78. rész. Nem akarom utálni őt.

Amint kopogtattak az ajtómon, azonnal tudtam, hogy Bill az. David most túl dühös ahhoz, hogy utánam jöjjön és túl büszke ahhoz, hogy kopogjon, ha már megtisztel a vita folytatásával.

-          Gyere. – szóltam ki.

Fel-alá mászkálva dobáltam a különféle ruhadarabjaimat a bőröndömbe, bejártam az egész kis lakkandit, ő pedig csak nézett és várt.

-          Mindig pakolok, ha ideges vagyok.

-          Nyugi. – kapott el, mikor a közelében készültem elsuhanni a fürdőruha alsómmal a kezemben.

-          Tudod nem az a baj, hogy állandóan csalódást okoz, hanem az, hogy mindig bedőlök neki.

-          Nézz rám. – tette ujjat az állam alá és óvatosan felemelte a fejem. – Nem foglak miatta elveszíteni. Nekem ne mond, hogy ez így nem fog menni.

-          Te nem szereted az egyszerűbb dolgokat?

-          Ki nem állhatom őket.

-          Jaj Bill…

-          Hé. – szólt rám kedvesen.

-          Bocs. Nem Billezek.

-          Köszönöm. – mosolygott.

-          Sokkal jobb lenne, ha hisztis tini lennél, mint amilyennek gondoltalak.

-          Olyan vagyok, amikor nem vagy velem.

-          Mibe keveredtem? – huppantam le egy nagy sóhaj kíséretében az ágyamra.

-          David olyan amilyen. Betartasz pár szabályt és már egész elviselhető. – kezdett oktatásba, leülve mellém. – Néha én is úgy érzem, hogy meg tudnám fojtani, de tudom mennyit dolgozik értünk, tudom mit köszönhetünk csakis neki.

-          Én nem köszönhetek neki semmit.

-          Engem sem? – próbált megint mosolyt csalni az arcomra.

Sikerült… de nem tartott sokáig.

-          Számtalan módját ismerem, ahogy megszívathatnám, ahogy megkeseríthetném a tökéletes kis életét, ahogy porba tiporhatnám az önbecsülését. – dőltem hanyatt.

-          De nem teszed, mert a húga vagy.

-          A családját sajnos nem választhatja meg az ember.

-          Ha hazamegyünk, nem kell vele találkoznod.

-          Tudod miért jöttem el veletek?

-          Miért?

-          Apu miatt. Apu miatt, aki szerint a család szégyene vagyok, aki csak csalódást tud okozni a szüleinek, az értékrendje nulla és abszolút képtelen a normális életre.

-          Ez volnál te?

-          Aha. A szüleim szemében. Mióta David kissé kiszínezve elárulta mivel foglalkozom. De semmi nem fájt annyira, mint apu szemébe nézni. Már ha egyáltalán hajlandó rámnézni. Azt mondta, el kell jönnöm és nem szabad hátat fordítanom a saját bátyámnak, aki annyi mindent megtesz a családért és aki olyan keményen dolgozik a jövőjét építve.

-          Ha eljössz Daviddal, ő is megbocsát neked. – esett le neki az összefüggés.

-          Valahogy úgy.

-          Te vagy a fekete bárány.

-          A legfeketébb, ami létezik.

-          Annyira egyformák és mégis annyira mások vagytok.

-          Sosem hagytam volna, hogy a bátyámmal így bánjanak, akármi történt volna. Ő hagyta. Végignézte, hogy apu semmibe vesz engem miatta.

-          Ne mond tovább. – kért meg és most már ő is hanyatt dőlt, hogy velem együtt a plafont bámulja. – Nem akarom utálni őt.

-          Na látod, miért nem fog menni ez a valami köztünk?

-          Azt látom, mi nehezíti meg a helyzetet. De nem tartom kizáró tényezőnek.

-          Fogalmam sincs mit tettem, amivel ezt értem el nálad.

-          Szerintem tudod. – fordult felém és letörölt egy könnycseppet az arcomról.

Nem szóltam többet, inkább azon munkálkodtam, hogy ne győzzön le a sírás. És nem csak azért, mert Bill itt van. Azért is, mert a bátyám miatt soha többé nem akarok kiborulni. Nem érdemli meg, bármennyire szeretem.

Nem tudom, mi tévő legyek. Szeretnék Billel lenni, mert ahogy mostanában viselkedik, tökéletes. Meglep és levesz a lábamról, pont olyan, amilyennek lennie kéne. De Davidról le kell mondanom. Sokkal könnyebb volt elviselni a hiányát egy éven keresztül, mint elviselni őt magát ezalatt a pár hét alatt.

Lehetnék úgy Billel, hogy Davidot kizárom az életemből? Megtehetném, hogy visszamondom az egész megállapodást, nem fogadom el a pénzt és akkor is Billel maradok? El kéne mondanom Billnek, ittlétem valódi okát vagy maradhat titokban? David nem árulna el, túl sok veszteni valója lenne neki is ezzel.

Egészen egyszerűen még most le kéne zárnom Billel azt, ami elkezdődött? Ha csírájában elfojtjuk, nem nőhet tovább. Ha most pontot teszünk a végére, később nem sérülhet senki. Én nem remélek világraszóló, tündérmesébe illő szerelmet. Nem az én életem volna. Nem én lennék. Hamar fuldokolni kezdek egy kapcsolatban és csakis a másik féltől függ, mikor jön el ennek az ideje.

Bill csak feküdt mellettem és törődve simogatott gyengéden, kedvesen. Nem akart beszélgetést erőltetni, nem akart semmi mást, csak ott lenni, ha szükség van rá. Ennél többet nem is adhatott volna nekem.

Már szinte lecsukódtak a szemeim, mikor először megszólalt.

-          Szóval te vagy az érdekvédelmis angyalkám? – suttogta.

-          Fogalmam sincs miről beszélsz. – mosolyodtam el magam.

-          Felhívtad és rádumáltad egy bocsánatkérő nyilatkozatra?

Válaszképp csak felhúztam vállaimat, mint aki tényleg nem tudja, miről van szó.

-          Köszönöm. – hajolt közelebb és adott egy puszit az arcomra.

Egyenesen gyönyörű barna szemeibe néztem, amik boldogan csillogtak és azonnal biztos voltam benne, hogy nem lesz egyszerű a döntés.

Felemeltem a fejem és megcsókoltam.

Amikor kinyitotta szemeit, azonnal mosolyra húzta ajkait.

-          Ezért a mosolyért tettem. Bármit megtennék érte mióta megismertelek. – súgtam halkan őszinte vallomásom.

-          Maradjunk itt még egy pár napot. Csak mit ketten.

-          Tudod, hogy nem lehet. Dolgotok van, és különben is David…

-          Csak mondj igent, a többi nem számít. Van egy olyan érzésem, hogy David elnéző lesz.

-          Mit mondtál neki?

-          Semmi olyat, amit ne gondoltam volna halálosan komolyan. Szóval? Maradjunk még egy kicsit kettesben.

-          Egy feltétellel. – próbáltam komolyságot erőltetni magamra.

-          Bármit megteszek.

-          Simogass tovább, míg el nem alszom. Egész jól csinálod.

Nevetett. Tündérien nevetett, adott egy hosszú, finom, gyengéd csókot, megvárta míg elkényelmesedek és simogatni kezdett. Megállás nélkül, óvatosan, puha ujjaival mindenhol, ahol elért simogatott, én pedig lehunytam a szemem és felülkerekedve a kezdeti jóleső borzongáson, hamar álomba merültem.