9.rész - Hihetetlen
- Mégis, hogy gondolta ezt? Van fogalma róla mi lesz, ha ez a hír kiszivárog? Nem leszünk az elit iskolák között. - háborgott az igazgatónő
- Aha. - nyögte ki unottan Kay
- Önt nem is érdekli a téma. - érte a felismerés az igazgatónőt
- Aha.
- És még csak nem is figyel.
A vöröses hajú középkorú hölgynek, erős pír öntötte el az arcát a méregtől. Szíve szerint felpofozta volna a lányt, de azzal csak Ő járt volna rosszul.
Mély levegőt vett, majd belekezdett.
- Igazgatóiban részesítem. És szeretnék az édesanyjával is beszélni.
- Rendben. - vágta rá Kay
- Rendben.
- Mehetek?
- Kérem az ellenőrzőjét.
- A teremben van a táskám.
- Akkor fáradjon el érte.
A szőke hajú lány, lomhán állt fel a székből, melyben olyan kényelmesen terpeszkedett, majd lassú léptekkel megindult a kijárat felé.
- Frau Hauff.
Kay vissza pillantott az igazgatónőre.
- Kicsit gyorsabban. Nem érünk rá egész nap.

"Hihetetlen ami mostanában velem történik. Amit Ő iránta érzek, az csak felerősödött. Zavar, hogy nem tudom mire gondol. Miatta még egy lányt is megütöttem, és az igazgatóiban kötöttem ki. A lánynak igaza volt... tudom... de olyan jó hazudni a szívemnek... így nem tud fájni..." - írt blogjába Kay, amint hazaért

- Kislányom. Kay!
Kay fejébe fájdalmasan hasított bele édesanyja hangja és az Ő általa okozott ajtócsapódás.
Tudta mi fog következni. Nagyon is jól... Egy hosszas vita, melyben elsírja magát, édesanyja szégyenkezik miatta, Ő pedig elrohan.
- Szia anyu. - sétált ki szobájából
- Szia. Aludtál? - kérdezte Sue
- Igen. Nagyon fáradt voltam. - ült fel a konyha asztalra
- Remélem tudod, hogy nem vagyok büszke arra, amit az iskolában műveltél.
- Igen tudom. De Vicky egyszerűen megérdemelte. Azt hangoztatta, hogy Bill sose szeret belém, és ha ez nem lett volna elég, még azzal is elő állt, hogy kész csapás lehetek a számodra.
- Elbeszélgetek majd az anyjával. - háborodott fel Sue
- Ne. Nem akarok ennél nagyon konfliktust vele.
- De...
- Nincs, de. Nem akarom és kész.
- Hát jó. - törődött bele Sue
Csengettek.
- Ki lehet az? - kérdezte Kay
- Nézd meg kicsim. Addig Én kipakolok a szatyorból.
Kay amint odaért az ajtóhoz elfordította a kulcsot a zárban és lassan kinyitotta az ajtót.
A küszöb másik oldalán egy olyan fiú állt, akinek a nézése ellenállhatatlan, mosolya csábító.
- Szia. - köszönt s egy apró mosolyra húzta ajkát
- Mit akarsz? - nókérdezte rögtön Kay
- Köszönésre sem méltatsz?
- Nem! Beszélgetni sem szeretnék veled, úgyhogy viszlát. - csukta is rá az ajtót
- Ki volt az? - lépett ki a konyhából Sue
- Senki! - morogta a szőke lány
- Kay!
- Bill! De nem akarok vele beszélni. Úgy utálom... úgy szeretném utálni! - sírta el magát
- Kicsi lányom! - ölelte magához Sue - Szerintem beszélned kéne vele.
- Múltkor csókolóztunk mikor itt volt. Aztmondta ma, hogy beszélni akar velem.
- Akkor szaladj utána, és beszéljetek. - tolta el magától lányát
- Nem. - szipogott Kay
- Így sosem tudod meg mit érez irántad. - Sue
- De tudom. Utálatot. Különben is, Cissyvel van együtt. - indult a szobájába, de a csengő megint megzavarta
- Nyitom Én! - mondta Sue, mikor meglátta lánya ábrázatát
- Jónapot! - köszönt Cissy
- Szia. Kay szerintem már a szobájában van. Menj be hozzá nyugodtan. - invitálta Őt Sue
- Köszönöm! - mosolygott a lány, majd csizmájából kibújva a szoba felé sétált