- engedj már – vigyorogta húzódtam el Tomtól. Norah lakása előtt parkoltunk. Miután Bill hazaért, első dolgom volt felkeresni Noraht. De Tom nem nagyon akart elengedni

- hiányozni fogsz – puszilta meg a homlokomat

- te is nekem – elmosolyodtam.

- hívlak majd – megint megcsókolt

- hajrá – megpuszilta a száját,átöleltem majd érzelmes búcsúnk után,kiszálltam

Felsétáltam a másodikra, becsöngettem és 1-2 csörömpölés után nyitódott az ajtó

- szia. nincs nálam semmi használható anyag az esszédhez – ahogy kinyitotta , megfordult és sétált is vissza de az ajtót nyitva hagyta

- mióta jövök hozzád csak dolgozatok miatt? – letettem a táskámat és utána mentem

A  lakás egy csatatér volt. Norah az összes portfóliót amit Billről csinált és igen nagy méretekben volt kinyomtatva, a sarokba vágta. Kávés bögrék hada volt a nappaliban  és rengeteg holmi szétszórva

- Bill érted ment, te nem jöttél, Bill idegbeteg, nálad kitört a harmadik világháború. Mi történt? – néztem rá rosszat sejtve

- semmi

- Norah- néztem rá jelentőségteljesen

Rám emelte tekintetét és hosszasan elkezdte mesélni,hogy mi történt délután.

- de Norah ez jó!! ez nagyon jó!! azt leszámítva ,hogy leléptél a végén – pattantam fel a kanapéról ,mint aki adrenalin löketet kapott

- nem ez nem jó – szikrázó szemekkel nézett rám

- miről beszélsz? – értetlenül álltam a dologhoz. Ha Bill is úgy áll Norahhoz ,mint ő hozzá akkor hol itt a probléma?

- mert nem és kész – csattant fel – ő más Lara, ő nagyon más. Én egy fotós tanonc vagyok egy sima hamburgi egyetemen. Egy kis lakásom van a belvárosban, olyan átlag fizetést kapok ezekért a munkákért – rúgott bele az egyik dobozba amiben pár régebbi fotója volt – hogy arra senki sem irigykedne. Napokon át csinálok 3 képet!! 3-at. Nincs bennem semmi érdekes, semmi ami egy Bill féle pasinak kéne.

- Norah te megőrültél? Ez mind olyan elhanyagolható formaság amiből csak te kerekítesz hatalmas problémát. Ugyanott tanulunk, ugyanott dolgozunk. Párizsba mész a divathétre ahol rohadtul meglendül majd a karriered És már most, az én fotózásom óta,mennyien kerestek téged. És nem,nem Bill miatt. Kismillió fotózása volt már de nem hiszem,hogy mindegyik fotós után rohannának újabb ajánlatokkal. És különben is, Bill nem a hátteret figyeli a képen, hanem ami a középpontban van –céloztam ezzel rá

- a divatbemutatón… legalább 10 lány nézett rám úgy,mint egy utolsó szajhára – maga elé meredve ült miközben ujjait a kanapé karfáján táncoltatta

- és?

- és ez csak egy zártkörű vip buli volt .

- Norah- felsóhajtottam – érdekel téged ez a fiú?

Hosszasan mérlegelt majd bólintott

- de nem eléggé

-ezt meg miből gondolod?- nézett rám hírtelen

- mert akkor nem viselkednél ennyire… ennyire másként

- te miről beszélsz? – értetlenül nézett felém

- miért foglalkozol másokkal?

- én nem foglalkozom másokkal

- Norah – felsóhajtottam – ha tényleg ennyire nem érdekel,akkor oké tedd ezt. De ha egy apró  reményt is látsz arra,hogy megéri kockáztatni akkor bizony ne csináld ezt. Ne utasítsd el a lehetőséget. Bár nem beszéltél nekem a dologról, de láttam… láttam a fotózáson, az ebéd szüneted előtti arcodon, a divatbemutatón és a múltkor,mikor Tomhoz mentem és téged találtalak meg. Nekem ne mondd,hogy mindez nem ér meg egyetlen egy próbát

- Bill más,mint a többi- elterült a kanapén, felhúzta a térdeit a mellkasához és lehunyta a szemeit

- te is más vagy neki,Norah – simogattam meg a fejét

- de ez nem ilyen egyszerű – kinyitotta szemeit, rám nézett és fájdalmas arccal rázta meg a fejét

- okos lány vagyok és nem ringathatom magam álmokba. Realistán látok mindent csak őt…- összeszorította fogait és az öklét is – őt nem. Nem tudom kiverni a fejemből és amint az agyamba kúszik – mutatott a halántékára – elkezdek építgetni,hogy mi lenne …

- Norah figyelj rám- magam felé fordítottam az állát – egy szavadba kerül az egész. Te magad mondtad, Bill más

- naaaaa??? – Bill a semmiből csúszott be Tom szobájába. Az afró hajú fiú ijedten ugrott meg, kezéből kiesett az akusztikus gitárja. Hátra nézett öccsére miközben igen mérges arcot vágott

- még egy ilyen Bill, és megöllek – morogta morcos hangon

- mi bajod van? – érdeklődve ült le bátyja mellé

- semmi, Lara nem ér rám – megrántotta a vállát, húzott egyet az adidas nadrágján és beleszívott a hamutartóban fekvő cigijébe

- és? neki is lehet más programja rajtad kívül – Bill nem egészen értette testvére hisztijét

- mondom,hogy semmi! hülye vagy ,vagy csak nem fogod fel? – pattant fel az ágyról Tom

- héé állj már le. Komolyan, mi bajod van? – indult Tom után

- semmi, beakartam vinni a stúdióba de nem ér rá mert suliban van, utána meg tanulnia kell

- Tom, neked az a bajod,hogy nem forog körülötted a világa?

- nem csak… nem szoktam még hozzá ehhez –lemondóan felsóhajtott

- nem értelek- Bill oldalra döntötte a fejét,összekulcsolta karjai a mellkasa előtt és a falnak támaszkodott

- nem volt tartós kapcsolatom ,oké? eddig szinte végig együtt voltunk,mikor nem jártunk akkor is. és nem szeretem, ha nem jönnek össze a dolgok amiket eltervezek

- nem túl időigényes program a stúdiónkba vinni – felhúzta szemöldökét

- szerinted malmozni akartam vele? – sziszegte Tom

Bill eltátott szájjal nézett testvérére. Ellökte magától a faltól és mellé sétált

- te most komolyan azért vinnéd oda..hogy..hogy? – kerek szemekkel meredt Tomra

- Bill bazdmeg, ő a barátnőm. Én meg képzeld el,hogy fiú vagyok és csak szexelnék már vele. Ne mondd,hogy korai mert már fél éve szórakozok ezzel

- oké,elég – Bill a fülére nyomta kezeit

- ne gyerekeskedj már

- nem érdekelsz! különben sem szerelmeskedhetsz vele a stúdiónkban Tom Kaulitz! néha leakarlak tagadni. és most ezért megsértődsz? te tuti csak valami törmelék lehetsz belőlem. nem akartak anyáék ikreket csak engem! csak olyna hihetetlenül tökéletesre fejlődtem,hogy messiásnak néztek volna és hát ezért egy részemet leselejteztek és abból lettél te !! – hangosan kiabálva, erősen bólogatva magyarázott bátyjának

- és miért kiabálsz? – Tom unott képpel hallgatta végig öccse megszokott kiselőadását

- ja – kisfiúsan elmosolyodott és levette kezeit a füléről – akkori is egy gerinctelen alak vagy Tom Kaulitz – ismét bólintott,igazat adva ezzel magának

- jó,hagyjál. miért is rontottál be a szobámba?

- jaaaa tényleg – csapott fejére- szóval ,így jó vagyok? – húzta meg kabátjának szélét,kihúzva magát

- hova öltöztél ki? – nézett végig Billen

- elmegyek Noraháért a sulihoz

- tegnap este kielemezted ,hogy eltaxizott. nem hiszem,hogy kíváncsi rád – csóválta meg a fejét

- tudom – Bill lehajtott fejjel rugdosta jobb lábával a bal sarkát

- jaj Bill – finoman hátba verte Tom – ne görcsölj, menj csak el érte

- és ha megint elmegy vagy elküld? – fájdalmas képpel nézett fel

- nem fog – Tom elmosolyodott

- kössz Tom – ölelte át őt hírtelen – szeretlek, te vagy a kedvenc ikertestvérem – mosolyodott el Bill is

- mivel nem nagyon akad konkurencia ezért megtudlak érteni – megcsavarta a szemeit és meglökte Billt

- indulj már, elkésel

- oké. sziaa – hátra intett és énekelve leugrált a lépcsőről - das sind die Gummibären das…..

Tom megcsóválta a fejét majd nyújtózkodva eldőlt az ágyán