93. rész. Mégis tudsz ilyen lenni.

Egyáltalán nem bírtam lenyugodni, irtóra felhúzott ez az egész helyzet és tökéletes alany volt David arra, hogy valakin levezessem. Tudtam, ha most Bill állna itt velem szemben, örök sebet hagynék rajta.

-          Szia. – nyitott ajtót David.

-          Szia. – csörtettem át rajta és egyenesen a konyhája felé vettem az irányt, ahol Natalieba futottam. – Szia.

-          Szia. Én megyek is, magatokra hagylak.

-          Maradj nyugodtan. – siettem tovább a hűtő felé, ahonnan kivettem egy üveg bort, bevágtam a hűtő ajtaját, a konyhaszekrényből elővettem egy poharat és már intéztem is magamnak az első adagot. – Bocs, de ezt most muszáj.

-          Hát akkor tölts nekem is. – rakott le elém egy poharat.

-          Hol van már David?

-          Elment.

-          Mi az, hogy elment?

-          Úgy gondolta, kellemesebb beszélgetés kerekedhet, ha ő kimarad belőle.

-          És ezt mégis, hogy gondolta?

-          Én elmondom, amit ő mondana, csak nyugodtabban.

-          Cseles. És mit akar mondani nekem?

-          Szeretné, ha nem hátráltatnád Billt. Amit én úgy mondanék, hogy segíts Billnek a sorrendje első helyére tenni a stúdiózást.

-          Nem dönthetek helyette.

-          De hathatsz rá.

-          Minden olyan rohadt bonyolult. Legyek a legjobb barátja, legyek az anyja, járjak vele, tegyem boldoggá. Velem mi van? Szerinted engem megkérdez David, hogy mi a jó nekem? Bementem ma a munkahelyemre és körberöhögtek.

-          Az az öt év korkülönbség most sokkal nagyobbnak tűnik, mint mondjuk tíz év múlva tűnne.

-          De én most járok Billel. Magam sem hittem el, hogy tényleg ennyire jól tudom érezni magam egy húsz éves sráccal. Nem gondoltam, hogy ekkora dolgot veszek a nyakamba.

-          Talán jobb lenne, ha barátok lennétek csupán.

-          Nem tudom. Talán. Úgy gondoltam, szórakozunk, élvezzük az együttlétet, és időben véget vetünk neki.

-          De már túlléptétek az időt, ami még belefér úgy, hogy ne fájjon?

-          Tegnap azt mondta, szeret. Én meg ültem megkukulva és arra gondoltam, merre menekülhetnék a válasz elől.

-          De nem tetted.

-          Nem tudtam megtenni.

-          Szakítanod kéne vele.

-          Tudom. Tudom, mit kéne tennem, de nem megy. Mert amint ír egy üzenetet, amint meghallom a hangját a telefonban, vagy amint meglátom azokat az édesen csillogó szemeket, végem van. Totál átfordul bennem minden, és azt érzem, hogy jöhet bármilyen akadály, állok elébe. Ma, ha ott van Bill, mikor mindenki rajtam röhög miatta, már azonnal szakítottam volna. De tudom, hogy holnap már hiányozna.

-          Szereted.

-          Nem. Vagyis nem tudom. Szeretném szeretni, de nekem ez nem megy olyan könnyen. Sokat agyalok és kombinálok, így szoktam elüldözni magam mellől az embereket. De annyira félek attól, hogy megbántom őt. Nem erőltethetem rá az én életvitelem.

-          Ha választania kéne, neki így is kellesz. Hidd el, Bill erős srác. Ha szeret, akkor bármilyen nehézség ellenére kiáll melletted.

-          Na ez az. Én nem vagyok ilyen. És az a helyzet, hogy most már nem is tudom igazán, milyen vagyok. Mert amilyennek eddig hittem magam, egyszerűen megszűnni látszik Bill mellett. Elvitt a szüleihez tegnap este, és én elmentem. Pedig én nem megyek el szülőkkel jópofizni.

-          Jófejek.

-          Igen, azok voltak. De én nem szeretek komplett csomagot kapni. Engem egy személy érdekel mindaddig, míg nem érzem azt az erős kötődést, amit kell éreznem. Gyors nekem a tempó, amit ő diktál, de meglepően jól viselem.

-          Ha David nem lenne a képben, más lenne?

-          Nagyon jó lenne, ha nem lenne David a képben. Tartok tőle. Egyszerűen tudom, hogy nem bízhatok benne.

-          Ezt most nem kéne elmondanom. – közölte egy hosszú sóhaj után.

-          Mit?

-          De látom, hogy ez már más. Kezded megszeretni Billt, pedig erre senki nem számított.

-          Na jó, ki vele. Mit tervelt ki megint?

-          Szerinte rossz hatással vagy Billre. Eltereled a figyelmét és direkt is csinálod, hogy őt bosszantsd ezzel.

-          Ő akarja, hogy szakítsak Billel. – esett le, habár a teljes igazságra még mindig nem derült fény.

Közelebb lépett és suttogni kezdett.

-          Idehívta Billt, mert úgy hitte, ha te ennyire felhúztad ma magad, mondasz pár olyan dolgot, amivel kiábrándítod Billt. – az ajtó felé nézett, bennem pedig azonnal végigfutott a feszültség.

Azonnal tudtam, mi a helyzet, tudtam, mi ez az egész és éreztem, hogy nem tudom visszafogni magam. Földhöz vágtam a poharamat, felkaptam a táskám és elindultam az ajtó felé. Amire számítottam, be is következett. David az ajtóban állva hallgatózott. Nem mondtam semmit, egy pillantással közvetítettem mélységes megvetésem és gyorsléptekkel indultam meg a lépcsőházban. Ahogy kiléptem az ajtón, megláttam Billt az autója felé sétálni és egyszerűen nem akartam elhinni, hogy tényleg ide hívta, tényleg itt volt és végighallgatta a beszélgetést. Én is az autóm felé vettem az irányt és azonnal rágyújtottam, ahogy bedobtam az ülésre a táskámat.

-          Szia. – köszönt rám Bill és én hirtelen összerezzentem.

-          Basszus. Szia.

-          A bátyád tényleg seggfej.

-          Hagyjuk Bill, te is végighallgattad.

-          Eljöttem, amint megtudtam, hogy ez volt a terv. Idehívott, hogy dumáljunk, én pedig jöttem. Azt mondta, várjunk egy kicsit, mert te épp Natalieval beszélgetsz csajos dolgokról.

-          Mekkora rohadék. – bólogattam.

-          Egyébként azt hiszem, van valami jó is ebben.

-          Mégis mi?

-          Megtudtam olyan dolgokat, amiket nekem nem mondtál el.

-          Annyira mások vagyunk. – szóltam hozzá halkan, lehajtott fejjel.

Féltem, attól, amire készültem. És ez a félelem meglepő gyorsasággal jutott el a szívemig.

-          Én sem terveztem, hogy beléd szeretek. Lányra sem akartam nézni az előző szakításom után, és aztán jöttél te. Annyira jó barát voltál, mint amilyen még senki, ilyen rövid idő alatt. Amikor először éreztem, hogy szerelmes lettem, megijedtem. Esélyem sem volt nálad, csakis a barátság jöhetett szóba. Én vagyok a legbüszkébb pasi a földön, mióta azt mondtad ott a parton, hogy ez annál több számodra is.

-          Na ez az. Én nem tudok ilyen lenni. Nekem az is komoly erőfeszítés, hogy azt mondjam, hiányoztál. Majd bele őrültem a tudatba, hogy többet érzek irántad, mint kéne. Életemben először nem tudtam leküzdeni ezt magamban. Vesztettem, de téged megnyertelek. Ez nekem még mindig sok és gyors és nehéz megnyílnom. Amikor napokig nem láttalak majd beleőrültem. Buliztam és éltem a megszokott életem, de ott volt egy pici üresség bennem, amiről nem akartam elhinni, hogy létezik. Hiányzott, hogy veled legyek, hogy csak úgy együtt legyünk és élvezhessem azt, ahogy törődsz velem. Ezt éreztem, de annyit mondtam, hiányoztál.

-          Mégis tudsz ilyen lenni. – mosolyodta el magát.

-          Félek, hogy ha elengednélek már nekem is fájna.

-          Ne add fel. Csak szólj rám. Légy velem is olyan őszinte, mint Natalieval voltál. Én bírom a gyűrődést, mert megéri, ha veled lehetek. Ha azt mondom, szeretlek, nem várom el, hogy te is kimond.

-          Szeretném kimondani. De ha kimondom, nincs visszaút.

Nataliet láttuk meg kilépni az ajtón és sietősen távozni az autója felé. Bepattant és hatalmas gázzal hajtott el. Olyan lennék, mint David? Elüldözök szépen lassan mindenkit magam mellől, mert félek az érzelmeimtől? Félek kockáztatni, félek megsérülni, és ezért inkább maradok egyedül a saját hülye szabályaimmal?

-          Mi az? – tette gyengéden állam alá a kezét, hogy felemelve fejem, összetalálkozhasson végre a tekintetünk.

-          Szeretlek. – jelentettem ki még kissé bizonytalanul, de őszintén.

Hatalmas kő esett le a szívemről, úgy éreztem, mintha egy örök rabságból szabadultam volna fel ebben a pillanatban.

Könny gyűlt a szemébe, arcizmai megfeszültek, én pedig olvastam a gondolataiban.

-          Szeretlek. – ismételtem, hisz, tudtam, hogy erre vár.

-          Tudtam én. – nevette el magát és olyan szorosan ölelt magához, mint eddig még soha. – Az lehetetlen lett volna, hogy ne így legyen.