-          Ott felejtettem valamit.

Egy taxival vittek be minket a központba, ami tényleg igazán nekünk való volt. Az utcán különféle pultokon árulták a csecsebecséket, ékszereket, ruhadarabokat, emléktárgyakat, nyers kajákat főztek az ember szeme láttára, különleges édességek tömény illata töltötte be a teret, mindenki alkudozott, minden árus tukmálta a portékáját és minden turista kapkodta a fejét egyik pulttól a másikig.

Felvillanyozódva a látványtól, közöltem Daviddal, hogy a mai napot én állom, majd átszaladtam a taxipályaudvaron elhelyezett pénzváltó bódéhoz és a nálam lévő összes készpénzt rufie-re váltottam.

Daivd csak vigyorgott rajtam. Egyrészt boldog volt, hogy örömet okozott, másrészt boldog volt, hogy tudta, mivel okozhat örömet.

Ez a nap volt a legjobb mind közül. A reggel fantasztikusan kezdődött a Billel való zuhanyzással, majd jött az az érzés, amit visszarohanva csókra váltottam, és most a bátyámmal vagyok. Úgy, mint régen. Akármi is történt, akármilyen hosszú mosolyszünet is volt, mégis csak ő ismer engem a legjobban akármiről is legyen szó.

Egész nap azt hajtogatta, hogy boldognak lát. Azt mondta, mióta csatlakoztam hozzájuk, hetekkel ezelőtt, most lát először úgy igazán önmagamnak. Én nem tudom, hogy ez Billnek köszönhető-e. Maximálisan biztos nem. Csupán annyi az egész, hogy mostanra fáradtam bele a magammal való ellenkezésbe. Nem játszottam tovább az őrült skizofrént, aki egyik percben hisztirohamot kap a négy tini közelségétől, a másikban pedig mindennél jobban szomjazik egyikük csókjára. Megtalálom azt a rohadt egyensúlyt, ha már átléptem a határvonalat… a határvonalat, amit nem hogy átléptem, úgy érzem egyre távolodik és már most is olyan távol van, hogy szinte már nem is látszik.

Hogy fog ez otthon működni? Nem tudom. De még nem is kell ilyesmin gondolkodnom. Annyi történt, hogy tegnap lefeküdtünk egymással. Ennyi az egész? Hisz azt figyelmen kívül hagyhatom, hogy ma már legszívesebben az egész napot vele tölteném mindenkitől távol… elvarázsolt ez a fiú. Vegyes érzelmekkel távozom majd erről a kis nyaralásról és magamat ismerve nagy rendet kell tennem az életemben, ha bármi komolyat is akarnék Billtől a jövőben.