89. r�sz. �g�rd meg, hogy…

Bill �lt ott a h�ts� �l�sen �s egy sz�l r�zs�val – k�v�l halv�ny r�zsasz�n szirmok, amelyek befel� �vatosan �s gy�ny�r�en z�ldbe mennek �t – a kez�ben sz�llt ki hozz�m.

-          Szia. – ny�jtotta �t mosolyogva.

-          A kedvencem. – b�logattam elismer�en.

-          R�hib�ztam. – puszilt arcon b�szk�n.

-          K�sz�n�m.

-          Gy�ny�r� vagy.

-          Nem t�l j� az id�z�t�s. Dolgozom ma.

-          Igen, tudom.

-          M�r itt k�ne lennie a kocsinak.

-          M�r itt is van. – mutatott a m�g�tte �ll� feh�r limuzinra.

-          Mi van?

-          Velem randizol ma. Mondtam, hogy egyszer letesztelem.

-          Te nem vagy norm�lis. – nevettem el magam.

-          Mi�rt? Te dolgozol, nem vesztesz rajta, �n pedig veled lehetek. Ez j� mindenkinek.

-          Basszus. – hitetlenkedtem.

-          Nem �r�lsz?

-          De. Nagyon �r�l�k, csak sokkot kaptam, azt hiszem.

-          J�f�le sokkot? – b�jt k�zel hozz�m �s homlok�t az eny�mhez nyomta.

-          Van id�m eld�nteni?

-          Persze. – jelent meg ism�t az a gy�ny�r� kis mosolyg�d�r arc�nak jobb oldal�n. – Hossz� �t �ll el�tt�nk. – apr� cs�kokat nyomott ajkaimra �s betess�kelt a kocsiba.

Besz�llt ut�nam �s jelzett a sof�rnek, hogy indulhatunk.

-          Hova megy�nk?

-          H�t nem olvastad a faxot?

�sszetettem a dolgokat �s nagyon nem j� k�vetkeztet�sre jutottam. Ahogy n�ztem r�, val�sz�n�leg kiolvasta tekintetemb�l.

-          Magdeburgba megy�nk.

-          Az legal�bb k�t �ra.

-          Tudom.

-          De v�rj. Mi�rt pont oda megy�nk?

-          Mert ott laknak a sz�leim.

-          �llj! – ki�ltottam el�re, de a vezet� �l�sen helyet foglal� pasas nem igaz�n hallgatott r�m. – Bill, mondd neki, hogy �lljon meg.

-          Sam, l�gy sz�ves. – sz�lt hozz� kiss� nyugodtabb hangnemben, mire a pasas lef�kezett.

-          Ugye nem akarsz t�nyleg elvinni egy m�sik v�rosba a sz�leidhez?

-          De igen.

-          Az nem fog menni. – b�logattam �s a kilincs ut�n ny�ltam.

Enyhe p�nikroham j�tt r�m, a leveg�t fullaszt�nak �reztem �s ebben a pillanatban b�rhol m�shol sz�vesebben lettem volna.

-          V�rj m�r. – tette kez�t a kezemre, hogy megakad�lyozza szabadul�som. – Most mi a baj?

-          Mi a baj? – k�rdeztem vissza szinte egy eg�sz okt�vval felemelve hangomat. – Te nem �rzed t�l, hogy is mondjam, korainak? �n nem vagyok az a l�ny, akit illedelmesen bemutatnak anyucinak, aki majd �ld�s�t adja a kapcsolatunkra. Azt hittem ezt az�rt m�r tudod r�lam.

-          Nem gondoltam, hogy ez ilyen nagy dolog. Anyu felh�vott, hogy vacsizzak ott, �n pedig mes�ltem r�lad �s k�z�lte, sz�vesen l�t.

-          Ja, ez ilyen egyszer�. Kisest�lyiben feszengek idegen emberek el�tt, akik ut�na majd kibesz�lik mennyire illek hozz�d. Bocs, de ez nekem nem menne. – r�ztam le kez�t a kezemr�l �s v�gre ny�lt az ajt�, v�gre szabad leveg�n voltam.

-          Azzal a m�sikkal elment�l volna? – pattant ki ut�nam.

-          Milyen m�sikkal?

-          Akivel azt hitted, ma randizol. Neki elment�l volna a sz�leihez �gy tenni, mintha egy p�r lenn�tek?

-          Bill, ez a munk�m r�sze.

-          Ne Billez.

-          De Billezek basszus! Ne mond meg, hogy mit tehetek �s mit nem!

L�ttam rajta, hogy kicsit t�lz�sba viszem, �s nem nagyon tudja felfogni, mi is t�rt�nik most val�j�ban. Ennyire nem r�ghatok be egy ilyen dolog miatt…

-          Nem randizom veled p�nz�rt, �s nem vagyok m�g felk�sz�lve a csal�dodra. – k�z�ltem cseppet megenyh�lve.

-          Azt hittem, j� �tlet lesz.

-          Sajn�lom, nem lett az. F�ggetlen�teni szeretn�lek a munk�mt�l, s�t hidd el te vagy a legszerencs�sebb ember a f�ld�n, ha �n nem mutatlak be az �n csal�domnak. David m�r �nmag�ban eleve t�bb, mint amit el k�ne viselned.

-          Ne haragudj.

-          K�rtelek, hogy haladjunk lassan. Hozz�m t�relem kell �s az �tlagosn�l nagyobb tolerancia.

-          Elsz�rtam.

-          �n is. A l�tszat alapj�n nem voltam t�l egy�rtelm�.

-          Most lekezel� vagy velem, holott ez nem vezet semmi j�ra.

-          Ne oktass l�gy sz�ves.

Tudtam. Ismerem magam. Egy valamivel lefel� h�z, onnant�l m�r csak apr� l�ptek v�lasztanak el att�l, hogy a m�lybe zuhanyjak elvesz�tve az ir�ny�t�st. Ugrom mindenre �s neh�z kontrol�lni.

-          Most hov� m�sz? – k�rdeztem, mikor l�ttam, hogy k�sz�l visszasz�llni az aut�ba.

-          A sz�leimhez. Meg�g�rtem, hogy elmegyek �s jobb is, ha indulok, mert nem szeretn�k jobban �sszeveszni.

Ler�z �s fak�pn�l hagy… szomor�, mert meglepet�st akart �s �n leal�ztam. Francba!

-          Bill! – sz�ltam ut�na.

-          Tess�k?

-          �g�rd meg, hogy nem hagyod, hogy j�pofizzak vagy gyerekkori id�tlen mes�kkel rukkoljak el�.

Els� l�tszatra �sszezavarodott.

-          �desany�d Simone, a f�rje Gordon, a kuty�d meg…

-          Scotty. – seg�tett ki a fejemben l�v� kavalk�db�l mosolyogva.

-          M�g valami. – �ll�tottam meg �t, miel�tt el�g k�zel �rt volna hozz�m.

-          Mi az?

-          Ugye Tom nem j�n?

B�logatva mosolygott tov�bb, �tkarolta a derekam �s megcs�kolt.

-          Gy�ny�r� vagy. – suttogta.

-          Ezt m�r mondtad.

-          Kezdj�k el�r�l. – vette ki a kocsib�l a m�r �tadott vir�got �s �jra fel�m ny�jtotta. – Szia.

-          Elk�peszt� vagy.

-          Te hozod ki bel�lem.

-          K�sz�n�m. – vettem el a gy�ny�r� r�zs�t �s szorosan �t�leltem Billt.

Csat�t vesztettem. Hogy d�h�t-e? Egyel�re nem. Hogy h�ny csat�b�l vagyok m�g hajland� el�bb t�vozni? Fogalmam sincs.

Nekem is v�ltoznom kell, ha cser�be annyi mindent elv�rok. Bill nem egy bunk� tipikus pasi. Gy�l�l�m elszomor�tani �s f�j megb�ntani. De j� ezt �rezni!