86. rész. Ha itt van helyed…

-          Hoztam filmet és öt perc alatt elkészíthető zacskós kínai levest. – emeltem magasba a kezemben lévő zacskót.

-          Akkor akár be is jöhetnél. – vette el és elindult a konyha felé.

-          Szép lakás. – néztem körbe.

-          Befoglalhatjuk a nappalit, de mehetünk a szobámba is filmet nézni, nem tudom Tom mikor jön haza.

-          Tom ma már nem jön haza. És azt üzeni, reggel találkoztok a stúdióban.

-          Be volt avatva a meglepimbe. – esett le neki.

-          Be bizony. Lelkesen ajánlotta fel, hogy lelép ma éjszakára.

-          Örülök, hogy jól kijöttök.

-          Egy báttyal legalább.

-          Daviddal nem sikerült megbeszélni a dolgokat?

-          Nem is nagyon szeretném.

-          Ne beszéljünk róla?

-          Most ne. Nem a legjobb téma és fáradt is vagyok most hozzá.

-          Forrest Gump? – vette ki a szatyorból a filmet.

-          Imádom.

-          Én is. Habár könyvben ezerszer jobb.

-          Te vagy az egyetlen pasi, aki elolvasta.

-          Ez plusz pont a javamra?

-          Hatalmas kövér plusz pont. – bólogattam és odamentem hozzá egy puszit nyomni az arcára.

Mélyet szippantott hajam illatából, majd elmosolyodta magát.

-          El sem hiszem, hogy megint itt vagy velem.

-          Hát. – vontam meg a vállam és karjába csíptem.

-          Aú. – rántotta el, de mikor leesett neki mi célból csipkedem, nevetni kezdett.

-          Nem tudtam, melyiket szereted, úgyhogy mindegyikből vettem, amit találtam a boltban. – mutattam a pulton sorakozó levesekre.

-          Nem vagyok éhes.

-          Az baj, mert én ma még nem ettem.

-          Megcsinálom neked, amelyiket csak szeretnéd.

Én csak ültem és néztem, ahogy magas szakértelemmel és rutinnal elkészíti a reggeli-ebéd-vacsimat. Később, a kanapén ülve pedig ő nézte, ahogy én falom be hiper sebességgel.

-          Te tényleg éhes voltál. – jegyezte meg, mikor leraktam a tányérom az asztalra.

-          Ez az öt nap eléggé leharcolt.

-          Ha rákérdezek, mit csináltál, az ellenőrzésnek tűnne?

-          Kedves érdeklődésnek inkább.

Puszit kaptam. Egy kedves puszit, amivel elismerte fejlődésem.

-          Szóval mit csináltál, ami ennyire leharcolt?

-          Mióta hazajöttem egyik buliból a másik partiba megyünk. Már nem is emlékszem, mikor ébredtem fel sötétedés előtt. Nickes maraton napokat tartottunk.

-          Értem. – felelte, de kiéreztem némi nemtetszést a hangjából.

-          Ez kellett nekem. – magyarázkodtam hirtelen érzelemhullámnak köszönhetően.

-          Most már itt vagy, és ez a lényeg. – nyelte le a vélhetően hatalmas gombócot csakis az én kedvemért.

-          Köszönöm. – bújtam hozzá.

-          Betegyem a filmet?

-          De figyelmeztetlek, a végén mindig sírok.

-          Ahogy elnézlek, nem maradsz ébren a végéig. – simított el egy kósza tincset az arcomból.

-          Azért igyekszem. – néztem fantasztikusan csillogó szemeibe.

-          Foglald el a helyed az ágyamon, hozok inni és bezárom az ajtót.

-          Ó, van helyem az ágyadon?

-          Ha itt van helyed, mindenhol van. – tette kezem a mellkasára.

Nem bírtam ellenállni kissé nyálas, de pont a hangulatomhoz illő dumájának és vészesen közel lévő finom ajkainak.

Gyengéd csókolózásba kezdtünk, amit egy-egy apró puszinyi szünetre szakítottunk csak meg.

Jobbkor nem is szólalhatott volna meg a telefonom… a hívófelet, Nicket azonnal felismertem csengőhangja alapján. Bill eltávolodott kissé, de én a telefonért nyúltam, egy mozdulattal kikapcsoltam és visszahúztam magamra őt a folytatásért. Ezzel olyan hatást gyakoroltam rá, ami egyértelműen érezhető volt. Szorosabban ölelt, nyomatékosabban csókolt, majd a röpke kis gyönyör után azonnal közölte újra és újra mennyire hiányoztam. Nem tudom élveztem-e valaha ennyire a szex nélküli együttlétet. Olyasvalakivel lenni, aki megálljt tud parancsolni saját magának, akinek van önuralma nem tovább menni, mert tudja, hogy fáradt vagyok, vagy csupán azért, mert neki nem erről kell, hogy szóljon egy közös este.

Hatalmas ággyal találkoztam, ahogy beléptem a szobájába. Bill kerített valahonnan egy plusz ágyneműt és beágyazott nekem a választott oldalon. Hozott üdítőt és berakta a filmet a lejátszóba. Törökülésben vártam, míg mindent befejez, és végre elkényelmesedik mellettem. Ahogy tudatosult bennem, hogy én most itt fogok aludni, összefüggésbe hoztam azzal, hogy Nick hívott…

-          Pillanat, el kell intéznem egy telefont. – pattantam fel és kimentem a nappaliba telefonomért.

Bekapcsoltam, megvártam, míg magához tér és már pötyögtem is az üzenetet Tinának.

„Szia, Billnél alszom, gondoltam megkérdem falaznál-e nekem J gyors választ kérek. Puszi”

Nem is váratott meg sokáig, már újra Bill ágyán ültem, mikor csipogott a telefon.

„Nálam alszol, csajos este. Már hívott és ezt mondtam neki ;) a telód lemerült. Puszillak, kellemes éjszakát…”

Imádom. Előzékeny és gyors észjárású. Pont amire most szükségem volt. Újra kikapcsoltam a telefont és lefeküdtem Bill mellé.

-          Sikerült?

-          Minden a legnagyobb rendben. Csak lejelentettem, hogy nem alszom otthon.

Ahogy ezt kimondtam, irtó idiótán hangzott. Lejelenteni? Tehát számadással tartozom valaki felé? Na nem.

-          Azt hiszem, holnap keresek egy saját lakást.

-          Tudok párat a környéken. Ha gondolod, segíthetek, és akár már holnap találunk egy megfelelőt.

-          Megfelelő, mint távol Nicktől?

-          És elég közel hozzám. – mosolygott.

-          Hát köszi. Végre visszaáll minden a rendes kerékvágásba. Holnap felhívom Johnt, és újra munkába állok.

-          Vénemberes randik? – próbált gúnyolódni.

-          Azért akadnak köztük fiatalabb pasik is. – nyújtottam ki rá a nyelvem.

-          Ennek igazán örülök. – vágott durcás arcot.

-          Na ne is firtassuk a munkámat.

-          Szerintem se.

-          De egyébként, ha nem megy már a banda szekere, egész jó randialapanyag volnál.

-          Oké. Hát majd téged kereslek, ha új állás kell.

-          Mm… én befizetnék egy éjszakára. – búgtam halkan a nyakába.

-          Úgy tudom itt csak randi van, nincs testi kontaktus.

-          Van az a pénz szerintem.

-          Oké, ez a beszélgetés kezd nem tetszeni egy bizonyos szemszögből. – húzódott kicsit el.

-          Természetesen én nem az a fajta szórakoztató szolgáltatás vagyok.

-          Hát ezt lehet, letesztelem egyszer. – enyhült meg valószínűleg ellenállhatatlan mosolyomnak köszönhetően.

-          Fizetnél, hogy randizzak veled?

-          Minden pénzt megérne.

-          Ha elég pénzt keresnék a veled való randizással, nem mennék vissza dolgozni.

-          Megfontolandó ajánlat.

Annyira jól éreztem magam, egyfolytában vigyorgott a szívem. Rég éreztem már ilyet és nagyon, nagyon tetszett.

Kinyújtotta a kezét, én pedig a mellkasára döntöttem a fejem. Elindította a filmet, én pedig csak merengtem.

-          Bill. – suttogtam pár perc múlva, mikor a filmben épp Forrest megtalálta Jennyt.

„úgy voltunk, mint a borsó meg a héja…”

Ez most is, mint mindig ugyanolyan szentimentalizmust váltott ki belőlem.

-          Ez most nagyon jó.

Éreztem mellkasán, ahogy egy nagy, megkönnyebbülést jelző sóhaj hagyja el a testét. Lehajolt és megpuszilta a fejem búbját.