84. rész. Jó téged újra így látni.

Nick ebben is nagyon jó. Hamar eltereli a gondolataimat a dolgaimról és tudja jól, hogy mit kell mondania vagy tennie ahhoz, hogy ne foglalkozzak a terhes dolgokkal. És itt a terhes dolog éppenséggel a bátyám. Konkrétabban a vele való beszélgetés. Nincs kedvem hozzá, de meg kell tennem. De előbb nyomós érvet kéne találni, minek álljak egyáltalán szóba vele. Amíg pedig keresgélek, kellemesen töltöm az időt.

-          Sziasztok! Riaaa! – ugrott nyakamba barátnőm, ahogy meglátott és leesett neki milyen rég nem találkoztunk.

-          Szia. – szorítottam magamhoz.

-          Mutasd magad, ezer éve nem láttalak. – forgatott körbe. – Bombázó vagy.

-          Nick választotta a ruhát.

-          És a kevesebb néha több. – puszilta meg Nick büszkén Tinát és bement az ajtón köszönteni a többieket.

-          Mesélj el mindent. Merre jártál, mi volt a bátyáddal, hogy sikerült a terv, na és mennyi lóvét tudunk eltapsolni?

-          Hosszú beszélgetés lesz.

-          Totál ráérek. Gyere, menjünk a tetőre. – kapott fel az ajtó mellett elhelyezett asztalról egy üveg bort, két poharat a kezembe nyomott és már csukta is be magunk mögött az ajtót.

-          Irigylem ezt a helyet. – közöltem, miután kiértünk a tetőre.

-          Van kulcsod ide is, ha nem tévedek. – vigyorgott, nekem pedig azonnal beugrott egy emlék.

Billel a tetőn. Bill aki épp lerázni készül béklyóit, kicsit hisztis, kicsit depis, és velem akar lenni. Én elviszem az „én” tetőmre, mert azonnal megsajnálom, és segíteni akarok rajta.

-          Na mesélj.

-          Mivel kezdjem?

-          Hát azért pár dolgot hallottam Nicktől.

-          Gondolom. – forgattam szemeim.

-          Én arra számítottam, hogy jobb kedved lesz.

-          Ez bonyolult.

-          Baba te titkolsz valamit?

-          Szeretem Nicket. – sóhajtottam.

-          De nem úgy…

-          Mint ahogy ő. – fejeztem be a mondatát.

-          Mást szeretsz?

-          Nem. Dehogy, ott még nem tart a dolog.

-          De van dolog.

-          Igen. Alakul valami.

-          Billel?

-          Igen. De Nick utálja, vérig sértené, ha megtudná és tudom, hogy elveszíthetem őt ezzel.

-          Figyelj, Nicknek te vagy a biztos pont. Az összes csaj közül, és lássuk be elég sok volt, te vagy az egyetlen, akit szeret is. De ez azzal is jár, hogy boldognak akar tudni téged.

-          De nem Billel. Hidd el, utálja. Rengeteg érvet fel tud sorolni Bill ellen, és én úgy érzem, meg kell felelnem Nicknek. Ő a barátom és lehet, hogy nem lesz több ilyen. Billből viszont még lehet másik, és még vagyunk annyira az elején, hogy ne sérüljünk.

-          Mármint, hogy te ne sérülj.

-          Nem akarom őt sem bántani.

-          És David mit szól ehhez?

-          Ó neki pont kapóra jön. Bill boldog és halad a projekt.

-          Halad? Hát nem zártátok le?

-          Közel sem. A megállapodásunk az album megjelenéséig köt engem a bandához.

-          Összebalhéztatok. – esett le neki.

-          Erről most igazán nem szeretnék beszélni.

-          Sajnálom.

-          Még én vagyok így. – próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra.

Mindig szar érzés belegondolni, hányszor, hányféleképpen bántott meg a saját testvérem. Pedig tudom, hogy szeret. Szeretnie kell…

-          Azt hiszem, nekem van egy ötletem.

-          Hallgatlak.

-          Beszélj Daviddal, folytasd a projektet. Így David és a szüleid is leszállnak rólad, megkapod a pénzed, ráadásul lehetsz úgy Billel, hogy Nicknek egyelőre ne kelljen annál többet tudnia, hogy ez egy munkakapcsolat féle köztetek.

-          Tudod nekem mi jutott eszembe?

-          Na ki vele.

-          Miért nem hívtalak fel már rögtön az elején téged.

-          Mert imádod agyon bonyolítani a dolgokat.

-          Van benne valami.

Belekortyoltam a boromba, hátrahajtottam a fejem és bámultam az eget. Tudtam, Tinának igaza van. Több légy egy csapásra. Már csak egy dolgot kell átgondolnom. Hogy mit tudnék én kezdeni Billel. Mármint ez most egy kis románc, amiben ő belémszeret, én meg agyonnyomva érzem majd magam, ezért kilépek és olyan messze menekülök, amilyen messze csak tudok? Vagy ez egy olyan románc, ami hosszú távúra is nyúlhat, ha Bill hagy a saját tempómban haladni és senki nem szól bele a kapcsolatunkba?

-          Jó téged újra így látni. – szólt hozzám pár perc csend után Tina.

-          Hogy?

-          Rég láttalak úgy igazán vonzódni valakihez. Látszik rajtad, hogy jó vele.

-          Bill annyira más, mint amilyennek elsőre látod. Sokszor sokkal felnőttebb nálam, és mikor vele vagyok, eszembe se jut az az öt év, amennyi előnyöm van. Más, mint az eddigi pasik, pedig nem akar más lenni. Önmagát adja, sőt még kicsit vissza is vesz belőle, hogy ne legyen sok nekem. Gyűlölöm mikor szomorú és az egész napom feldobja, mikor boldog.

-          Most is vele lennél, igaz?

-          Nem tudom. Talán. Francba, igen.

-          Hát beszélj mielőbb a bátyáddal. Ahogy ismerlek, Bill már megőrül a hiányodtól.

-          Jó lenne, ha Davidot kihagyhatnám ebből az egészből.

-          Mivel bántott meg megint ennyire?

-          Csak adta önmagát.

-          Na hello csajok, indulhatunk? – lépett ki Nick a tetőre.

Nem várattuk soká, felpattantunk és mentünk is a buli előtti utolsó állomásra. Az egyik ismerősünk ruhaboltjába, ahol felpróbálgatunk pár holmit, igazi retro érzést erőltetünk magunkra és irány a reggelig tartó önfeledt mókázás.

-          Na sziasztok. – köszöntötte David az ikreket, belépve a lakásukba.

-          Hello.

-          Bill?

-          A konyhában, gyere.

-          Mi van velük? – suttogott David.

-          Nem tudom. Nem beszéltek mióta hazajöttek.

-          Nekem sem válaszol már napok óta.

-          Szia. – jött elő Bill a konyhából, odament Davidhoz és átölelte.

-          Szia. Nincs jó kedved.

-          Nem számít. – kényszerített félmosolyt az arcára, mintha tényleg nem lenne túl fontos az ő jelenlegi problémája.

-          Hát jó. Én igazából azért jöttem, hogy ledumáljuk a holnapot. Reggel stúdió?

-          Naná! – vágta rá Tom.

-          Persze. – válaszolt Bill is kevésbé lelkesen.

Davidnak ebben a pillanatban jött üzenete.

„Szia. Mikor zavarhatjuk le azt az iszonyú fontos beszélgetést?”

-          Na csak előkerült. – dünnyögte orra alatt, és már pötyögte is a választ.

„Nekem akár ma is jó. Egy óra múlva nálam?”

-          Viki az? – kérdezett rá Tom, igazából Bill miatt.

-          Igen. Kellett négy nap, hogy végre visszaírjon.