5.rész - "Elviselhetetlen a hiánya"
- Bill! - visította megint el magát Cissy
Bill a lány felé kapta tekintetét, aki egyre közeledett felé.
- Cissy. Mi történt veled? - szaladt oda hozzá Bill
- Egy férfi... - zihálta - megtámadott minket. - sírta
- Jézusom. - simogatta a hátát rémülten
- Kay! - rohant a szőke lányhoz édesanyja és barátnője
- Jól vagy? - kérdezte Sue
- Nem. - rogyott a földre a szőke lány, s kezét a füleire tapasztva sírt
- De mégis mi történt? - vetett egy pillantást a földön síró lányra Bill
- Kay. - guggolt elé Nica - Minden rendben? - tette vállára a kezét
- Gyűlöllek. - sziszegte fogai közül, majd felállt és beszaladt a házba
Sue értetlenkedve lánya után ment.
- Ez mi volt? - engedte el Bill barátnőjét
- Ez... nos ez... - kezdte nyugodt hangnemben - Azt mondtad, nem fogod kihasználni amiért szeret. Hazudtál! Mégis mért jó neked, ha másnak fáj? Milyen ember vagy te? - kiabálta
- Nyugi...
- Nem nyugodok meg. Utállak! - szaladt el a fekete hajú lány

"Sok dolog történt velem, mióta legutóbb írtam. Érzelmek hada gyülekezik bennem, melyeket próbálok elnyomni magamban.
Szeretném nem szeretni Őt. Szeretném, ha nem játszadozna az érzéseimmel, és rájönne, hogy énsem egy hideg jégcsap vagyok...
Mindennek a tetejében az egyetlen barátnőmmel is össze vagyok veszve... Pletykás... Pedig megígérte, hogy nem kotyogja ki az érzéseimet. De mégis megtette... és mostmár kedvére játszadozhat velem, Ő.
És tudjátok mit? Igaz a mondás... Akkor a legelviselhetetlenebb valakinek a hiánya, mikor ott van melletted, s tudod, sohasem lehet a tied." - írta blogjába Kay

- Kicsim. Igazán itthon maradhatsz, ha nem érzed jól magad! - beszélt a szőke lányhoz édesanyja
- Nem, jól vagyok. - kapta fel táskáját a lány
- Ne vigyelek el? - próbálta meggyőzni őt Sue
- Nem kell. Mindjárt jön a busz. Majd jövök. - lépett ki a házból Kay
Remegő lábakkal, liftező gyomorral, hevesen verő szívvel állt a buszmegállóban.
A pénteki dolgok még mindig élesen hasítottak tudatába. Hisz nem fogták el a férfit... vagyis ki tudja? Hívta egyáltalán valaki a rendőrséget? Ez érdekelte Őt a legkevésbé...
Kay felszállt az időközben megérkező buszra, s kelletlenül levágódott az egyik műbőr ülésre. Fülhallgatóját behelyezte a fülébe, s bömböltetni kezdte a zenét.
A következő megállónál egy barna hajú lány szállt fel, s leült Kay mellé. Finoman megkocogtatta a lány vállát, mire az kivette a füléből az apró kis ketyerét.
- Szija, Kay - köszönt a lány
- Cissy... - nézett rá Kay - Szija. - sóhajtott hatalmasat
- Én csak... szeretném megköszönni, hogy segítettél... ha te nem vagy ott... - borzongott a gondolattól a lány
- Nem kell megköszönni... - nézett ki az ablakon
- Tudom, hogy utálsz. - szólalt megint meg Cissy - Meg is értem... hisz annyi rossz dolgot követtem el ellened.
- Megint csak az Én lejáratásom miatt beszélsz hozzám? Mert ha igen köszönöm, elég volt a múltkori. És csak, hogy mellesleg tudd. Ha utálok valakit, azt nem így mutatom ki... Tőled undorodom...
Nem beszéltek többet. Egy megálló amúgy sem hosszú idő.
Kay a termében - ahol órája lesz - Veronicát kezdte keresni. De nem látta. A jelek szerint nem megy ma be órákra... Vagy csak megint késik, mint múltkor.

- Tanárnő. Kimehetnék a mosdóba? - kérdezte Kay felnézve a matekkönyvéből
- Hát persze Kay, menj csak.
Kay felállt és megindult az ajtó fele.
A mosdóban belenézett a tükörbe.
-  Dínófej. - jegyezte meg magának, látva, hogy nincs kisminkelve
Leöblítette arcát majd újra a tükörbe pillantott. De akkor már nem csak magát látta.
- Szóval dínófej. - mosolygott el Bill
- Hogy kerülsz Te ide? - fordult vele szembe a lány
- Kijöttem a mosdóba és láttam Te is itt vagy.
- Már indulok vissza.
- Miről beszélgettél ma Cissy-vel? Mert Ő az istenért se hajlandó elmondani.
- Akkor Én se fogom. - indult kifelé a lánymosdóból
- Kérlek. - ragadta meg karját, s őzikebarna szemeit a lányéba mélyesztette
Kay azt hitte ott lesz vége. A karjaiba omlik, és saját magát is lejáratva könyörög neki, hogy szeresse.
De magát is meglepve, kirántotta karját a fiú szorításából.
- Már nem hatsz meg Bill Kaulitz.
- Talán már nem is szeretsz? - lépett közelebb a lányhoz
- Már nem... - dobogott hevesen a lány szíve
- "Akkor a legelviselhetetlenebb valakinek a hiánya, mikor ott van melletted, s tudod, sohasem lehet a tied." - idézett a fiú
Kay szemei elkerekedtek. Honnan tud a blogjáról?
- Hagyjál. - szólalt meg a lány, remegő hangon
A fekete hajú fiú egyre jobban a fal felé "irányította", s végül már testük is összeért.
- Kíváncsi vagyok, akkor ezt miért írtad. - suttogta a fiú mosolyogva
Kay érezte a színdobogását, a leheletét... Érezte, be fog telni az az aprócska pohár, ami az évek során olyannyira megtelt, hogy egy csepp után is kifolyna.
- Nos... - nézett le a lány ajkára majd vissza a szemébe
Kay az ajkába harapott, majd behunyta szemeit.
"Ha nem nézek a szemébe könnyebb lesz" - bizonygatta
Tüntetőlegesen maguk közé próbálta préselni kezeit, vett egy mély levegőt majd belekezdett.
- Utálom, hogy sosem tudom mire gondolsz. Szeretném tudni, mi jár abban az okos buksidban. És mellesleg azt is utálom, hogy olyan... annyira... - kereste a szavakat - igézően tudsz nézni azokkal a szemekkel.
A fiú elmosolyodott.
- Nyisd ki a szemed. - kérte
- Nem. Hagyjál. Kérlek.
- Ha kinyitod a szemed.
Kay lassan kinyitotta kék szempárját, s lehajtotta a fejét. De a fiú még mindig ugyanúgy a falnak préselte.
- Megígérted. - suttogta a lány
- Meg... - hátrált a fiú, Kay pedig azon nyomban kiszaladt a lánymosdóból